Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: szeptember • Nap: 11
Hónap: szeptember • Nap: 11
18 találat
[1]
1337. szeptember 11.
I. Károly békét köt az osztrák herceggel
[2]
1382. szeptember 11.
Meghal I. (Nagy) Lajos király
Az Anjou-ház magyarországi ágából származó Lajos I. Károly és Lokietek Erzsébet házasságából született 1326. március 5-én. 1330-ban szerencsésen túlélte Záh Felicián a királyi család ellen elkövetett merényletét. 1342. július 21-én koronázták magyar királlyá. Apjától egy jól szervezett, gazdag országot örökölt. Uralkodása a magyar történelem egyik fényes korszakának tekinthető, ugyanakkor már jelentkeztek azok a problémák, amelyek az Anjou-Magyarország bukásához vezettek. Lajos a szélrózsa minden irányába - Nápoly, Litvánia, Havasalföld - indított hadjáratokat, sikeresnek azonban csak a dalmát partvidékért folytatott küzdelem tekinthető. A király személyesen is bekapcsolódott a harcokba, többször meg is sebesült. 1370-től lengyel király is lett, de az országot anyjára, és unokatestvérére bízta. Belpolitikájának egyik jelentős lépése volt az ún. 1351-es törvények kiadása, amely a köznemesség megerősödését szolgálta. Fejlesztette a városokat, a polgárokat kereskedelmi és önkormányzati kiváltságokkal látta el. Lajos támaszát az apja által felemelt vezetőréteg jelentette. Sokat tett a katolikus egyházért, jelentősen támogatta a pálosokat, több kolostor alapítása is az ő nevéhez köthető. Uralkodása alatt számos építkezés történt, sor került a pécsi egyetem megalapítására is, jelentős kulturális kapcsolatokat épített ki a Nyugattal, és Itáliával. Élete vége felé már visszavonult, titokzatos bőrbetegsége mellett az is aggaszthatta, hogy Kotromanic Erzsébettel kötött házasságából csak leányok születtek. Nagyszombat városában halt meg, Székesfehérvárott temették el.
[3]
1526. szeptember 11.
A török bevonul Budára
A Mohácsnál győzedelmeskedett oszmán sereg a Duna menti hadi úton északnak indult, s szeptember 11-én bevonult a magyar királyok székvárosába. Buda jószerével üresen állt; az udvar, a királyné vezetésével, Pozsonyba menekült, s példáját a német polgárság is követte. Az országban három keresztény haderő táborozott: Frangepán Kristóf horvát bán Zágrábnál, Szapolyai János erdélyi vajda Szegednél, idegen zsoldosegységek Győrnél és Székesfehérvárnál. Egyik sem volt azonban elég erős, hogy magával a szultáni sereggel megmérkőzhessék, ám a török portyázókkal felvehette a küzdelmet. Miután a törökök végigdúlták Buda legtágabb értelemben vett környékét, a szultán 14-én felgyújtatta a székvárost, a mozdítható értékeket behajózva, szeptember 21-én, a Duna-Tisza közén át elindult hazafelé. (A várudvart díszítő két hatalmas bronzszobrot később az isztambuli lóversenypályán lehetett viszontlátni.) A zsákmány oly hatalmas volt, hogy a szarajevói piacon még 1528-ban is lenyomták az árakat a Budáról, illetve Magyarországról elhurcolt rabok és nemesfém tárgyak.
[4]
1649. szeptember 11.
Drogheda polgárainak lemészárlása
Oliver Cromwell, akit az írek királypárti felkelésének leverésére küldtek a szigetre, elfoglalja Drogheda városát. Az angolok tömeges kivégzéseket rendeznek: ír harcosokat és polgárokat gyilkolnak meg, a menekülőket egy templomban égetik el. 1650 tavaszára az angolok visszafoglalják Írországot (1641. X. 23.).
[5]
1697. szeptember 11.
