Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: november • Nap: 20
Hónap: november • Nap: 20
21 találat
[1]
1022. november 20.
Meghal Szent Bernward, Hildesheim püspöke
62 éves korában meghal Szent Bernward, Hildesheim püspöke. Főként a művészetek támogatójaként vált híressé. Bernward, aki szász nemesi nemzetségből származott, Hildesheim dómjának iskolájában tanult, s ott is szentelték pappá 985-ben. III. Ottó császár nevelőjeként került Hildesheim püspöki székébe. Bernward irányításával Hildesheim nemsokára jelentős kulturális központtá fejlődött. Az új püspök elsősorban a képzőművészetet támogatta, különösen a bronz- és ezüstművességet, az itt születő alkotások a "bernwardi művészet"-nek igen hamar hírnevet szereztek. Kiemelkedő a Szent Mihály-templom 4,72 m magas, egy darabból öntött bronzkapuja, melyet 1015-ben készítettek el, majd a hildesheimi dómba szállították. Tizenhat reliefje a bűnbeesést ábrázolja.
[2]
1541. november 20.
Elfogadják Kálvin egyházalkotmányát Genfben
A Kálvin által szerkesztett és a genfi városi tanács által elfogadott egyházalkotmány a kálvinizmus központjává teszi Genfet. A főként a tehetős polgárság részéről megnyilvánuló ellenállást legyőzve fogadtatja el Kálvin egyházalkotmányát, mely a politikai és egyházi hatalom egyesüléséhez vezet. A kálvini egyházi alkotmány, mely négy lelkészi hivatalt (lelkész, tanító, presbiter, diakónus) ismer el, éppúgy szabályozza az egyházi és iskolai, mint a gazdasági, politikai és magánéletet. Az előírások megszegése szigorú büntetést, akár még halálbüntetést is maga után vonhat.
[3]
1593. november 20.
Mihály vajda kerül Havasalföld élére
Mihai Viteazul (Vitéz Mihály) személyében olyan vajda került a török hűbéres Havasalföld élére, aki szakított elődei politikájával. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemmel szövetkezve, bekapcsolódott a hosszú török háború küzdelmeibe. Együttműködésük legjelentősebb sikereként 1595. október 25-én Gyurgyevónál magát a nagyvezírt, Szinán pasát is sikerült megszalasztani. Sőt 1599-ben Mihai Erdély is elhódította az új fejedelemtől, Báthory Andrástól. Az ölébe hulló hatalom azonban megrészegítette. Így - miután vereséget szenvedett - az Erdélyért folytatott hosszú küzdelem sokadik áldozataként Basta generális katonái kardélre hányták.
[4]
1815. november 20.
Megszületik a második párizsi béke
A Waterloo melletti csata és a császár végérvényes száműzetése után Ausztria, Nagy-Britannia, Oroszország, Poroszország és a legyőzött Franciaország között megszületik a második párizsi béke. Franciaország határait az 1790. évi állapotnak megfelelően állapítják meg. Ez Franciaország számára területveszteségeket jelent a holland, porosz, osztrák, svájci és piemonti határ mentén. Ezenkívül Franciaországnak 700 millió frank kártérítést kell fizetnie és 3-5 évre 500 000 szövetséges katona szállja meg. Ezenkívül kötelezik arra is, hogy az I. Napóleon császár által elrabolt műkincseket visszaszolgáltassa az eredeti tulajdonosoknak. Az első párizsi békeéhez (1814. V. 30.) képest megszigorított feltételek ellenére a szerződés pontjait azzal a szándékkal fogalmazták, hogy Franciaország megbüntetése során kellő mértéktartással elkerüljék áthidalhatatlan ellentétek kialakulását Európában. A szerződést a francia lakosság bizonyos része mégis nemzeti megaláztatásként fogadta, míg Németország patrióta köreiben a feltételeket túl enyhének ítélték. Napóleont időközben a britek a dél-atlanti Szent Ilona-szigetre szállították. Elba szigete, mint kiderült túlságosan közel feküdt Európához, és ezért a "Sast" biztonságos távolságba száműzték, a sziget kormányzójának felügyelete alá. Később itt is halt meg.
