Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: november • Nap: 17
Hónap: november • Nap: 17
17 találat
[1]
375. november 17.
Meghal I. Valentinianus
Valentinianus katonatiszt fia volt, és idővel maga is legióknál szolgált Africa provinciában, 363-ban részt vett Julianus császár (ur. 361-363) perzsák elleni hadjáratában, a következő császár, Jovianus (ur. 363-364) pedig elő is léptette őt.
Nem sokkal Jovianus halála után, 364 februárjában a hadsereg vezérkara Niceában (ma Iznik, Törökország) Valentinianust kikiáltotta császárrá. Ő a következő hónapban öccsét, Valenst társuralkodóvá emelte, és rábízta a birodalom keleti felének kormányzását, míg maga a nyugati birodalomrész ügyeivel foglalkozott. Megállapodtak abban, hogy vallási kérdésekben toleranciát gyakorolnak, ám ehhez csak Valentinianus tartotta magát következetesen.
A nagy munkabírású császár fő feladatának a határok megerősítését és folyamatos védelmét tekintette. Serege Galliában 365 januárjában vereséget szenvedett az alemannoktól, de októberben a császár már Lutetiából (ma Párizs) irányította a támadók elleni hadműveleteket. Hadvezére, Jovinus három ízben is legyőzte az alemannokat; a harmadik csata Durocatalaunumnál (ma Châlons-sur-Marne, Franciaország) évekre harcképtelenné tette az ellenfelet. 367-ben Valentinianus áthelyezte székhelyét Ambianiba (ma Amiens), hogy közvetlenebb kapcsolatot tarthasson fenn tábornokával, Theodosiusszal, aki Britanniát védelmezte a szászokkal, piktekkel és skótokkal szemben. Augusztusban a császár 9 éves fiát, Gratianust kinevezte társcsászárrá, majd októberben Augusta Treverorumba (ma Trier, Németország) költözött, s hét évig innen irányította a rajnai határvédelmi vonal megerősítésének munkálatait. 375-ben szülőföldjére, Pannoniába sietett, hogy a kvádok támadását visszaverje, ám ott megbetegedett és hamarosan meghalt.
[2]
1231. november 17.
Meghal Árpád-házi Szent Erzsébet
Erzsébet, II. András király leánya 1207-ben született. (A történeti hagyomány a helyszín vonatkozásában megoszlik , a pozsonyi várban született. Négyéves korában a türingiai őrgróf fiának jegyeseként került az Eisenach melletti Wartburg várába. A házasságot tíz év múlva, 1221-ben kötötték meg. Erzsébet kora vallásos mozgalmainak hatása alá került, nem kis részben gyóntatója, Marburgi Konrád ferences barát jóvoltából. Idejének és anyagi eszközeinek javát a szegények és a betegek gondozásának szentelte. Férje halála (1227) után eltávozott a wartburgi udvarból, s végül Marburgban telepedett le. Teljes szegénységben és szigorú önsanyargatásban élve folytatta karitatív tevékenységét. Kórházat alapított a szegények számára, szétosztotta köztük jövedelmét. Így élt egészen 1231-ben bekövetkezett haláláig. Már életében a szentség hírében állott, s hivatalos szentté avatása sem sokat váratott magára. A Német Lovagrend patrónájának választotta, de a ferences rend is gondosan ápolta kultuszát. Magyar nyelvű életírása már a középkor végén elkészült.
[3]
1370. november 17.