Savoyai Jenő Zentánál hatalmas győzelmet arat
Savoyai Jenő herceg, I. Lipót császár seregeinek magyarországi főparancsnoka, a Tiszánál, Zenta mellett véres csatában megsemmisítő vereséget mér a törökökre, és ezzel megteremti a két évvel később megkötött karlócai béke (1699. I. 26.) alapjait is.
Az Erdély ellen vonuló 70 ezer főnyi török hadsereg II. Musztafa szultán és Elmas Mehmed nagyvezír vezetésével szeptember 10-én érkezett Zentához és a csata előtt a törökök már-már szorult helyzetbe hozták az ügyetlenül vezetett császári csapatokat. Döntő fordulat következett be azonban, amikor Savoyai Jenő herceg vette át a főparancsnokságot. Hadvezérként a császár szolgálatában már kitüntette magát Itáliában, a zentai csatában pedig első zseniális katonai sikerét érte el.
A császári haderő 60 ezer főből állt, amely Savoyai Jenő vezetésével a Tiszán való átkelés közben - tehát még nem is a harcmezőn, hanem az oda történő felvonuláskor - mért súlyos vereséget a szultáni seregre. A török háború sorsát megpecsételő véres zentai csatában mintegy 25 ezer török lelte halálát, a császáriak ennek egytizedét veszítették.
A zentai győzelmet azonban nem használják ki, mivel a Temesvárra menekülő törökök üldözésére, a téli időjárásra hivatkozva nem vállalkoznak.
Savoyai Jenő herceg - Prinz Eugen - az osztrák katonai tradíció egyik fő alakjaként élt a köztudatban az I. világháborúig. Emlékét Budán szobor őrzi.
[6]
1741. szeptember 11.
Országgyűlés Pozsonyban - `Életünket és vérünket...!` Mária Teréziáért
Tizenkét éves szünet után ismét országgyűlésre gyülekeztek a magyar rendek Pozsonyban. A Habsburg Birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem látszott kizártnak. A magyar nemesség azonban látványosan felsorakozott a fiatal királynő, Mária Terézia mögé. A korábbi országgyűléseken gyakran elhangzott szavak - `Vitam et sanguinem pro rege nostro!` (Életünket és vérünket királyunkért!) - most konkrét tartalmat nyertek: az országgyűlés általános nemesi felkelést határozott el, ezenkívül 30 ezer gyalogos katona hadba küldését ígérte. A három régivel együtt kilenc gyalog- és tizenegy huszárezredet szereltek fel, a megajánlott 30 ezer helyett végül is 21 ezer katonával. A magyar rendeket persze nem a (még) szép királynő szívhez szóló beszéde vagy (a jelen sem volt) trónörökös, a babakorú József sírása hatotta meg. A vesztes török háború után alig két évvel a Török Birodalom újabb támadása nagyon is fenyegető lehetőségnek tűnt, ennek pedig csak egy a Habsburg Birodalomba betagolódott Magyarország állhatott ellent. Rákóczi halála (1735) után a nemeseknek alkalmas királyjelöltjük sem volt, és a szatmári béke bölcs kompromisszuma most hozta meg gyümölcsét: a magyar nemesség nagy része, ha nem is fenntartások nélkül, de elfogadta a Habsburg-uralmat, sőt, harcolni is hajlandó volt érte.
[7]
1816. szeptember 11.
Megszületett Carl Zeiss német mechanikus
1846-ban finommechanikai műszereket gyártott. Ezzel a műhellyel lefektette a világhírű Zeiss Művek alapjait. A vállalatnak ma számos telephelye van Németországban és száznál több képviselete a világ különböző országaiban.
[8]
1825. szeptember 11.
