Becsüsnek lenni hivatás: négy évtized a BÁV szolgálatában

2023. május 25. 09:50 Múlt-kor

Mióta dolgozik a BÁV-nál?

1982-ben kerültem ide, akkor még gyakornokként, a Bizományi Ruházati üzletébe, eladó pozícióba, ugyanis kereskedelmi szakközépiskolába jártam. Hivatalosan 1985-től vagyok a BÁV alkalmazottja. Első pillanattól kezdje jól éreztem magam itt, használtruha-eladóként is nagyon szerettem az ügyfelekkel foglalkozni. Az egy egészen más világ volt. Mindent árultunk, bőrkabátot, szőrmét és cipőt is. Ezekre akkora volt az igény, hogy a bolt 8.30-as nyitási időpontja előtt már hosszasan állt a sor, a vevők várták, hogy beengedjük őket. Volt egy idősebb hölgy kollégám, aki minden reggel az ajtó mellé állt és osztogatta a kosarakat. Amennyi kosár volt, annyian jöhettek be.

Mikor és miért döntött úgy, hogy a becsüs szakmát választja?

Az, hogy becsüs lettem, gyakorlatilag teljesen véletlenül alakult, bár mindig is vonzottak az ékszerek. 1993-ban kerültem közelebb ehhez a területhez, amikor az akkori főnököm felkért, dolgozzak vele az akkor nyíló nyíregyházi zálogfiókban. Már az első nap lenyűgözött, ahogy az ékszerekkel és az emberekkel bánt, akkor tudtam, hogy ezt a tudást én is meg szeretném szerezni, ez az én igazi hivatásom. Eladóként kezdtem és bár az 1989-ben megszerzett univerzális becsüs képesítésemnek köszönhetően nem állt teljesen távol tőlem ez a világ, 1994-ben elvégeztem az ékszerbecsüs tanfolyamot is. A drágakövek már ott magukba szippantottak. Olyan tanáraink voltak, mint Oberfrank Ferenc, országosan elismert szakértő. Megtisztelő és szakmai pályám során meghatározó volt tőle tanulni.

Azóta már a zálogfiók vezetője. Mennyire más szerepkör ez?

2006 óta vagyok a nyíregyházi fiók vezetője és mind a mai napig minden részét lelkesedéssel szeretem a munkámnak. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap bent ülök a gép előtt. Nagyon fontos számomra az ügyfelekkel való személyes kapcsolat, ha kell, helyettesítek, beülök valamelyik zálogablakba vagy kimegyek a vitrinhez és az ékszereket értékesítem. A bizalmi kapcsolat meghatározó a munkánk során. Szerencsére egy olyan, jelenleg hatfős csapatom van, akikre mindenben lehet számítani, mert profi szakemberek, akik hosszú évek óta ezen a területen dolgoznak, és pont úgy ismerik a munkafolyamatokat, mint én.

Említette az ügyfelekkel való szoros kapcsolatot. Egy kisvárosban megismerik az utcán is, nem?

Persze, de ez inkább örömet okoz számomra. Kölcsönösen tiszteljük egymást, így ez soha sem okozott gondot. Viszont a legjobb hirdetés még mind a mai napig a szóbeszéd. Amikor az egyik ügyfél azt mondja: „mondtam a barátnőmnek is, hogy hozzátok menjen, mert nálatok jó kezekben van”. Ennél nagyobb elismerés nincs. Rendkívül empatikusan bánunk a hozzánk betérőkkel, ez fontos szakmai alapelv. Mind a mai napig meghatározó emlék az az úriember, aki először rendkívül szorongva, szinte sírva jött be hozzánk, mert úgy érezte nincs más megoldás. Akkor azonban olyan pozitív élményben volt része, hogy azóta is visszatérő ügyfelünk, a zálogfiókokról alkotott képe is teljesen megváltozott, tudja, hogy ránk bármilyen rendkívüli élethelyzetben számíthat, ahol szinte családias légkör veszi körül.