[5]
1818. november 20.
Simón Bolívar kikiáltja Venezuela függetlenségét
`A felszabadító` Simón Bolívar (1783-1830) generális, `Dél-Amerika George Washington-ja`, a spanyol gyarmatosítók elleni harcai során felszabadította Bolíviát, Panamát, Kolumbiát, Ecuadort, Perut és Venezuelát.
[6]
1849. november 20.
Átadják a Lánchidat
Pest és Buda között az összeköttetést hajóhíd biztosította, egyre súlyosbodó zavarokkal. Pest fejlődése, gazdasági központtá válása, az áruforgalom növekedése következtében elodázhatatlanná vált az állandó összeköttetés megteremtése. Az állandó híd építésének motorja Széchenyi István gróf lett, akinek jövőképében a modern Magyarország fővárosaként az egységes Budapest fontos szerepet játszott. Az 1832-36. évi országgyűlés biztosította az építés és fenntartás törvényi feltételeit. Az építésre részvénytársaság alakult, a tőke java részét Rotschild Salamon és Wodianer Sámuel biztosította, a vállalat vezetését a bankár Sina György báróra bízták. A hidat az angol Thierney Clark tervezte, az építést Adam Clark vezette. A Lánchíd, amelyet Kossuth javaslatára Széchenyiről neveztek el, 1848 nyarára csaknem készen állt. A hadi események okozta kényszerszünet után, 1849. november 20-án adták át a korabeli Európa egyik legnagyszerűbb építményét, amely ténylegesen egyesítette a két várost.
[7]
1856. november 20.
Meghal Bolyai Farkas matematikus
Hatéves korában már írt és olvasott, latinul is. Iskolás évei alatt megtanult németül, franciául, olaszul, angolul, héberül és románul. Rendkívüli fejszámoló tehetsége és zenei érzéke miatt csodagyereknek tartották. 1781-től a nagyenyedi református kollégiumban nevelkedett, 12 évesen a 8 éves Kemény Simon mentora volt Marosvécsen. 1790-től mindketten öt évet tanultak a kolozsvári református kollégiumban. 1796-tól Jénában, majd Göttingenben tanult, hol diáktársa volt a későbbi nagy német matematikus, Carl Friedrich Gauss. A vele folytatott eszmecserék hatással voltak érdeklődési körének kialakulására. 1799-ben gyalog hazatért, 1801-ben megnősült és dolmáldi birtokán gazdálkodni kezdett. 1804-től 1851-es nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi református kollégium matematika-fizika-kémia professzora volt. Ez az állás csak sovány megélhetést hozott, ezért Farkas sok mindenbe belefogott: fordított, erdészeti tanulmányt írt, új fűtő- és főzőberendezéseket tervezett. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság tagjának választotta, főleg szépirodalmi munkásságát értékelve. Fia, János minden idők legnagyobb magyar matematikusa lett, de nézeteltéréseik igen megkeserítették az apa életét. Főműve a Tentamen, amely tankönyv, s egyben önálló felfedezéseinek összefoglalása. Felismerései elszigeteltsége miatt nem lettek ismertek,s a köztudatban ma mások nevéhez fűződnek. A függvényfogalom meghatározásában sok neves kortársát megelőzte. Heinrich Baltzer révén vált ismertté a Bolyai-algoritmus, amely magasabbfokú egyenletek közelítő megoldására alkalmas. A pozitív tagú végtelen sorokra állította fel a ma Raabe nevét viselő konvergencia-kritériumot. Euklidész V. posztulátumának bizonyítása során csak a helyettesítő axiómákig jutott el, de az ő érdeme, hogy zseniális fiát e kérdéskör felé irányította. A Tentamen függelékeként jelent meg János Tértana. Jelentősek az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet alapjaihoz tartozó megállapításai is, és a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója. A francia enciklopédisták hatását tükröző drámákat írt, érdeklődött a zeneelmélet iránt, gyógyítással kísérletezett. Társadalmi kérdésekkel is foglalkozott, az utópikus szocializmus gondolatai alapján írt Úr-bér, kárpótló egyesület című fogalmazványában a jövő falujának életét képzelte el. Marosvásárhelyen hunyt el.