Létrejön a lengyel-magyar perszonálunió
Az 1339-ben kötött örökösödési szerződés értelmében Nagy Kázmér 1370. november 5-i halála után 12 nappal, november 17-én Nagy Lajos fejére került a Piastok koronája. A magyar-lengyel szövetség I. Károly óta az Anjou-politika rendíthetetlen pillére volt. A két család rokoni kapcsolatban állt: I. Károly Erzsébetet, Nagy Kázmér nővérét vette feleségül. Később fiúk, Lajos, és gyermektelen nagybátyja között szoros együttműködés alakult ki. Lajos címe szerint Magyar- és Lengyelország királya lett, a két országot a közös uralkodó személye kötötte össze, azaz perszonálunióban álltak egymással. Ám a `három tenger mosta` birodalom képe történelemi illúzió. Magyarországnak nem volt más tengerpartja az Adrián kívül. A Fekete-tengerrel Moldva volt határos, amely nem tartozott a Magyar Királysághoz. Lengyelország pedig ekkoriban nem ért el a Balti-tengerig. Lajos a korábbi évtizedekben gyakran harcolt a lengyel korona érdekeiért a litvánokkal, királyként pedig 1377-ben újabb hadjáratot indított. Lengyel trónja láthatóan háttérbe szorult a magyar mellett, keveset tartózkodott új országában. Az a választása, hogy anyját bízta meg Lengyelország kormányzásával, kifejezetten szerencsétlennek bizonyult. Az iránta érzett ellenszenv hatására 1376-ban egy kisebb összetűzés a királyné magyar kíséretének lemészárlásához vezetett.
[4]
1558. november 17.
I. Erzsébet lesz Anglia új királynője
Angliában uralkodóváltásra kerül sor: féltestvére, I. (Katolikus) Mária halála után a 25 éves Erzsébet lesz a királynő. A VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából született Erzsébetet 1544-ben választja trónörökössé a parlament. Nincs könnyű dolga: a külpolitika mélyponton van, belpolitikailag pedig az ország mind egyházilag, illetve vallásilag, mind politikailag, illetve nemzetileg megosztott. Minisztere és tanácsadója, William Cecil, Burghley lordja, az okos reálpolitikus segítségével I. Erzsébet Angliát vezető tengeri hatalommá és az európai protestantizmus bástyájává teszi.
[5]
1604. november 17.
A Basta generális vezette királyi seregek Osgyánnál megverik Bocskai hajdúcsapatait
[6]
1632. november 17.
Belehal sérüléseibe Pappenheim lovassági tábornok
Lipcsében, 38 éves korában belehal sérüléseiben Gottfried Heinrich Pappenheim lovassági tábornok, aki a lützeni csatában sebesült meg. A harmincéves háborúban Pappenheim vakmerő, gyakran sajátos, önhatalmú módszereivel tűnt ki. II. Ferdinánd 1623-ban a 8000 nehézlovasból álló önálló hadsereget, a "pappenheimieket" bízza rá, akik vakmerőségükkel váltak híres-hírhedtté. Mivel a parancsnokoknak gyakran saját maguknak kell hadseregüket ellátniuk, a csapat szinte saját tulajdonná, a parancsnok pedig háborús vállalkozóvá válik, aki harci érdemeiből megpróbál anyagi hasznot húzni.
[7]
1677. november 17.
Megegyezés zárja le az angol-holland háborút
Az 1672-ben kitört harmadik angol-holland tengeri háborút, a szembenálló felek megegyezése lezárja. II. Károly angol király engedélyezi unokahúga, Mária házasságkötését III. Orániai Vilmos herceggel, aki Hollandia helytartója és a holland csapatok főparancsnoka (1672). II. Károly angol király, aki 1660-ban tért vissza franciaországi emigrációjából, költséges udvartartásával rövid időn belül adósságokba döntötte Angliát. Hogy az ország fizetőképességét helyreállítsa, eladta Dunkerque-et Franciaországnak és fenntartás nélkül csatlakozott a francia politikai irányvonalhoz. Ilyen összefüggésben került sor a Hollandia elleni kereskedelmi háború felújítására (második angol-holland tengeri háború), mely egyszerre folyt angol és francia érdekek érvényesítéséért. A két nagyhatalom az 1667-ig tartó háborúban mégsem képes Hollandiát térdre kényszeríteni. Kezdetben az angolok értek el sikereket a tengeri harcban (1665-ben Suffolk mellett) ezután azonban a hollandok a La Manche-csatornában négynapos ütközetben (1666 júniusa) legyőzik az angol flottát. A bredai béke (1667. VII. 31.) tengerentúli gyarmatok cseréjéhez vezetett. Az angolok a harmadik Hollandia ellen folytatott tengeri háborúban sem tudták megakadályozni ellenfelük sikereit. Anglia pénzügyi és belpolitikai nehézségek miatt kénytelen lezárni a háborút és 1674-ben megköti Hollandiával a westminsteri békét. Orániai Vilmos és Mária házassága megváltoztatja az erőviszonyokat. Anglia és Hollandia szövetséges lesz.
