Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Mi történt a szülinapomon?

Keresési feltételek:
Hónap: szeptember  •  Nap: 24
18 találat
[1]

899. szeptember 24.

A magyarok legyőzik Berengár király seregeit

Az észak-itáliai Brenta folyó mellett a kalandozó magyarok legyőzik Berengár király csapatait. A honfoglalás után ez volt az első olyan hadjárat, amelynek során a magyarok elhagyták a Kárpát-medencét. Az itáliai támadás jelezte, hogy a magyarok nem öncélűen indítottak hadjáratot, hanem igyekezték kihasználni a bizonytalan politikai viszonyokat. Berengár ellen Arnulf császár bíztatására vezettek hadat. Annak ellenére, hogy a király hadai háromszoros túlerőben voltak, a magyarok sikeresen alkalmazták jól bevált taktikájukat: visszavonulást színlelve sikerült megbontaniuk az ellenfél egységes sorait, amelyek így könnyedén a kalandozók martalékául váltak. Berengár a vereség után adót kezdett fizetni, így a magyarok figyelme a német területek felé fordult.

[2]

911. szeptember 24.

Kihal a keleti-frank Karoling-dinasztia

Gyermek Lajos Karoling-király halála (911. szeptember 24.) a Karoling-dinasztia keleti frank ágának kihalását jelentette. A Keleti Frank Birodalom nemessége I. Konrád frank herceget tette meg királynak (első ízben nem Karoling-uralkodót). A lotaringiaiak, akik a Keleti és a Nyugati Frank Birodalom között helyezkedtek el, ebben a helyzetben a nyugati birodalom mellé álltak, s kiváltak a keleti frank törzsek közösségéből. A Karolingok 751. óta, amikor III. Pippint királlyá koronázták, álltak a Frank Birodalom élén. A 800 karácsonyán Rómában tartott császárkoronázás Nagy Károly uralmának fényéről és erejéről tanúskodott.
A birodalom verduni (843. VIII. 10.), meerseni (870. VIII. 9.) és ribémont-i (880) felosztása az utódok között a Karolingok központi hatalmának szétesését eredményezte, s erős helyi törzsi fejedelemségek jöttek létre. Amikor 911-ben a keleti frank ág kihalt, a nyugati frank Karolingok még 987-ig uralkodtak (Capet Hugó már a Capeting-házból lett király). A tényleges hatalom azonban addig is a Robertinusok (Odónak, Párizs grófjának utódai) kezében volt.

[3]

1046. szeptember 24.

Gellért püspök vértanúságot szenved

A Vata vezette pogánylázadás során a feldühödött néptömeg a pesti révnél meggyilkolja Gellért püspököt és a kíséretében lévő többi egyházi férfiút. Gellért püspök 980-ban született előkelő velencei családban. A fiú kolostorba került, ahol egyre erősödött az a késztetése, hogy személyesen járja be a Szentföldet. Apja ezt megtette, azonban ott meggyilkolták. Gellért eközben Bolognában folytatta tanulmányait. Fiatalon választották apáttá, de hivataláról lemondott, mivel szentföldi küldetését akarta teljesíteni.
1015-ben indult útnak, de egy vihar a dalmát partvidékre sodorta, ahol a pannonhalmi apát rábeszélésére inkább Magyarországra jött. Itt találkozott I. (Szent) István királlyal, aki azonnal bizalmas feladatokkal látta el. Reábízta Imre hercegnek a nevelését, majd diplomáciai küldetéseket is teljesített. Gellértnek hamar elege lett a mozgalmas életből, ezért 1023-ban a bakonybéli remeteséget választotta.
1030-ban a magyar király még nehezebb pozícióval látta el: ő lett Marosvár (Csanád) első püspöke. A terület korábban Ajtonyé volt, és Gellértre hárult az a feladat, hogy itt élő népeket megtérítse. Gellért nagyon jelentős egyházszervező tevékenységet végzett: templomokat alapított, megszervezte a papok képzését, keresztelt.
István király halála után újabb kihívások vártak rá. Péter bizonytalan uralmát, majd Aba Sámuel kegyetlenségeit nehéz szívvel szemlélte. Péter másodszori király a magyarok nem tűrték, ezért Vazul fiainak visszahívása mellett döntöttek. Ekkor pogánylázadás is kirobbant. Gellért éppen András herceg üdvözlésére indult püspöktársaival Pest felé, amikor a pogányok rávetették magukat, letaszították a Kelen-hegyről, és mivel ekkor még élt, mellkasába dárdát döftek, és fejét egy kövön szétverték. Maradványait először a pesti plébániatemplomban helyezték el, majd ünnepélyes körülmények között átszállították Marosvárra. Mivel sok csoda fűződött ereklyéihez, 1083-ban őt is szentté avatták.

