Kezdetben még bízott a Monarchia átalakíthatóságában a Csehszlovákiát megalapító Masaryk

2017. szeptember 14. 15:36 MTI

Masaryk 1850. március 7-én a morvaországi Gödingben (ma: Hodonin) született munkáscsaládban, apja szlovák, anyja német nyelvű cseh volt. A bécsi egyetemen szerzett bölcsészdoktorátust, 1882-től a prágai egyetem cseh részén tanított. A következő évben a cseh kultúrának szentelt folyóiratot indított, politikai lapot szerkesztett, ugyanakkor ellenezte a cseh soviniszta megnyilvánulásokat. 1891-től két évig, majd 1907-től ismét az osztrák parlament képviselője volt, s az osztrák-magyar politika ellenfeleként vált ismertté. Ekkor még nem szállt síkra a csehek és a szlovákok függetlenségéért, mert úgy vélte: egy nagy államra szükség van a Németország és Oroszország közti térségben. Azt remélte, hogy a demokratizálás és a föderalizálás a meglévő kereteken belül biztosíthatja a cseh nép jövőjét.

Az első világháború kitörése után a Habsburg monarchiát már fejlődésre képtelennek látta, helyettesítésére a térségben új, kisállami föderációt képzelt el. Párizsba emigrált, ahol Eduard Benessel, a prágai Kereskedelmi Akadémia professzorával és Milan Rastislav Stefánik szlovák nemzetiségű francia katonatiszttel létrehozták a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. 1917-ben Masaryk szervezte meg Oroszországban azt az 50 ezer fős Csehszlovák Légiót, amely a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcolt.

Masaryknak sikerült elérnie, hogy a győztes nagyhatalmak elfogadják a „csehszlovákok” kiválását az Osztrák-Magyar Monarchiából. A cseh és szlovák emigránsok 1918. május 30-án az Egyesült Államokban megállapodtak abban, hogy közös államot alakítanak, de a szlovákoknak ígért önkormányzat nem valósult meg soha, a két népet (noha a csehszlovák egység történeti-nyelvészeti argumentációja is gyönge lábakon állt) egy nemzetnek deklarálták.

A Csehszlovák Köztársaságot 1918. október 20-án kiáltották ki, első elnökévé november 14-én, még távollétében Masarykot választották meg. Az új állam új államfőjét 1918. december 12-én Prágában tízezrek várták, a cseh sajtó „államalapító-felszabadítónak” nevezte.

Masaryk a későbbiekben elérte ugyan, hogy az államfő eredetileg csak reprezentációsnak szánt jogkörét kiszélesítsék, de nem kapott az amerikai elnökéhez fogható hatalmat. Az államfői tisztséget 1918-tól 1935-ig töltötte be, ez alatt háromszor választották újra. A két világháború között ő volt Csehszlovákia legtekintélyesebb politikusa, a polgári demokratikus köztársaság erkölcsi szimbólumának tekintették. 1935. december 14-én előrehaladott kora és betegsége miatt lemondott, utóda Eduard Benes korábbi külügyminiszter, miniszterelnök lett, akit Masaryk legjobb tanítványának és politikai hívének tartott. Ám Benes jóval nacionalistább volt, 1945 után az ő nevéhez fűződtek a németeket és magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján jogaiktól megfosztó dekrétumok.

Masaryk fia, Jan a második világháború utáni Csehszlovákia külügyminisztere volt. Helyén maradt az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után is, de a politikai fordulat után pár héttel holtan találták a külügyminisztérium udvarán. A hivatalos verzió szerint kiesett az ablakon, ám valószínűbb, hogy politikai gyilkosság áldozata lett - halála még inkább legendássá tette Csehországban a Masaryk nevet.