[8]
1755. november 17.
Megszületett XVIII. Lajos
XV. Lajos unokája, s a Provence grófja cím viselője volt. Harmadik bátyja, XVI. Lajos trónra lépését követően, 1774-ben lépett elő trónörökössé. A francia forradalom 1789-es kitörésekor Párizsban maradt, azonban a trón megszerzésére nem kínálkozott lehetősége, ezért 1791 júniusában elmenekült. 1793-ban - XVI. Lajos és Marie Antoinette kivégzését követően - régenssé nyilvánította magát. Unokaöccse, a gyermek XVII. Lajos halála után 1795-ben Franciaország névleges királya, majd 1814-től haláláig tényleges uralkodója lett. Uralkodásához fűződött a forradalom utáni Franciaország első parlamenti kormányzása. A király 1824. szeptember 16-án halt meg Párizsban.
[9]
1790. november 17.
Megszületett Möbius, német matematikus
Szerény csillagászként élte le az életét, az egyoldalú felület geometriájáról szóló értekezését is csak 68 éves korában küldte el a Francia Akadémiának, de annak jelentőségét nem ismerték fel. Pedig az nem volt más mint az azóta világhíressé vált Möbius-szalag, az egyoldalú felület talán legismertebb alakja. Fő érdeklődési területe a geometria volt, először ő alkalmazta az analitikus módszereket a projektív geometriában. Ő vezette be a projektív transzformáció fogalmát és az ún. baricentrikus - súlypont szerinti - koordinátákat, a végtelen távoli elemeket. Foglalkozott algebrával is, s az ő nevét viseli még a Möbius- féle számelméleti függvény. Lipcsében halt meg 1868. szeptember 26-án.
[10]
1796. november 17.
Meghal II. (Nagy) Katalin cárnő
Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg leányaként Stettin-ben született 1729. május 2-án. Eredetileg Zsófia Friderika Ágostának hívták, s csak 1744-ben vette fel a Jekatyerina Alekszejevna nevet, amikor közeledett a Péter trónörökössel való házassága. Ekkor tért át a görögkeleti vallásra is. Erzsébet cárnő halála után, 1762-ben az iszákos III. Péter, Katalin férje került trónra. Péter uralkodása nem sok jóval kecsegtetett, ezért még az évben Katalin hívei összeesküvést szőttek ellene, lemondásra kényszerítették, sőt nemsokára meg is gyilkolták. Katalin, miután félreállította fiát, Pált is, önmaga lett minden oroszok cárnője. Rendkívüli asszony volt, nemcsak az országláshoz értett kitűnően, hanem a tudományok is érdekelték, a felvilágosodás híve volt, még Diderot-val és Voltaire-rel is levelezett. Belpolitikai téren főképp a rend fenntartása és a kulturális színvonal emelése volt a fő célkitűzése, míg külpolitikájában Nagy Péter törekvéseit követte. Az ország területét növelve természetes határvonalak kiépítése felé törekedett, végleg kiűzte a törököket a Krím-félszigetről. Belföldön egyetlen komoly lázadással kellett megbirkóznia: 1766-ban egy Pugacsov nevű doni kozák - a halott - III. Péternek adta ki magát, s felkelése már Moszkvát is fenyegette. Katalin azonban erős kézzel állította helyre hatalma tekintélyét: a felkelést leverte, Pugacsovot kivégeztette. Uralkodása alatt Oroszország nemzetközi elismerést szerzett, a birodalom erős és hatalmas lett. Utódául Sándor nevű unokáját szemelte ki, de mielőtt gondoskodhatott volna felőle, meghalt. Ezért a trónon nem szeretett, sőt tüntetően mellőzött fia, I. Pál követte.
[11]
1830. november 17.