[4]

1541. szeptember 24.

Meghal Paracelsus német orvos és természettudós

Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim Einsiedeln-ben született 1493. november 10-én. Villachban bányászati iskolába járt, s betekintett a kohászat és a kémia rejtelmeibe. 14 évesen vándordiák lett, s megfordult a bázeli, tübingeni, bécsi, wittenbergi, lipcsei, heidelbergi és kölni egyetemen. Valószínűleg a bécsi egyetemen kapott baccalaureatusi orvosi diplomát 17 évesen, bár ő úgy hirdette, hogy a ferrarai egyetemen szerzett doktori fokozatot 1516-ban. Ekkor kezdte használni a `para Celsus` (Celsuson túl) nevet, mivel többre tartotta magát a híres, I. századi orvosnál, Celsusnál. Diplomája megszerzése után hosszú vándorútra indult, megfordult Angliában, Skóciában és Írországban. Tábori orvos volt a holland háborúban, majd Oroszországba ment, ahol tatár fogságba esett, innen Litvániába szökött. Ezután Magyarországon dolgozott, tábori felcser lett Itáliában, eljutott Egyiptomba, Arábiába és Palesztinába is, majd Konstantinápolyba ment. Mindenütt a gyakorlati alkímia legjobb képviselőit kereste fel, s nemcsak az új gyógyítási módszerekről, de a `természet rejtett erőiről` és azok felhasználásáról is érdeklődött. 1524-ben hazatért Villachba, híre azonban megelőzte. Bázelben városi orvosnak és az orvostudományok tanárának nevezték ki, s a hallgatók egész Európából özönleni kezdtek a városba. Előadásain bárkit szívesen látott. A hatóságokat felháborította a nyílt oktatás híre, tíz évvel Luther tézisei után. Paracelsust orvos-Luthernek nevezték el, miután nyilvánosan elégette Avicenna és Galenus könyveit - a reformátor pápai bullaégetése mintájára. Paracelsus formálisan halálig katolikus maradt, bár egyesek szerint könyvei Indexre kerültek. Ő is németül írt és adott elő. Előadásain a természet gyógyító erejét hangsúlyozta, s kikelt a sebek mohával vagy trágyával történő lefedése ellen, amelyek gátolják a természetes tisztulást. Az értéktelen pirulákat, kenőcsöket, főzeteket, balzsamokat, füstölőket és egyebeket is elítélte. A betegségek okát a szervezet kémiai folyamatainak zavarában kereste. Ő indította meg az első orvosi-kémiai irányzatot, az iatrokémiát, természetfilozófiája a reneszánsz szellemét tükrözte. Mindezzel Bázelben sok ellenséget szerzett, összeveszett az orvosokkal, gyógyszerészekkel és városi elöljárókkal. Végül éjjel kellett megszöknie, hogy mentse az életét. Nyolc éven át ismét vándorolt, s közben átdolgozta régi kéziratait, s újabb műveket is írt. Főműve, a Die grosse Wundartzney megjelenése után elismertsége helyreállt, sőt tovább növekedett. Ismét gazdag lett, uralkodók keresték őt. 48 évesen, rejtélyes körülmények között halt meg Salzburgban.

[5]

1802. szeptember 24.