Az 1825-1827. évi országgyűlés kezdete
Az abszolutizmus központosító kísérlete által kiprovokált megyei nemesi ellenállást a kormánynak 1823-ra sikerült megtörnie. A királyi hatalom és a rendek küzdelme a feudalizmus rendszerének stabilitását veszélyeztette, amelynek fenntartásában (egyelőre) mindkét fél egyetértett. Ez a felismerés a kompromisszum irányába terelte a szemben állókat. A megegyezésre a 13 évi szünet után, 1825 őszén összeült országgyűlés kínált alkalmat. Az ellenzék heves bírálatai és a kormány makacssága nem ígért gyors kibékülést. A közel két évig tartó erőpróba az 1812 előtti alkotmányos formák biztosításával zárult: megismételték az 1791. évi, az ország különállását kimondó törvényeket. A rendi alkotmányosság helyreállított, újólag körülbástyázott intézményei jelentették azt a teret a reformkor liberális nemesi ellenzékének, amelyen a polgári átalakulást törvényes és békés úton kísérelhette meg véghezvinni. Kompromisszum született az adó és az újoncállítás ügyében: a rendeleti úton beszedett adó törvényességét az udvar nem engedte kétségbe vonni, de lemondott a hátralék behajtásáról. A polgári fejlődés megalapozása szempontjából jelentős lépés volt, hogy az 1790-es évek elején készült, a reformok alapjának szánt ún. rendszeres bizottsági munkálatok korszerűsítésére bizottságot küldtek ki. A hazai anyagi állapotok felmérésére országos összeírást rendeltek el (ennek eredményei szintén a gyökeres változások szükségességét tudatosították).
[9]
1848. szeptember 11.
Lemond a Batthyány-kormány
Szeptember 4-én az uralkodó Jelačićot visszahelyezte báni méltóságába, majd a magyar országgyűlés száztagú küldöttségét szeptember 9-én érdemi tárgyalás nélkül bocsátotta el. Az udvarral való megegyezés kudarca miatt szeptember 11-én lemondott a Batthyány-kormány. Újabb békülési kísérletre nem kerülhetett sor, mert másnap Jelačić csapatai átkeltek a Dráván, és a magyar főváros, Pest-Buda ellen indultak. Az országgyűlés Szemere belügyminiszterre és Kossuthra bízta a végrehajtó hatalom ideiglenes vitelét, a nádor azonban ezt nem volt hajlandó megerősíteni. Batthyány még próbálkozott a békés kiegyenlítéssel - de eredménytelenül. Közben azonban az udvar is ejtette őt, s Pest is új kormányzat mellett döntött. Október 1-jén végleg lemondott.
[10]
1848. szeptember 11.
Jellasics megindítja csapatait Magyarország ellen
Jellasics mintegy 50 ezer főnyi serege nem horvát, hanem császári zászlók alatt Varasdnál átkelt a Dráván és behatolt Magyarországra. Ki fog vele szembeszállni? Kérdéses volt a régi `császári` soralakulatok magatartása.
Teleki Ádám gróf, a drávai hadsereg parancsnoka a kormány lemondására hivatkozva nem szállt harcba, hanem lassan visszavonult, Közben egyes nem magyar kiegészítésű cs. kir. alakulatok átálltak a bánhoz. Magyar huszártisztjeinek küldöttsége viszont felkereste Jellasicsot, kérvén, hogy mutassa meg a Magyarország elleni támadásra felhatalmazó uralkodói rendeletet. A bán ilyennel nem rendelkezett, ezért kijelentették: fegyverrel a kézben állják útját. (Az udvar kinevezte Lamberg Ferenc altábornagyot Magyarország katonai parancsnokává és királyi biztosként Pestre küldte, hogy teremtsen békét. Pestre érkezésekor azonban a felkorbácsolt hangulatú tömeg megölte.)
