Két éven át semmit sem tudott szeretteiről a szovjet hadifogságba esett kántortanító
2017. május 31. 09:34
„Erre a napra már egész héten megtakarítottam a cukor adagomat és Német Istvántól vett egész heti adagját is. Igy a 4 óra tájban kapott hal és tea uzsonna után kávéporral kevert cukrot csemegéztem” – így nézett ki egy ünnepi, vasárnapi nassolás egy Moszkva melletti szovjet hadifogolytáborban 1947-ben. Szoboszlay György magyar királyi főhadnagy 1946 márciusától 1947. júniusi hazatéréséig napi rendszerességgel vezetett naplót szovjet hadifogságban, amelynek különlegességét az adja, hogy a táborokban írták, vagyis – egyedülálló módon – nem az események utólagos összefoglalása. Számos melléklettel kiegészített naplója Gyorsan haza! Szkoro damoj! Szoboszlay György főhadnagy szovjet hadifogságban írt naplója 1946-1947 címmel nemrég jelent meg a Szokosz kiadó gondozásában.
Ételre cserélt könyvecskék
A korábban népiskolai tanítóként és leventeoktatóként is tevékenykedő, 1909-ben született Szoboszlay György főhadnagy 1945. május 10-én, Ausztriában esett szovjet hadifogságba. Előbb az Azovi-tenger partján fekvő Taganrogba került, majd 1946 júliusától a Moszkva melletti tusinói tábor lett fogolyélete következő – egyben utolsó – állomása. Képzeljük el, milyen lehetett úgy élni, hogy az ember két éven át, 1945 tavaszától 1947 márciusáig semmit sem tud szeretteiről, majd hosszú hónapok után megkapja az első lapot, amelyből megtudja, hogy a családja jól van, felesége pedig megkapja az egykori kántortanítói fizetése felét.
Az állandó összezártság, reménytelenség, információhiány és éhezés lassan felőrölte a foglyok idegeit. Ebben a helyzetben különösen fontos volt, hogy a rabok találjanak maguknak valamilyen elfoglaltságot, és ne csak a folyamatos fizikai fáradtság és idegi megterhelés szküllája és kharübdisze között vegetáljanak. Jellemző, hogy 1946 szeptemberében egy napon a foglyok arról vitatkoztak, éppen milyen nap van. A megbízható időérzékelés elvesztése a megkülönböztethetetlen egymásutániságban telő napok lélekölő monotonitásának talán legjobb indikátora.
Szoboszlay főhadnagy a naplóírásban, érzései, élményei, vágyai, tervei, gondolatai papírra vetésében találta meg azt a kapaszkodót, amelynek segítségével kiléphetett az elviselhetetlen valóságból, és a szabadidő tétlenül való eltöltése helyett hasznos elfoglaltsággal tölthette el a nehéz órákat. A szerző ételre, cigarettára cserélt könyvecskék, füzetek lapjaira írta a tábor mindennapjairól, az ellátásról, emberi kapcsolatokról és saját terveiről szóló gondolatait.
A foglyok egy része a naplóíró mellett is megtalálta a módját az idő hasznos eltöltésének „szabadegyetemeket” szerveztek, ahol – akárcsak manapság egy workshopon vagy egy szakkollégiumban – mindenki átadhatta a többieknek saját szakterülete kapcsán szerzett ismereteit. Szoboszlay főhadnagy többek között az előadásokon hallottakat is lejegyezte. Persze, ahogyan a tábori beszélgetések java része is az étkezésről szólt, úgy a naplóíró gondolatai is sokszor ezen téma körül forogtak, ami jól látható az általa írt szövegeken is. „Megfigyeltem, hogy a fogoly beszélgetések 70-80 %-a az étkezés körül forog. Természetes is ez, mert mindenki szörnyen kiéhezett” – jegyezte fel 1946. szeptember 24-25-26-i bejegyzésében.
Mint korábban említettük, a háború után vájárként, tanárként és iskolaigazgatóként is tevékenykedő Szoboszlay György naplójának kuriozitását az adja, hogy a táborokban keletkezett, vagyis nem az események utólagos összefoglalását adja. Az önéletrajzi emlékezet szándékolatlanul is torzító jellegéből szükségszerűen adódik, hogy a főhadnagy rövid írásai a lejegyzett események időbeli közelségéből fakadóan a Gulág-visszaemlékezések többségénél pontosabban tükrözik a szerző által megélt valóságot. Az igényesen megszerkesztett, többek között Szoboszlay György Ausztriából a hadifogolytáborokba, majd onnan haza vezető állomásait feltüntető térképpel, a szerző által lejegyzett fogolyrecept-melléklettel, a szerző életrajzával, a lánya, a társszerkesztő Kornyáné Szoboszlay Ágnes által az édesapja nélkül eltöltött évekről lejegyzett visszaemlékezéssel, valamint számos képmelléklettel kiegészített kötet korántsem csak a kutatók érdeklődésére tarthat számot.
A következő oldalon a kötet társszerkesztőjével, a naplóíró unokájával, Kornya Istvánnal készült interjút olvashatják, többek között a trauma feldolgozásának lehetőségeiről, a naplóíró és családja által a hadifogság után elszenvedett hátrányokról, valamint Szoboszlay főhadnagy 1956-ban vállalt szerepéről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