Ragyiscsev önkezével vet véget életének

Az orosz forradalmár író és filozófus Moszkvában született 1749. augusztus 31-én. A pétervári kadétiskola után (1766) a lipcsei egyetemen folytatta tanulmányait, és 1771-ben jogi diplomát szerzett. Behatóan foglalkozott a XVIII. század enciklopédistáinak filozófiai és pedagógiai tanaival, történeti-politikai munkáival. Természetfilozófiájában materialista nézeteket vallott, Lomonoszov nyomdokain haladva bírálta a lélek halhatatlanságáról szóló tanokat, társadalomfelfogásában azonban nem jutott el a materializmusig. Irodalmi fő műve az Utazás Pétervárról Moszkvába című munkája, amelyben a cári önkényuralmat bírálta. Haladó politikai nézeteivel az orosz forradalmi mozgalom egyik előfutára lett.

[6]

1848. szeptember 24.

Kossuth Lajos elindul alföldi toborzóútjára

[7]

1862. szeptember 24.

I. Vilmos porosz király Otto von Bismarckot nevezi ki miniszterelnökké

A hamarosan külügyminiszteri tisztséggel is felruházott (1862. X. 8.) politikus széles körű hatalmat nyer a porosz bel- és külügyek irányításában.
Bismarck - korábban párizsi követ - miniszterelnöki kinevezése a kormány hadseregreformjának parlamenti vereségével függ össze. Míg a király 3 éves szolgálat időt követel és az Öreg Fritz (Nagy Frigyes) példájára "királyi hadsereget" akar kiépíteni, a liberálisok ragaszkodnak a 2 éves szolgálati időhöz és a Landhwehr (honvédség) fenntartásához.
A képviselőház másodszori feloszlatása és az új választások sem változtatják meg a kisebbség és a többség viszonyát a kamarában, amely végül szeptember 23-án elveti a hadseregreform 6 millió talléros többletköltségét.
Ilyen körülmények között bízza meg a király Bismarckot a miniszterelnöki tisztséggel. Bismarck - korabeli megfogalmazás szerint - mintha "a brandenburgi választófejedelem vazallusa lenne, aki hűbérurát veszélyben látja", megígéri, hogy cselekszik és szükség esetén akár a parlament és az alkotmány ellenében is kész a kormányzásra.
Bismarck már a frankfurti német szövetségi gyűlés porosz követeként (1851-1859) is reálisan gondolkodó konzervatív politikusnak számít.

[8]

1862. szeptember 24.

Meghal Beck Vilmos festőművész

Baján született 1824. május 17-én. Tanulmányainak befejeztével Pesten megindította a Der Zeitgeist című élclapját, amelyet maga írt és rajzolt. Később a Bécsi Charivari című lap társszerkesztője volt. 1850 után az illusztrálás mellett festészettel is foglalkozott. Képmásai a bécsi hatásra kialakult magyar biedermeier festészet jellegzetes termékei. Két festménye a Nemzeti Galéria tulajdonában van.

[9]

1896. szeptember 24.

Megszületett Francis Scott Fitzgerald amerikai regényíró

Az `elveszett nemzedék` írócsoport tipikus alakja a Minnesota állambeli Saint Paul-ban látta meg a napvilágot. 1913-ban beiratkozott a Princeton Egyetemre, de 1917-ben abbahagyta tanulmányait; két évig szolgált a hadseregben. 1919-ben New Yorkban ment, itt jelent meg első novellája. Első regénye, az Innen az Édenen 1920-ban nagy sikert aratott, s ezután sorra írta népszerű novelláit a jól fizető magazinoknak. 1924-ben Párizsba költözött ahol megismerkedett az ún. elveszett nemzedék több amerikai képviselőjével, barátságot kötött Hemingway-jel. A hirtelen jött siker és a vele járó anyagi jólét azonban az alkohol és mértéket nem ismerő szórakozás függőjévé tette; csaknem mindent kipróbált az életben, s hamarosan összeroppant. 1925-től pályáját fokozatos hanyatlás, írói válságok sorozata jellemezte, alkoholfüggősége egyre súlyosabb lett, élete végéig vissza-vissza térő tüdőbajjal küszködött. Hollywood-ban hunyt el 1940. december 21-én. Legismertebb művei: Flapperek és filozófusok, A szépek és elátkozottak, A jazzkorszak meséi, A nagy Gatsby, amelyet sok más könyvével együtt meg is filmesítettek. Filmforgatókönyveket is írt, sok műve olvasható magyarul.

[10]

1897. szeptember 24.