Lengyel hazafiak merényletet követnek el Konstantin nagyherceg ellen
Lengyel hazafiak merényletet követtek el a Moszkva kegyéből Varsóban uralkodó Konstantin nagyherceg ellen. A kísérlet meghiúsul, a nagyherceg mégis Oroszországba kénytelen menekülni. A Kongresszusi Lengyelországot egy héten belül megtisztítják az orosz seregektől. A lengyel szabadcsapatok váratlan sikere mégsem lehet tartós. A felkelés hajtóerejét a lengyel tisztikar egy része, varsói egyetemisták és liberális szellemű nemesek adták. Az újonnan alakult ideiglenes kormány a cenzúra megszüntetését és a varsói Szejm (parlament) ülései nyilvánosságának helyreállítását követeli. A franciaországi júliusi forradalom és Belgium függetlenségi nyilatkozata fölerősíti a nemzeti reményeket a lengyel népben s növeli azt a hitét, hogy újra önálló államot alkothat. A hazafiak azonban nem kapták meg a liberális szellemű Európa (Nagy-Britannia, Franciaország) katonai támogatását. Az orosz-porosz ellenoffenzíva 1831-ben (VIII. 28-IX. 8.) Varsó bevételével sikeresen befejeződik. I. Miklós cár számtalan megtorló intézkedést vezet be: a lengyel hadsereget feloszlatja, a lengyel nemesek birtokait elkobozzák, bezárják a varsói egyetemet, a lengyel katolikus egyházat pedig szigorúbb felügyelet alá helyezik.
[12]
1846. november 17.
Carl Zeiss Jénában optikai és finommechanikai üzemet alapít
Kezdetben Zeiss mint képzett optikus és műszerész szemüveglencséket, távcsöveket és mikroszkópokat gyártott, amelyek kiváló minőségükkel tűntek ki. Azonban a gyáralapító azt is felismerte, hogy precíziós gyártmányait csak tudományos megalapozottsággal fejlesztheti tovább, s ezért üzemébe hívta Ernst Abbét, a tehetséges fizikust. Kettőjük együttműködése végérvényesen megalapozta a gyár világhírét.
[13]
1855. november 17.
Livingstone felfedezi a Viktória-vízesést
David Livingstone skót misszionárius, utazó, 1855. november 17-én felfedezte a Zambézi folyón azt a vízesést, amelyet az akkori brit királynőről nevezett el. Dél-közép-Afrikában, a mai Zimbabwe és Zambia hátárán fekvő Viktória-vízesés magassága 61-108 méter, szélessége, 1688 méter, s öt nagyobb zuhatagból áll. A Zambézi Dél-Afrika legnagyobb folyama, hossza 2736 km (a Dunáé 2842 km), vízgyűjtő területe 1 330 ezer km2, Angola, Zimbabwe, Zambia és Mozambik területén folyik keresztül. Évi átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 köbméter/másodperc, legnagyobb vízhozama 5000 köbméter/másodperc. (A Duna vízhozama a delta előtt átlagosan 6400 köbméter/másodperc.) A vízesésnek a helyi lakosok a Mosi-oa-tunya nevet adták, ami mennydörgő füstöt jelent. Livingstone Dél-Afrika belsejének feltárását a folyón keresztül vélte megvalósíthatónak, de tévedett, mert a Zambézi a vízesés alatt sem volt hajózható. (Ezt a gondot a Zambia-zimbabwei Kariba-gát 1959. évi, és a mozambiki Cabora Bassa duzzasztógát 1974. évi felépítése oldotta meg.) Livingstone 1855-ben elsőként utazott keresztül Afrikán, a Zambézi torkolatától az angolai Luandáig és vissza. Dél- és Kelet-Afrikában kutatott, s nagy részben az ő nevéhez fűződött a Kongó vízrendszerének megismerése. A Viktória-vízesés alatt a Zambézi cikk-cakkos szurdokvölgyben folyik. Balázs Dénes magyar kutató ismerte fel, hogy az egyes szakaszok a vízesés korábbi korokbeli helyzetét jelölik. Amikor a vízesés lassan hátravágódott a kemény bazaltrétegben, a víz a törésvonalakat szélesítette újabb mederszakaszokká. Így alakult ki a zegzugos alsó szakasz, amely ma a rafting-sport legnépszerűbb területe.