A zálogházak jól tükrözik a kor társadalmi, jóléti viszonyait. Mit érzékelt ebből?

Amíg a BÁV idén ünnepli alapításának 250. évfordulóját, addig a nyíregyházi fiók a harmincadikat. Gyakorlatilag a nyitás napjától itt vagyok, így volt szerencsém végigkísérni a történelmi változásokat. A 90-es években egészen más volt. Akkor még a műszaki cikkek és a ruházati termékek is meghatározó zálogtárgyak voltak, sőt a bútorok is. Akkoriban még címekre is kijártuk felbecsülni. Nagyon izgalmas volt ez az időszak is. Emlékszem, Bécsből érkezett a kazetta és a magnó, az oroszoktól meg a szivattyú vagy a barkácsgép. A raktár tele volt music centerrel, videóval és szőrmével. Néha még lehet érezni a naftalinszagot, amit a molyok ellen használtuk. A műszaki eszközök értékbecslése érdekében napi szinten nyomon követtük az épp aktuális reklámújságokat.

Hogy élte meg a változásokat?

Az élethez ez hozzátartozik, én szeretem is, mert így soha semmit nem lehet megunni. Nagyon szeretem az ékszereket és a drágaköveket. Szakmai berkekben mi úgy szoktuk mondani, hogy van egy tüzük, ami megfogja az embert. Szeretem az ékszerértékesítést is. Ilyenkor mindig őszinte próbálok lenni az ügyfelekkel, ha kérdezik a véleményem, akkor megosztom velük és látom rajtuk, hogy nagyon értékelik, hogy nem akarom mindenféleképpen rájuk beszélni az adott terméket. Ez hitelessé is tesz. Például ha egy vékony lánchoz egy nagy medált szeretnének, akkor szoktam javasolni, várjanak még egy kicsit, és vegyenek majd egy vastagabb láncot, ami biztosan elbírja.

Mi volt a legértékesebb tárgy, aminek az értékét meg kellett határozni? Mi lett e tárgy sorsa?

A hozzánk kerülő legértékesebb tárgyak mindig ékszerek, akár több millió forint értékűek is lehetnek. Ilyenkor sok múlik a pontos értékbecslésen. Volt egy olyan arany karóra, ami 132 brillt tartalmazott. Ilyenkor egyesével át kellett vizsgálni az egészet, soha sem lehet rutinból dolgozni. Ha meg bizonytalanok vagyunk esetleg valamiben, akkor egymástól, vagy az ellenőrző becsüsöktől kérünk tanácsot, segítséget. Jó, hogy itt egy olyan összetartó csapat van, amire lehet támaszkodni. Többek között ez az oka annak is, hogy pályafutásom során soha nem vettünk be hamis ékszert.

De azért előfordul, hogy munkája során hamis értéktárggyal találkozik?

Persze, rendszeresen. De erre azt szoktam mondani, hogy a reszelő jó barátunk. Ha valami gyanús, akkor megkarcoljuk kicsit, és rögtön látjuk rajta, hogy nem eredeti. A köveknél egy idő után már azonnal fel lehet ismerni, hogy megfelelő-e a ragyogása vagy sem. Ha nincs, akkor az nem jelent jót. Ugyanígy a mérleg is sokat segít. Egy töltött tárgynál szinte azonnal látjuk az eltéréseket. Ráadásul működik a közös tudásmegosztás is. Ha valahol valami felmerül, akkor a belső rendszeren megosztják velünk. Most például többen próbálkoztak olyan gyűrűkkel, melyek fejét megtöltötték. Ezekre már előre fel vagyunk készülve.

Ha valami nem stimmel, akkor ezt jelzi az ügyfelek felé?

Természetesen. Ilyenkor sokszor már tudják is, hogy valamelyik kő mondjuk nem eredeti. De azért jártam már úgy is, hogy behozta a fiatal kishölgy az arany gyűrűt, amit a párjától kapott, gondolván, hogy egy nagyon értékes darab tulajdonosa. Aztán kiderült, hogy egy aranyozott ékszerről van szó. Ilyenkor is tájékoztatjuk az ügyfélt, aki ez esetben nagyon elkeseredett és csalódott volt, őszintén együttéreztem vele.