Megszületett Sinka István költő

Nagyszalontán látta meg a napvilágot, kezdetben a dal és a költői elbeszélés uralkodott munkásságában, majd mind nagyobb szerepet kapott a ballada. Ebben a műfajban érvényesült igazán lírájának tragikus hangoltsága, sötét pesszimizmusa. Kései költeményei általában elégikus módon tekintettek vissza zaklatott életére, a súlyos betegséggel és a közelgő halállal vetettek számot. Elbeszélő költeményeiben ifjúságának világát elevenítette fel. Legismertebb kötete a Himnuszok Kelet kapujában, a Pásztorének és a Balladáskönyv. Híres önéletírása a Fekete bojtár vallomásai címmel jelent meg. Budapesten hunyt el 1969. június 17-én.

[11]

1897. szeptember 24.

Megszületett Pap Károly író

A soproni születésű művész írói kibontakozását Szép Ernő, Mikes Lajos és Osvát Ernő segítették. 1926-ban az Est-lapok és a Nyugat munkatársa lett. 1936-ban Baumgarten-díjra jelölték, díjazását azonban a hatóságok megakadályozták. A pályája első felében írt elbeszéléseit a csodavárás, a zsidó messianisztikus életérzés hatotta át. Későbbi elbeszéléseiben korának társadalmát, az ember kegyetlen hajlamait ostorozta. A társadalom kivetettjeinek sorsát ábrázolta nyugtalan, sajátosan stilizált nyelven. Publicisztikáját is a zsidóság problémái foglalkoztatták. A fasizmus, a zsidóüldözések hatására novellái és regényei témáját főleg a zsidóság múltjából és jelenéből merítette: Mikáel (elbeszéléskötet), Megszabadítottál a haláltól (regény). Ismert műve még A nyolcadik stáció és az Azarel című regények, illetve az Irgalom című novelláskötet. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, majd koncentrációs táborba vitték, ahol áldozatul esett a meghurcoltatásoknak.

[12]

1902. szeptember 24.

Megszületett Ruhollah Khomeini ajatollah

A perzsa időszámítás 1279. évében egy közép-iráni városkában, Khomeinben született. Apja mullahként a sah és a földbirtokosok ellen lázított, és Ruhollah kilenchónapos korában ellenségei agyonverték. Az ifjút bátyja, a későbbi híres iszlám tudós, Morteza nevelte, majd 19 éves korától Arakban és a síita `Rómában`, Komban (Qum) folytatott teológiai, jogi, filozófiai tanulmányokat. Tanulmányai befejeztével hamarosan az iszlám törvények és jog elismert tudósa lett, tanított, könyveket írt. 1930 körül vette fel előnévként szülővárosa nevét. `A titkok leleplezése` című első műve közvetlen támadást jelentett a sah diktatórikus uralma, a külföld előtti behódolás, az iszlám kultúra módszeres lerombolása ellen.
Az 1950-es években már mint főpap, ajatollah (Allah megbízottja) szállt szembe a kormánnyal. Tíz évvel később már ő volt a sahellenes mozgalom jelképe. Letartóztatásakor tüntetések hatalmas hulláma árasztotta el az országot: az 1963 nyári zavargásokban több ezer ember vesztette életét. Khomeini és mozgalmának ereje nem csak az iszlámból, a tömegek fanatizmusából fakadt, a nemzeti gazdasági érdek is ott állt mögötte. A külföldi tőke behatolása komolyan veszélyeztette az évszázados családi, etnikai, vallási és törzsi szálakkal összefonódó nagyhatalmú bazár hegemóniáját. Khomeinit halálra ítélték, de mert a vallási vezetés "nagy ajatollahnak" nyilvánította, száműzték. 1964 novemberétől 14 éven keresztül az iraki síita szent város, Nedzsef volt a székhelye. Amikor 1978 októberében Párizs elővárosába költözött, gyakorlatilag már az összes sahellenes politikai irányzat mögötte állt, felhívására száz- és százezrek árasztották el az utcákat. A tömegmozgalmak nyomására a sah 1979. január 16-án elmenekült Teheránból. Február 1-jén soha nem látott győzelmi mámor fogadta a hazatérő Khomeinit, mint a forradalom vitathatatlan vezérét. Kinevezte az új kormányt, majd április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot, decemberben életbe lépett az új alkotmány, amely szerint Khomeini ajatollah a legfőbb vezető, a fegyveres erők feje, a vallás legfőbb értelmezője, a törvények forrása. Hatalma átszőtte a gazdaság, a társadalom, a vallás és a hadsereg minden rétegét. Teheránban hunyt el 1989. június 3-án.