[8]
1880. november 20.
Meghal Cogniet francia festő
Párizsban meghal Léon Cogniet francia festő, korának egyik legtekintélyesebb mestere, aki az École des Arts és a École Polytechnique tanára volt. Akadémikus stílusú képeivel alapozta meg hírnevét. Fő művei a versailles-i palota dekoratív képei és a Louvre mennyezetfreskói, például A pestis Jaffában és Az egyiptomi hadjárat.
[9]
1886. november 20.
Meghal Jókainé Laborfalvi Róza
Laborfalvi Benke Judit Miskolcon született 1817. április 8-án. Tehetsége az első pesti Nemzeti Színháznál bontakozott ki, amelynek kezdettől fogva - 1837-től - tagja volt. Ő volt a természetes színpadi beszéd első, tudatos magyar művelője, és a pódiumműfaj meghonosítója. A legjelesebb magyar tragikák közé tartozott, mivel nyúlánk termete, alt hangja, kifejező arca tragikai szerepkörre tette alkalmassá. 1848-ban lett Jókai Mór felesége, s a szabadságharc után mentette, bújtatta férjét, majd menlevelet szerzett számára. Vörösmarty Mihály neki ajánlotta Az árvízi hajóst, s őt kérte meg elmondására. 1869-ben visszavonult a Nemzetiből, s attól kezdve sokat szerepelt vidéken. Budapesten érte a halál.
[10]
1910. november 20.
Meghal Lev Tolsztoj
Asztapovóban meghal Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, orosz író. Legismertebb művei a `Háború és béke` (1868-1869) című történetfilozófiai és a `Anna Karenina` című házassági regény. Tolsztoj a felvilágosodás filozófusa, Jean Jacques Rousseau és a sajátosan értelmezett kereszténység hatása alatt állt. Az élet értelmét és az abszolút igazságot kereste, bírálta a társadalmat és a civilizációt, elutasította és esztéticizmust, az állam és az egyház bármilyen formában megnyilvánuló önkényét. Regényeiben aprólékos pszichológiai képet fest a társadalomban élő emberről.
[11]
1911. november 20.
Megszületett Pierre Uri francia közgazdász
Filozófiai és jogi végzettséggel rendelkezett, Európával foglalkozó művet jelentetett meg. Segített a Párizsi Szerződés megfogalmazásában, amellyel 1951-ben életre hívták az Európai Szén- és Acélközösséget (Montánunió). Ez lett az európai integráció felé tett első lépés, ami nagyban hozzájárult az Európai Közös Piac 1958-as megalakulásához. A szén- és acélközösség igazgatói tisztét ő töltötte be 1952-től 1959-ig. Később a francia politikai életben szilárdan támogatta Francois Mitterrand szocialista miniszterelnököt, aki 1991-ben a Nemzetközi Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki és Európa `megalapítói` közé sorolta a közgazdászt. Párizsban hunyt el 1992. július 21-én.
[12]
1925. november 20.
