Kevésen múlt, hogy nem profi bokszoló lett Hubble-ből

2014. november 20. 15:31 MTI

Fiatalon tehetséget mutatott a sport iránt is, Illinois állam magasugró bajnoka volt, s csak kevésen múlt, hogy nem profi bokszoló lett belőle. A matematika és az asztronómia is vonzotta, de az apja halálos ágyánál tett ígéret miatt Oxfordba ment jogot és spanyolt tanulni, majd nyelvtanárként helyezkedett el. A lánynövendékei körében igen népszerű Hubble részt vett az első világháborúban, leszerelése után a csillagászathoz tért vissza. 1917-ben ledoktorált, két évvel később a Mount Wilson Obszervatórium munkatársa lett, ahol a világ akkor legnagyobb távcsövével dolgozhatott.

Hubble nem osztotta a Tejútrendszer nagyságát 1918-ban kiszámoló Harlow Shapley véleményét, aki úgy gondolta, hogy a távcsövekben látszó homályos ködfoltok kis méretű, közeli világító gázfelhők. Hubble 1924-ben a Mount Wilson új távcsövével már képes volt olyan felvételt készíteni, amelyen az Androméda köd addig homályos közepében csillagok látszottak. Hubble a változócsillagok periódusa és fényessége közti összefüggést használva azt is kiszámolta, hogy az új galaxis majdnem egy millió fényévnyi távolságra van tőlünk.

Munkatársával, Milton Humasonnal vizsgálta a vöröseltolódás korábban már felfedezett jelenségét (a távoli galaxisok fénye a vörös fény felé tolódik el) és megállapította, hogy annak mértéke arányos a galaxis távolságával. 1929-ben megfogalmazta törvényét, amely szerint a Tejútrendszeren kívüli galaxisok annál nagyobb sebességgel távolodnak, minél nagyobb távolságra vannak tőlünk. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy mi lennénk a világegyetem középpontja, mert minden galaxis távolodik az összes többitől, így a világegyetem tágulásának nincs középpontja. Az univerzum tágulásának ütemét az ún. Hubble-állandó adja meg, ennek értéke a jelenlegi mérések szerint 72-75 km/s/Mpc.

A számunkra megfigyelhető univerzum méretét a Hubble-sugár adja meg, az ezen kívüli területről már nem juthat fény a Földre. Ez a fénysebesség és Hubble-állandó aránya, s mintegy 13 milliárd fényévre tehető. Mindez nagy hatással volt Einsteinre, aki addig képtelen volt hinni számításaiban, amelyek azt mutatták: az univerzum nem lehet nyugalomban. A "hiba" kiküszöbölésére vezette be a kozmológiai állandót, amelyet Hubble eredményeinek megismerése után élete legnagyobb tévedésének nevezett. A táguló világegyetem felfedezése logikusan vezetett később az ősrobbanás elméletének kidolgozásához is.

Hubble központi szerepet játszott a Hale teleszkóp megtervezésében, a megvalósításba azonban közbeszólt a második világháború. Gyengülő egészsége, szívinfarktusa munkatempójának lassítására kényszerítette. Élete során sokat tett azért, hogy a csillagászatot a fizika egyik ágának ismerjék el, nem utolsó sorban azért, hogy a Nobel-díjat csillagászoknak is odaítélhessék. Erőfeszítéseit csak nem sokkal halála után koronázta siker, így bár kiérdemelte volna, a legnagyobb tudományos elismerés nélkül halt meg 1953. szeptember 28-án. Ma nevét viseli aszteroida, kráter a Holdon, s az az űrtávcső, amely olyan mélységben képes az univerzum vizsgálatára, amelyről az amerikai csillagász még nem is álmodhatott.