[13]

1949. szeptember 24.

Halálra ítélik Rajk Lászlót

A Népbíróság Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt Szőnyi Tibort és Szalai Andrást népellenes bűntett és hűtlenség (kémkedés) vádjával ítélte halálra. Rajk László volt külügyminiszter pere Magyarországon. Rajkot, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást bizonyítás és törvényes alapok nélkül halálra ítélik. Rajk példája jól mutatja, hogy a kommunista rendszer saját embereit sem kímélte, ha a hatalomról volt szó.
Rajk László 1909-ben született Székelyudvarhelyen. Egyetemi tanulmányait a budapest bölcsészkaron folytatta, és 1930-ban kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba. Miután letartóztatták tanulmányait nem folytathatta, 1933- tól építőmunkásként dolgozott. Mint a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetője, egyik szervezője és irányítója az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak. 1936-ban a párt utasítására Prágába távozott. Innen 1937-ben Spanyolországba ment és a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként harcolt Franco ellen. A spanyol köztársaság bukása után 1939-ben Franciaországba internálták. 1941-ben pártutasításra hazatért. Feleségül vette Földi Júliát. 1941-ben letartóztatták és elítélték. 1944 szeptemberében kiszabadult, és a Magyar Front egyik vezetője lett. Az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója volt. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidára, innen tovább egészen Münchenig hurcolták. Hazatérése után az MKP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és titkárságának tagja, országgyűlési képviselő is lett. 1946. március 20-tól 1948. augusztus. 5-ig belügyminiszterként tevékenykedett. Minisztersége alatt számolták fel a civil és egyházi szervezeteket. Ezután 1949. május 20-ig töltötte be a külügyminiszteri posztot. 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. 1956. október 6-án ünnepélyesen temették el a Kerepesi temetőben.

[14]

1972. szeptember 24.

Norvégia nemet mond az Európai Közösségre

Norvégiában 80 %-os részvétel mellett, a szavazók 54 %-a nemet mondott Norvégia csatlakozására az Európai Közösséghez. A norvég csatlakozás régóta húzódott a hatok által (Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia ) 1951. április 18-án megalapított Európai Gazdasági Közösséghez. Norvégia hivatalosan 1962. április 30-án kérte felvételét a szervezetbe, amelyet öt évvel később megismételt. A munkáspárti kormányzat folytatta a tárgyalásokat, de előzetesen megszerezte azokhoz a konzervatív polgári ellenzéki pártok támogatását, nemkülönben a szakszervezetek és a vállalkozószövetség, a gazdálkodók, kereskedők és más érdekképviseletek, a vezető közgazdászok jóváhagyását is. A norvég parlament, a Storting különösebb vita nélkül a megkívánt háromnegyedes többséggel fogadta el a csatlakozási szerződést. Ezután - noha erre alkotmányosan nem volt szükség - a kormány még népszavazást is kiírt a kérdésben 1972. szeptember 24-ére. Azon a vártnál nagyobb, közel 80 százalékos részvétel mellett 54 százalékos többség elutasította a csatlakozást. Nemmel szavaztak a norvég nemzeti hagyományok és függetlenség féltői, a nacionalisták, de a kommunisták és más baloldaliak is, akik az EK-t kikiáltották a `nemzetközi kapitalizmus és ipari koncentráció bástyájának`, valamint sok környezetvédő, paraszt és halász, akik környezetüket és megélhetésüket féltették a belépéstől.

[15]

1973. szeptember 24.