Meghal Zeromski lengyel író
Varsóban meghal Stefan Zaromski lengyel író. Kezdetben állatorvosnak tanult, de anyagi fedezet híján tanulmányait nem fejezhette be. Különböző nemesi udvarházakban való nevelősködéssel kereste a kenyerét, később pedig Svájcban, illetve 1897-1903 között Varsóban volt könyvtáros. 1909-1912 között Párizsban, majd 1919-től Varsóban élt. Az írással már iskolai évei alatt megpróbálkozott, versei, novellái jelentek meg. 1897-ben adták ki Sziszifuszi munkák című fejlődésregényét, amely igen nagy sikert aratott. Ezt követte 1899-ben a Hontalanok, amelynek orvos főhősén keresztül a társadalmi reformokért küzdők magányosságát, kiszolgáltatottságát ábrázolta. 1904-ben megjelent háromkötetes Hamvak című történelmi regényében tartalmilag a XVIII. század végétől Napóleon oroszországi hadjáratáig terjedő időszak társadalmi és kulturális életéről adott képet, formailag pedig szakított a lengyel történelmi regény sienkiewiczi hagyományaival. A regényből Andrzej Wajda A légió címmel forgatott filmet 1965-ben. A társadalmi kérdések iránti fogékonyságáról, a lengyel tájhoz való kötődéséről, a nemzeti tragédiák lírai átéléséről tanúskodó, költői magasságba emelt prózájában - a realizmus követelményének alárendelve - egy átmeneti kor sokféle tartalmi és stílusjegyét ötvözte egybe.
[13]
1926. november 20.
Megnyílik a városligeti műjégpálya
Az ország és Európa első műjégpályája 5600 négyzetméter alapterületű pálya egyidejűleg a magyarországi jeges sportok fellendüléséhez is hozzájárult. Sorra rendezték a versenyeket, pl. 1929-ben a jégkorong Európa-bajnokságot. A harmincas években a Városliget lett a jéghoki és a műkorcsolya európai fellegvára. A II. világháborúban a pálya jelentős károsodást szenvedett, az épület bal szárnya teljesen tönkrement. Helyén ma egy hatalmas fa áll. A részleges újjáépítésre 1947-ben került sor. Aztán jött a pálya egyik legfényesebb eseménye, az 1955. január 25-27. között rendezett műkorcsolyázó Európa-bajnokság, amikor a későbbi győztest, a Nagy testvérpárt és a rendkívül nívós mezőnyt tízezrek figyelték. Mára a ligeti műjég a nagyközönségé lett, bár varázsa továbbra is megmaradt, és a főváros egyik kedvenc téli szórakozóhelyévé, a fiatalok találkozóhelyévé vált.
[14]
1945. november 20.
Elkezdődik a nürnbergi per
A II. világháború után Nürnbergben Nemzetközi Katonai Törvényszék alakult az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió képviselőiből, a hitleri Németország vezetői és szervezetei által elkövetett cselekmények elbírálására. A Törvényszék hatásköre az 1945. augusztus 8-i londoni egyezményen alapult, amelyet a négy nagyhatalom írt alá, s amely azon fontosabb tengelyhatalmi háborús bűnösök pereinek lefolytatását célozta, akiknek a bűncselekményei nem kapcsolhatók egyetlen országhoz, illetve földrajzi helyhez. Később további 19 nemzet fogadta el az egyezmény rendelkezéseit. A vádirat négy vádpontot tartalmazott: 1. béke elleni bűncselekmények - agresszív háború előkészítése, megindítása és folytatása nemzetközi egyezmények és megállapodások megsértésével, 2. emberiség elleni bűncselekmények - kivégzés, deportálás és népirtás 3. háborús bűncselekmények - a háborús szabályok megsértése 4. `közös terv vagy összeesküvés` az előző három vádpontban felsorolt bűncselekmények elkövetésére. A bíróság felhatalmazást kapott arra, hogy bármely egyént bűnösnek nyilvánítson a fenti 1-3. vádpontokban, valamint bármely csoportot vagy szervezetet háborús bűnösnek minősítsen. A testület a négy nagyhatalom által delegált egy-egy tagból, valamint egy-egy helyettesből állt. Az ügyészek is a négy aláíró országot képviselték. Az első ülést Berlinben 1945. október 18-án, majd 1945. november 20-tól minden ülést Nürnbergben tartottak az Igazságügyi Palotában, a brit Lord Geoffrey Lawrence elnökletével. 