[14]
1873. november 17.
Egyesül Pest, Buda és Óbuda
A két város egyesítését először Széchenyi István vetette fel az 1830-as években, ő javasolta a Budapest nevet is. A szabadságharc után az ostromállapot Pesten 1854-ben szűnt meg, a fellendülés gazdasági téren kezdődött. Buda fejlődése lassabb volt, de itt voltak a kormányszervek, ezek adták a jobbparti városrész súlyát. Az 1872. december 22-én szentesített törvénycikk elrendelte az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítését. Az egy évig tartó egyesítési folyamat az 1873. november 17-i díszközgyűléssel ért véget - megkezdte működését a Fővárosi Tanács. Az egyesítés megnyitotta Budapest világvárossá fejlődésének útját, elősegítette az ipar és a kereskedelem gyors és nagyarányú növekedését, valamint a közintézmények fejlődését. A polgári lakosság 1890-re 492 ezerre emelkedett. 1870-ben Pest-Buda még 17. volt az európai nagyvárosok sorrendjében, 1900-ban Budapest már a 8. lett. Budapest Főváros Közgyűlése 1991. március 21-i döntése értelmében ez a főváros ünnepnap.
[15]
1875. november 17.
Teozófiai Társaság alakul New Yorkban
A Henry Steel Olcott és Helena Petrovna Blavatsky vezetésével New Yorkban megalapított Teozófiai Társaság síkraszáll egy, az egész világot behálózó vallásos egyesülésért, amelyik az egész emberiség körében kívánja terjeszteni az egyetemes vallási, filozófiai, művészeti és tudományos gondolkodás területén a teozófusok világnézetét. A teozófusok humánus cselekedetekben, a legmagasabb erkölcsben és tökéletességben látják céljukat és egy öt pontból álló világtörvényt vallanak magukénak: az egység törvényét, az ismétlődő visszatérést, a fejlődését, az okságért és az azonosságét minden lélekben az Istennel együtt.
[16]
1906. november 17.
Megszületett Honda Soichiro japán nagyiparos
Vidéki patkolókovács fiaként Ivata Gun-ban látta meg a napvilágot. 15 évesen egy garázsban kezdte pályafutását, mint autójavító tanonc. 1937-ben egy dugattyúgyűrűket gyártó kis céget alapított, majd a háború után, 1946-ban létrehozta a Honda Műszaki Kutató Intézetet. Kezdetben - a háborúból megmaradt hadianyagokból - kerékpárokra szerelhető segédmotorokat gyártott. 1948-ban Takeo Fujisawa üzletemberrel társulva megalapította a Honda Motor Co-t, amely 1949-ben rukkolt ki az első, akkor még kétütemű 3-5 lóerős Dream (Álom) márkájú motorkerékpár típusaival. A cég ezután gyors fejlődésnek indult, s gyártmányai a világ élvonalába kerültek. A II. világháború utáni japán gazdasági csoda egyik legendás figurája egy 30 milliárd dollár értékű mamutvállalatot hagyott utódaira, amely világszínvonalon gyártja a termékek széles skáláját a fűnyíróktól kezdve a motorkerékpárokon át a luxusgépkocsikig. 1991. augusztus 5-én hunyt el Tokióban.
[17]
1970. november 17.
A Lunohod-1 leszáll a Holdra
A Szovjetunióban 1970. november 10-én felbocsátott Luna-17 automatikus űrállomás, amely az önjáró Lunohod-1 (holdjáró) berendezést vitte magával, november 17-én leszállt a Holdra. Az önjáró berendezés - amelynek mozgását a szovjetunióbeli földi űrközpontból irányították - tíz és fél hónapon át működött az Esők Tengerének térségében. Ezalatt 10540 méteres utat tett meg; televíziós panorámafelvételeket és egyéb képeket sugárzott a Földre.