Mi volt a legmeghökkentőbb zálogtárgy, amivel találkozott munkája során?

Egy diadém, azaz fejdísz, ami aranyból készült és tele volt brillekkel és gyöngyökkel. Kihívás volt kiszámolni, hogy vajon mennyit is érhet. Egy aukción vásárolták, főleg befektetési célból, ami aztán később többször is járt nálunk, de mindig kiváltották. A másik ilyen különlegesség egy gyermekméretű arany korona volt, amit ha jól emlékszem, a tulajdonosa elsőáldozás alkalmából kapott, természetesen ezt is hazavitték a lejárati idő után. Ezekhez az egyedi darabokhoz szinte minden esetben nagyon kötődnek a tulajdonosok. A mi célunk is mindig az, hogy a pénzügyi tudatosságot támogatva, ösztönözzük a kiváltást. Csak abban az esetben vásárolunk fel, ha tényleg el akarja adni az ügyfél és nem lehet lebeszélni. Ilyenkor viszont felelősségünknek is érezzük az adott tárgy úgynevezett értékmentését. Nálunk biztosan jó kezekbe kerül, a legértékesebb darabokat aukcióra bocsájtjuk, ahol arra is van lehetőség a nemzeti szempontból kiemelt tételeket védetté nyilvánítsák. 

Jellemzően mik azok a tárgyak, amelyeket a leggyakrabban szoktak megpróbálni zálogba adni, ám a szabályzat egyébként tiltja?

Mostanában nem nagyon van ilyen. 99%-ban mindenki tisztában van azzal, hogy milyen zálogtárgyakkal lehet hozzánk fordulni, de ha mégis megpróbálkoznak valamivel, az az okostelefon. Nem véletlen, hogy a BÁV jelenleg is dolgozik azon, hogy az elfogadható tárgyak körét az ügyféligénynek és a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően szélesítse.

Hogy néz ki egy napja?

Általában 7-re már itt vagyok, mert 7.30-kor nyitunk és előtte mindent elő kell készíteni. A kollégáimmal együtt ilyenkor kipakoljuk az ékszereket, elindítjuk a gépeket, és ha van időnk, akkor gyorsan átnézzük az e-mailjeinket. Aztán nyitás után érkeznek – sokszor azonnal – az ügyfelek, akik vagy vásárolni szeretnének, vagy kölcsönre van szükségünk vagy kiváltás miatt fordulnak hozzánk. A mi fiókunkban három ügyfélablak van, a középső a bejárattal szemben van, így az a legforgalmasabb. Mi mindig máshova ülünk le, figyelve arra, hogy a feladatok a lehető legjobb mértékben meg legyenek osztva, ne mindennap ugyanaz üljön a legforgalmasabb pultnál. A hétfő és a péntek mindig erősebbnek számít, bár mostanában azt veszem észre, hogy szinte minden nap ugyanolyan pörgés van. Sokszor észre sem vesszük és vége van a munkaidőnek. Régen jobban fel volt osztva a terület, volt külön raktáros, pénztáros, olyan, aki csak a kiadásokkal foglalkozott. Mi már teljesen multifunkcionálisak vagyunk e tekintetben, mindenki ért mindenhez.

Kiknek ajánlaná ezt a szakmát? Milyen kompetenciák szükségeltetnek ahhoz, hogy valaki ezt a munkát jól és hatékonyan végezze?

Fontos, hogy érdekelje az ékszerek világa, legyen benne nyitottság és elkötelezettség a szakma iránt. Mivel ügyfelekkel foglalkozunk ezért rendkívül fontos az emberi tényező is, hogy empátiával, barátságosan forduljunk mindenkihez, ezért olyan személynek ajánlanám ezt a szakmát, aki az emberek közelségében is jól érzi magát.