24 korábbi náci vezetőt vádoltak háborús bűncselekmények elkövetésével, különféle szervezeteket pedig azzal, hogy jellegüket tekintve háborús bűnösök. A bíróság 250 tanút hallgatott meg és több mint negyedmillió, esküvel megerősített írásbeli tanúvallomást dolgozott fel. Elutasította a védelem azon állítását, hogy háborús bűnöket csak államok követhetnek el, s megállapította, hogy a bűncselekményeket emberek hajtják végre, ezért felelősségre is vonhatók. Elutasították azt az érvelést is, hogy a per és a döntés `ex post facto` történt, vagyis a tetteket az elkövetés után nyilvánították bűncselekménynek. A bíróság szerint az ilyen cselekményeket a II. világháború előtt is jogellenesnek tekintették. 216 bírósági ülés után 1946. október 1-jén 22 vádlott felett hirdettek ítéletet. (Robert Ley öngyilkos lett a börtönben, Gustav Krupp von Bolhen und Halbach ellen pedig szellemi és fizikai állapota miatt az eljárást megszüntették.) Három vádlottat: Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzscht felmentették, négyen: Karl Dönitz, Baldur von Schirach, Albert Speer és Konstantin von Neurath 10-20 év közti börtönbüntetést kaptak. Hármat: Rudolf Hesst, Walter Funkot és Erich Readert életfogytiglanra, tizenkettőt: Hans Frankot, Wilhelm Fricket, Julius Streichert, Alfred Rosenberget, Ernst Kaltenbrunnert, Joachim von Ribbentroppot, Fritz Sauckelt, Alfred Jodlt, Wilhelm Keitelt és Arthur Seyss-Inquartot és Hermann Göringet, továbbá távollétében Martin Bormannt halálra ítélték. Göring a kivégzés előtt öngyilkos lett, a többieket október 16-án felakasztották. A nürnbergi per jelentősége volt, hogy a történelemben először vontak felelősségre köztörvényes bűnözőként olyan államférfiakat, akik bűnösök voltak agresszív háború előkészítésében, kirobbantásában, akik megszegték a nemzetközi jog normáit és azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket annak idején Németország is aláírt. A bíróság bűnösnek nyilvánította a Gestapót, a náci titkosrendőrséget (SD), a náci párt vezető testületét és az SS kötelékeit.
[15]
1945. november 20.
Meghal Aston, Nobel-díjas tudós
Cambridge-ben meghal Francis William Aston, Nobel-díjas angol kémikus és fizikus. Aston 1877. szeptember 1-jén született Harborne-ban (ma: Birmingham). Kémiát tanult Birminghamben és Cambridge-ben, majd, miután felfedezték a röntgensugarakat (1895) és a radioaktivitást (1896), 1903-ban vizsgálni kezdte, hogy gázzal töltött csőben folyó áram hatására miként keletkezik röntgensugárzás. 1910-ben Cambridge-ben J. J. Thomson asszisztense lett. Az I. világháborúban a légierőknél szolgált, 1919-ben visszatért a Cavendish-laboratóriumba, amelynek később professzora, majd igazgatója lett. 1919 után Aston pozitív töltésű sugarakkal működő új berendezést készített, amelyet tömegspektrográfnak nevezett el. A műszerrel a különböző tömegű atomok és molekula-töredékek szétválaszthatók, és tömegük e berendezéssel meg is mérhető. Széles körben alkalmazzák a geológiában, a kémiában, a biológiában és a magfizikában. A természetben előforduló 287 nuklid (csak tömegükben különböző atommag) közül 217-et Aston fedezett fel. Ő állította fel az egész-szám szabályt, eszerint, ha az oxigénatom tömegét 16-nak vesszük, minden izotóp atomsúlya egész szám. Az anyagok izotópok keverékei, ezért adódtak atomsúlyként törtszámok. A tömegspektrográfia alkalmazásával nagyszámú, nem radioaktív elem izotópjainak felfedezéséért és az egészszám-szabály felállításáért 1922-ben kémiai Nobel-díjat kapott.
