Kétszer is a trónra ülhetett az Észak-Erdélyt Romániának visszaszerző I. Mihály román király

2020. szeptember 6. 14:49 Múlt-kor

Mihály román uralkodó 1921-ben született. Ironikus módon előbb léphetett a trónra, mint apja, Károly, akire 1914 óta hivatalos trónörökösként tekintettek. Károly botrányos magánéletével magára haragította apját, I. Ferdinánd román királyt. Károly első házassága rangon aluli volt, később a válás mellett döntöttek. A második feleség már a görög királyi házból érkezett, de az I. Konstantin görög uralkodó leányával, Ilonával kötött házasság is zátonyra futott.

A boldogtalan Károly félrelépett és viszonyt kezdett egy kikeresztelkedett zsidó gyógyszerész lányával, Magda Lupescuval. Kapcsolatuk óriási botrányt kavart. Károly külföldre távozott, elhagyva feleségét és a fiát, Mihályt. Az akkor még regnáló Ferdinánd király a fejét fogta, és nemes egyszerűséggel kizáratta fiát a trónöröklésből.

Ferdinánd 1927-ben elhalálozott, így a trón unokájára Mihályra szállt. A kiskorú uralkodó helyett egy régenstanács uralkodott. Károly azonban hatalomra vágyott, 1930-ban visszatért Romániába és elfoglalta a trónt. Az újdonsült uralkodó, II. Károly, aki az olasz diktátor Benito Mussolini csodálói közé tartozott, egy a parlament által nem korlátozott abszolutista monarchia kiépítését tűzte ki célul.

Törekvését siker koronázta: az 1930-as évek végére a parlament szerepe egyre jelentéktelenebbé vált Romániában. Károly végül a sorozatos területi elcsatolásokba bukott bele. 1940-ben ugyanis Románia területeket vesztett a Szovjetunióval (Besszarábia, Észak-Bukovina), illetve Magyarországgal (Észak-Erdély, Székelyföld, Partium egy része) szemben.  A magyarok után a bolgárok jöttek. Szófia az 1940 szeptemberében kötött krajovai megállapodás keretében megkapta Dél-Dobrudzsát. A területi elcsatolások miatti felzúdulás elsöpörte Károly hatalmát.

A válságot II. Károly Ion Antonescuval próbálta orvosolni, aki a harmincas években a román hadsereg vezérkari főnökeként, majd hadügyminiszterként szerzett magának nevet a helyi politikai életben. A miniszterelnöknek kinevezett Antonescu azonban azzal hálálta meg a bizalmat, hogy a németek és a megerősödött, szélsőségesen nacionalista Vasgárda vezetőinek a támogatását megszerezve 1940. szeptember 6-án lemondatta II. Károlyt.

Antonescu, aki ezek után Románia teljhatalmú uraként, a hitleri Németországot kiszolgálva irányította a második világháborúban Romániát, azért arra vigyázott, hogy a legitimáció és a folytonosság látszatát fenntartsa. Károlynál azt is elérte, hogy lemondjon a trónról a fia, Mihály javára, aki immáron másodszor ülhetett a királyi székbe. Románia papíron ekkor még mindig monarchia volt.

A régiúj uralkodó 1944-ig nem nagyon rúgott labdába Antonescu mellett, akinek népszerűsége a németek mellett elszenvedett világháborús kudarcokkal párhuzamosan egyre csökkent. A németek a sztálingrádi sokk után 1943-tól, egy-két kivételtől eltekintve gyakorlatilag elveszítették a kezdeményezést a keleti fronton és folyamatos hátrálásba kezdtek. A román hadsereg súlyos veszteségei és a közeledő Vörös Hadsereg cselekvésre késztette I. Mihály román uralkodót, aki az országban még létező demokratikus erők, a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt képviselőivel, no meg a Szovjetunió támogatását élvező kommunistákkal és a hadsereg befolyásos tisztjeivel is felvette a kapcsolatot, hogy előkészítse a háborúból való kiugrást.

Amikor 1944. augusztus 20-án Kisinyov és Jászvásár közelében a Vörös Hadsereg áttörte a német-román védelmi vonalat, Mihály cselekvésre szánta el magát. Antonescut a bukaresti palotába hivatta és augusztus 23-án határozottan megkérte őt, hogy támogassa a román kiugrási kísérletet. Antonescu erre nem volt hajlandó, ám a fiatal, mindössze 22 éves Mihály nem esett kétségbe, a királyi testőrséggel nemes egyszerűséggel lefogatta a diktátort. A román haderő, amelynek vezérkara hűségesen követte királyát, ezt követően a Vörös Hadsereg oldalán harcolva fejezte be a második világháborút.

Mihály kiugrása egyes román történészek szerint fél évvel is lerövidítette a háborút, és több százezer ember életét mentette meg. A román oldalváltás sokat jelenthetett Sztálinnak is, ugyanis a szovjet vezér kitüntetéssel ismerte el a fiatal uralkodó tettét. A jutalom nem maradt el: Besszarábia (a mai Moldávia) ugyan a Szovjetunió része maradt, de a Magyarországhoz csatolt erdélyi területek újra román fennhatóság alá kerültek.

A szovjet érdekszférába került Romániában azonban nem sokáig működhetett a monarchia intézménye. Mihály többször összetűzésbe került az egyre erősödő kommunistákkal, amelynek az lett a vége, hogy 1947. decemberében lemondatták trónjáról, majd az ország elhagyására kényszerítették.

A trónfosztott Mihály a kommunista diktátor, Ceausescu bukása után 1990-ben próbált visszatérni Romániába, de az első, demokratikusan megválasztott, a kommunista múlthoz ezer szállal kötődő Ion Iliescu elnök megakadályozta a visszatérését, sőt kiutasították az országból. 1997-ben az új elnök, Emil Constantinescu végül engedélyezte a hazatérését. Románia utolsó uralkodója 2017-ben távozott az élők sorából.