Kossuth alföldi toborzó útra ment. Szeptember 16-án az országgyűlés létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, amelyben Kossuth és a radikálisok jutottak vezető szerephez. A volt cs. kir. tisztekből álló tisztikar hűségét biztosítandó, Batthyány elérte, hogy István nádor vállalja el a sereg parancsnokságát. A nádor megpróbált érintkezésbe lépni a bánnal, de az nem volt hajlandó tárgyalni. A nádor visszatért Pestre, leköszönt állásáról, majd Bécsbe utazott. Szeptember 29-én jórészt újoncokból álló magyar sereg Pákozdnál - egy nem túl véres ütközetben - megállította Jellasicsot, aki Bécs irányába kihátrált az országból.
[11]
1900. szeptember 11.
Amerikában 150 000 szénbányász sztrájkol
[12]
1906. szeptember 11.
A spanyol püspöki kar pásztorlevélben ítéli el a polgári házasságot
[13]
1946. szeptember 11.
Megalakul az Osztrák Távirati Iroda
Az Osztrák Távirati Irodát korlátozott felelősségű szövetkezetként alapították. Az APA tagja minden osztrák napilap, valamint az ORF, az Osztrák Rádió és Televízió. Az APA látja el tagjait napi híranyagokkal, saját hírekkel és azoknak a hírügynökségeknek a jelentéseivel, amelyekkel szerződést kötött. Az osztrák hírügynökség fontos szerepet tölt be a kelet-nyugati kommunikációban is.
[14]
1960. szeptember 11.
Magyar olimpiai sikerek
A magyar sportolók Rómában jól szerepeltek. A hagyományos sportágakban (ökölvívás, vívás, öttusa, kajak-kenu) 6 aranyérmet szereztek.
[15]
1971. szeptember 11.
Meghal Nyikita Hruscsov szovjet politikus
Nyikita Szergejevics Hruscsov Kalinovkában született 1894. április 17-én. 1918-ban lépett be a bolsevik pártba, 1919-ben csatlakozott a Vörös Hadsereghez, s részt vett a fehérek és a lengyelek elleni hadjáratokban. 1925-ben független pártmunkás lett, Kaganovics, az ukrán főtitkár vitte magával Moszkvába. Harkovban és Kijevben dolgozott, 1931-től Moszkvában pártmunkás, a pártbizottság titkára. 1935-ben moszkvai első titkár s a Központi Bizottság tagja lett. Sztálin híveként részt vett a tisztogatásokban. Egyike volt a három vidéki titkárnak, akik túlélték a `csisztkát`. 1937-ben a Külügyi Bizottság tagja, később az ukrán párt első titkára lett. A német invázió idején az ipar evakuálását, majd a hadseregben a partizánmozgalmat irányította. A sztálingrádi és kurszki csaták idején a hadvezetés politikai tanácsadója, Ukrajna felszabadulása után a közigazgatás helyreállításával és az életfeltételek megteremtésével foglalkozott. Az 1946-os éhínség után a főcél a gabonatermés növelése volt, az élelmiszerek elosztása kérdésében azonban szembekerült Sztálinnal. 1949-ben a moszkvai pártbizottság és a Központi Bizottság titkáraként a mezőgazdaság volt a területe. Sztálin halála, majd Berija félreállítása után - a pártapparátus révén - pártvezető lett, s Bulganyint tette a kormány élére. Első külföldi útján megkövette Titót, annak 1948-as kiközösítése miatt. A XX. kongresszuson felfedte a sztálini önkény brutalitását. Az olvadás idején foglyok ezreit bocsátották szabadon, és sok áldozatot rehabilitáltak. A desztalinizáció nyomán Lengyelországban és Magyarországon is zavargás kezdődött 1956-ban. Hruscsov elfogadta Gomulka nemzeti kommunizmusát, de a magyar forradalmat fegyverrel tiporta el. Meghirdette a békés egymás mellett élést, versenyre hívta ki a kapitalizmust. Meg akarta előzni az USA-t, s 28 millió hektár szűzföldet töretett fel. A terv kudarcot vallott, a Szovjetunió ismét búzát importált. Balsikerei és önkényes módszerei miatt ellenzéke 1964-ben felmentette, utóda Brezsnyev lett. Utolsó éveiben házi őrizetben élt, 1970-ben adta ki emlékiratát: Szemben a zsarnokkal.