[16]
1949. november 20.
Felavatják az újjáépített Lánchidat
A budapesti Lánchíd újjáépítése az új építési eredményeknek egyik szimbólumává vált. Felavatásán óriási tömegünnepélyt rendeztek. Ezután született az egész országban ismert, énekelt sláger. `Kigyúlt a fény a megszépült Lánchídon...`
[17]
1965. november 20.
Az MSZMP Központi Bizottsága megszabta a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó irányelveket
Az MSZMP Központi Bizottsága megszabta a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó irányelveket, majd 1966. május 25-27-i ülésén határozatot hozott a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére. A döntés értelmében a népgazdaság irányításának olyan módját kell kialakítani, amely a közgazdasági eszközök fokozódó szerepével biztosítja a tervszerű fejlődést, növekvő szerephez jut ezután a gazdasági verseny, a vállalati önállóság, az egyéni és vállalati anyagi érdekeltség. Mindez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy megszűntek a vállalatok, szövetkezetek számára kötelező központi tervelőírások, bevezetésre került a nyereségérdekeltség, oldódott a merev központi előírások rendszere. (Háromféle árforma jött létre: hatóságilag rögzített, megegyezéses és szabad árak.) Továbbra is megmaradt a nagy beruházások központi meghatározása, az export-import tevékenység központi engedélyhez kötése és a központi átlagbér-szabályozás. (Szankciók nélkül az átlagbér évi 2%-os növelése volt lehetséges, az azt meghaladó, bérnövekedés és részesedési alapot csökkentette. 1971-től lehetővé vált az átlagbérnek a nyereségnövekedéstől függő emelése.) A reform hatására a gazdaságban komoly felpezsdülés indult meg, számottevően nőtt a lakosság reáljövedelme, és 1968-69-ben érzékelhetően javult az ország külkereskedelmi mérlege. Ugyanakkor a nagyvállalatok nehezen tudtak az új rendszerhez igazodni, ami társadalmi ellenérzést is szült.
[18]
1970. november 20.
Nyilvánosságra hozzák a lengyel-NSZK szerződést
1970. november 20-án Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság november 18-án parafált államközi szerződésének szövegét. Ugyanakkor Bonnban közzétették a szerződés kísérő okmányait is, amelyek egyebek közt Lengyelországból az NSZK-ba való áttelepülés, illetve utazások szabályozásáról szóló megegyezésre, s főként a német származású, illetve rokonságú személyekre vonatkoznak. Az első cikkely 3. pontja tartalmazta az Odera-Neisse-határ végleges elismerését, egymás területi integritásának tiszteletben tartását és annak kijelentését, hogy a jövőben sem fognak egymással szemben területi igényeket támasztani. A szerződést 1970. december 7-én írták alá Varsóban.
[19]
1975. november 20.
Meghal Franco
Madridban meghal Francisco Franco y Bahamonde spanyol politikus, diktátor. 1892. december 4-én született El Ferrol-ban. 1907-től katonai akadémiára járt, 1910-ben alhadnagy , majd 1916-ban a spanyol hadsereg legfiatalabb századosa lett. 1912-ben, majd 1920-ban ismét Marokkóban teljesített szolgálatot, s 1920-25-ben döntő szerepet játszott az afrikai lázadás leverésében. Nemzeti hősként tért haza, s 1926-ban már tábornokká nevezték ki. A köztársaság alatt, 1935-ben vezérkari főnökként is távoltartotta magát a politikától, 1936-ban mégis leváltották. Az 1936. július 18-án kitört polgárháborúhoz már másnap csatlakozott, majd hamarosan félreállította a katonai juntán belüli riválisait és kinevezte magát a spanyol állam vezetőjének. 1937-ben megalakította a falange-ot, a fasiszta pártot és (német és olasz segítséggel) szétverte a köztársasági erőket. 1939. április 1-jén végleges győzelmet aratott, s Spanyolország diktátora lett. Intézményes katonai diktatúráját több mint 35 évig fenntartotta, bár 1947-ben visszaállították a monarchiát, így ő élete végéig a `király nélküli királyság` régense volt. Uralma alatt az elmaradt Spanyolország az 1970-es évekre ipari országgá vált. Halála után, az általa neveltetett János Károly királyként került hatalomra és az országban visszaállt a demokratikus berendezkedés.