Bissau-Guinea elfogadja alkotmányát

A nyugat-afrikai területet a 15. században fedezték fel portugál hajósok, de csak a 19. században lett portugál gyarmat. Amilcar Cabral vezetésével 1956-ban megalakult Guinea és Zöld-foki szigetek Afrikai Függetlenségi pártja (PAIGC), mely hosszú ideig illegálisan működött, majd 1963-tól fegyveres harcot folytatott a portugálok ellen. Cabral meggyilkolása után 1973 januárjában féltestvére, Luiz de Almeicha Cabral vette át az irányítást, és a felszabadítási mozgalom ellenőrzése alatt tartott területeken 1973. szeptember 2-án kikiáltották a Bissau- guineai Köztársaságot. A szeptember 24-én elfogadott alkotmány kimondta az ország függetlenségét, és ezt a napot nemzeti ünneppé nyilvánította. 1974. szeptember 10-én Portugália hivatalosan is elismerte volt gyarmata függetlenségét. Az ország 1974. szeptember 17-e óta az ENSZ tagállama.

[16]

1973. szeptember 24.

Nixon belekeveredik a Watergate-botrányba

A május 17. és augusztus 7. között tartott első meghallgatások után ezen a napon a Watergate-bizottság újra összeül. A nyilvánosságra került adatok az Egyesült Államokban kormányzati és bizalmi válságot idéznek elő.
1972. június 17-én tetten értek öt férfit, amint a Demokrata Párt választási központjában a Watergate-szállóban lehallgató készülékeket szereltek fel. A vizsgálat során kitűnt, hogy a betörők kapcsolatban állnak a Nixon újraválasztását szervező bizottsággal. A Fehér Ház megkísérelte eltussolni a botrányt; okmányok tűntek el, Nixon elnök megtagadta a Fehér Házban történt beszélgetéseit rögzítő magnószalagok kiszolgáltatását. Április 30-án lemondtak Nixonnal azok a munkatársai, akik belekeveredtek a botrányba.

[17]

1982. szeptember 24.

Először adját át a Crafoord-díjat

Svédországban 1980-ban alapították, azzal a céllal, hogy olyan tudományágak kiválóságai is méltó elismerésben részesülhessenek, amelyek kívül esnek a Nobel-díj körén. Ide tartozik a matematika és csillagászat, a földtudományok, az ökológia, valamint az izületi gyulladás (ebben szenvedett Crafoord). Ez utóbbi területen csak akkor ítélnek oda díjat, ha rendkívüli tudományos eredmény született. A kijelölt témakörök meghatározott sorrend szerint évente változnak. Az aranyéremben megtestesülő kitüntetés Holger Crafoordról, az első mesterséges vese megtervezőjéről kapta a nevét. A díjat minden év szeptemberében, az úgynevezett Crafoord-napon adja át a Svéd Tudományos Akadémia által rendezett ünnepségen a svéd király, XVI. Károly Gusztáv. A kitüntetésre alkalmas személyt a Svéd Tudományos Akadémia jelöli meg a Nobel-díjra való jelölés szabályzatával összhangban. Az átadás napján a kitüntetett személy nyitóelőadást tart, ez az úgynevezett Crafoord-előadás. Az akadémia nemzetközi tudományos szimpóziumot szervez az adott évre kijelölt aktuális témakörben, melynek helyszíne Lund és Stockholm.

[18]

1986. szeptember 24.

Meghal Kellér Dezső író, konferanszié

A Vidám Színpad örökös tagja Budapesten született 1905. december 1-jén. Az 1920-as évek végén kezdett kuplékat, dalszövegeket és kabarétréfákat írni, mint konferanszié 1933-ban szerepelt először. 1944-ben munkaszolgálatos volt. 1945-ben a Pódium Kabaré, 1950-ben a Kamara Varieté szerződtette. 1951-ben, a színház megalakulásakor lett a Vidám Színpad tagja, nagy sikerű konferansziéja, szerzője. 1964-ben a Thália Színházhoz szerződött, ahol Thália kabaré című műsorát drámai színészek adták elő. Mintegy 200 kabaréjelenetet, több egyfelvonásost, s egy operettet (Három tavasz) írt. Békeffi Istvánnal együtt átdolgozta a Csárdáskirálynő és a Luxemburg grófja című operetteket. Több könyve is megjelent. Filozófikusan mély, a társadalom jelenségeire és visszásságaira érzékenyen reagáló konferanszai utánozhatatlan kapcsolatteremtő készséggel párosultak.

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra