Kereskedelmi központ és a kultúrák találkozóhelye volt egykor Petra ősi városa
2022. január 14. 08:59 Múlt-kor
Irigy szomszédok
A gazdasági fordulattal párhuzamosan társadalmi és politikai is végbement. A Kr. e. III. és I. század között a nabateusok a törzsi rendszerből – amelyben a főnök, vagy phülarkhosz, aki hatalmával a vele egyenlőkkel tárgyalt – egy másikra, a szomszédjaik hellenisztikus monarchiáján alapulóhoz hasonlóra tértek át, olyanra, mint Egyiptomban, vagy a szeleukidák Szíriában. Addig, amíg el nem tűntek, a nabateus királyság határai jelentősen módosultak; beletartozott az Arab-félsziget északkeleti része, a Negev-sivatag és az Edom-síkság, valamint a Holt-tenger déli részéig fekvő terület.
A Kr. e. 9. és Kr. u. 40. közé eső periódusban érte el Petra királysága maximális ragyogását, és ekkor építették meg a nabateusok legambiciózusabb és legfontosabb terveiket. Ebben az időszakban ellenőrizésük alá vonták Szíriát és Gázát. Mivel gazdagsága a kereskedelmen alapult – jegyzi meg Carlos Buenacasa –, a külpolitikájában kerülte a tengerparti összeütközéseket, habár kihasznált minden szerencsés körülményt, arra, hogy észak felé bővítse határait. „Érdekükben állt jó viszonyt létesíteni azokkal a területekkel, amelyekkel kereskedtek, és akiktől gazdagságuk függött. Amikor feszültség keletkezett, a nabateusok úgy döntöttek, inkább fizetéssel oldják meg a konfliktust” – magyarázza Buenacasa.
A nabateusok szerencséje azonban gyorsan változott. Gazdagságuk odavonzotta a rómaiak kapzsiságát. A várost számos alkalommal támadták meg, melyek károkat okoztak, habár a rómaiak nem tudták bevenni a térség egyedülálló földrajzi adottságai miatt, amelyek Petra legjobb védelmét jelentették. Ennek ellenére, Kr. u. 106-ban Traianus császárnak sikerült elfoglalni a nabateus királyságot és új provinciát hozott létre, Arabia Petraea néven. Carmen Blánquez ókortörténész, a madridi Complutense egyetem tanára szerint „nincs semmilyen jele ellenállásnak a nabateusok részéről, sem hivatalos, sem népi, csak a csend egy királyság eltűnése felett, amely több mint három évszázadig létezett”.
Róma addig tisztelte Petrát, mert biztosította számára a luxuscikkeket, amelyekről nem akart lemondani. Ez csak azért volt, mert nem ismerte azok eredetét. Ahogy ráakadtak termelői területekre, mint Arábia déli része, a rómaiak a tengeri utat helyezték előtérbe. Ami a karavánutakat illeti, amelyek a Vörös-tengertől utaztak, Traianus eltérítette őket azért, hogy Akaba kikötője a szíriai Boszrával kerüljön kapcsolatba. Mindez Petrának, mint kereskedelmi nagyhatalomnak a vég kezdetét jelentette.
A nabateusok fővárosa fennmaradt, habár másodlagos várossá vált. A IV. században, egy adminisztratív újraszervezés Petrát provinciai központtá tette meg, ráadásul egy új provincia, melyet Palaestina Tertiának hívtak, metropolisz címét is megadta számára. Még később, amikor a kereszténység megérkezett a térségbe, Petra püspöki székhely lett.
Valóban, az ezekből az évekből származó templomok, amelyek megőrződtek a városban, mozaikokkal gazdagon díszítettek, ami megmutatja a város jelentőségét a Bizánci Birodalom korában. 630-ban a terület iszlám fennhatóság alá került, habár erről az időszakról alig maradtak adatok. Ekkor a nabateusok teljesen beolvadtak a környező lakosságba. Bizonyára az őslakos népesség összekeveredett az arabokkal egészen addig, amíg nem maradt semmilyen nyomuk.
747-ben egy erős földrengés rázta meg a térséget, amely a még Petrában maradt lakosokat is távozásra késztette. Ettől kezdve, egészen a XIII. századig csak nagyon keveset tudni arról, ami ott történt. Lehetséges, hogy a középkor alatt teljesen sivatagossá vált. 1276-ban Az-Záhir Bajbarsz (I. Bajbarsz) mameluk szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója, történetíróján keresztül mesélte, hogy látta a várost. Megemlíti a kőből kivésett, gazdagon díszített házait, Áron sírját és egy erőd romjait…De nem mond semmit a lakói felől. Ezek után a nabateusok és Petra városa újra a feledésbe merültek egészen addig, amíg a XIX. században újra fel nem fedezte Burckhardt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