[20]
1977. november 20.
Szadat, egyiptomi elnök beszédet mond Jeruzsálemben
Menáhem Begin, izraeli miniszterelnök meghívására Anvar Szadat, egyiptomi elnök a közel-keleti enyhülésre tett erőfeszítései keretében Jeruzsálemben beszédet mond az izraeli Kneszet (parlament) előtt. Beszédében, amely Izrael és Egyiptom viszonyának az enyhülését szolgálja, Szadat hangsúlyozza, hogy az arab-izraeli konfliktus rendezését akarja, és kifejti ötpontos tervét: - Izrael vonuljon vissza az 1967-ben megszállt területekről; - garantálják a térségben valamennyi ország határainak a biztonságát; - épüljenek ki államközi kapcsolatok az ENSZ elvei alapján, vessenek véget a hadiállapotnak. Szadat Kneszet-beli beszéde közvetlen eredményekkel nem járt ugyan, de az arab táborban megosztotta az egyiptomi enyhülési politika ellenzőit és támogatóit. Szadattal szemben Begin Izrael Állam történelmi létjogosultságát hangsúlyozta, meg azt, hogy békében kíván együtt élni a szomszédos államokkal. Alapjában véve azonban Begin célja Izrael kiterjesztése az ókori történelmi határokig, beleértve a Jordántól nyugatra eső területeket és a gázai övezetet. Begin, a Likud-tömbnek, a jobboldali csoportosulások e tömörülésének a vezetője, ezzel a politikával nyerte meg május 17-én a Kneszet-választásokat. Az addig legerősebb külön frakció, a szociáldemokrata Mapai, súlyos vereséget szenvedett. A világ közvéleménye eleinte szkeptikusan fogadta a kormányváltozást.
[21]
1980. november 20.
Megkezdődik a négyek bandájának a pere
Pekingben 1980. november 20-án megkezdődött a `négyek bandá`-jának pere. A négy kommunista vezetőt 1981. január 25-én halálra ítélték. Pekingben 1980. november 20-án megkezdődött a `négyek bandá`-jának pere. A csoport a kínai kommunista párt vezetőségének legszélsőségesebb frakciója volt, amely Mao felesége, Csiang Csing köré tömörült. Ôk (Csiang Csingen kivül Csang Csun-csiao, Vang Hung-ven és Jao Ven-jüan) kezdeményezték a Mao által elindított `kulturális forradalom` legvadabb kilengéseit. Négy héttel Mao halála (1976. szeptember 9.) után letartóztatták és `ellenforradalmi felforgatás` vádjával 1981. január 25-én halálra ítélték őket, majd később az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Csiang Csing esetében - kétévi próbaidő után - életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették a büntetést. A Mao-özvegy önkezével vetett véget életének 1991-ben, az `előkelő foglyoknak` fenntartott pekingi Csincseng fegyházban. Csang Csun-csiao volt miniszterelnök-helyettes 1983-ban már `csak` 18 évi börtönt kapott és 1998-ban egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték. 2005-ben meghalt. Vang Hung-ven egykori pártelnök-helyettest később életfogytiglani börtönre ítélték, 1992-ben meghalt. Jao Ven-jüan, a `négyek bandájának` utolsó élő tagja, a Kínai Kommunista Párt egykori propagandafőnöke 1996-ban szabadult, húszévi börtön után. Csang Csun-csiao 2005. április 21-én hunyt el.