[16]
1973. szeptember 11.
Katonák megdöntik Allende elnök uralmát Chilében
Véres katonai puccsal megbuktatják Salvador Allende Gossenst, a Chilei Köztársaság demokratikusan megválasztott elnökét.
Augusto Pinochet vezette katonai junta ragadja magához a hatalmat, és hajszát indít az Unidad Popular, a Népi Egység pártjainak a hívei ellen; ezeknek a pártoknak a győzelme révén vált Allende 1970. szeptember 4-én a köztársaság elnökévé. Később kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat, a CIA több mint nyolcmillió dollárral pénzelte Allende megbuktatását.
Puccsukkal a katonák, akik ellenségeiket a santiagói labdarúgó-stadionba terelték, és akiknek a halálkülönítményei már a puccs utáni első napokban több mint 5000 embert gyilkoltak meg, véget vetettek Allende hároméves kormányzásának, amelyre mind nagyobb belpolitikai és gazdasági feszültség nyomta rá bélyegét. Allende szerette volna a gazdaságot kivonni a külföldi befolyás alól, s ezért több nagyvállalatot államosított. Az Egyesült Államok erre a gazdasági segítség leállításával válaszolt. A réz világpiaci árának ezzel egyidejű zuhanása és a szállítmányozási vállalkozók sztrájkja gazdasági káoszba sodorta az országot.
[17]
1989. szeptember 11.
Az NDK-s menekültek szabad utat kapnak
Az év nyarán sűrűsödtek a tüntetések az NDK-ban, amelyeken a politikai jogok kiterjesztését, így az utazási szabadságot is követelték. Az NSZK-ba kiutazni szándékozók ezrei kértek menedékjogot a kelet-berlini állandó NSZK-képviselet, valamint a prágai és budapesti nagykövetség épületében. Budapesten több táborban helyezték el az NDK-ba visszatérni nem akaró keletnémet állampolgárok több tízezres tömegét. Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter NSZK-beli tárgyalásait követően a magyar kormány döntött: az 1969. évi magyar-NDK utasforgalmi megállapodás és bizalmas jegyzőkönyv alkalmazását egyoldalúan felfüggeszti, és lehetővé teszi, hogy az NDK-állampolgárok minden olyan államba távozhassanak, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni.
Augusztus 21-én az NDK-vezetőkkel közölték a magyar elhatározást. A tervekről megfelelően informált szovjet vezetés nem emelt kifogást. Az eredeti elképzelésnek megfelelően szeptember 10-én este, a "Hét" című televíziós műsorban Horn Gyula külügyminiszter jelentette be a magyar kormány azonnali hatályú intézkedését.
Az NDK, román és csehszlovák vezetés rendkívül élesen tiltakozott, a nyugati sajtó nagy része a keleti tömb bomlásának kezdeteként értékelte a magyar kormány váratlanul bejelentett döntését.
[18]
2001. szeptember 11.
Terrortámadás éri az Egyesült Államokat
Ismeretlen tettesek New Yorkban két eltérített utasszállító repülőgépet vezettek a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) két ikertornyába: a tornyok nem sokkal később leomlottak. Az első gép helyi idő szerint reggel 8.46-kor, a másik 9.03-kor csapódott be, a két toronyépület 9.59-kor, illetve 10.29-kor omlott le. (A romok alatti tüzet csak december közepére sikerült végleg eloltani.) Washingtonban egy ugyancsak eltérített gép az amerikai védelmi minisztériumra, a Pentagonra zuhant, amelynek egyes részei összeomlottak. Egy negyedik gép - amely Newarkból San Franciscóba tartott, s valószínűleg azt is merényletre akarták felhasználni - Pittsburgh közelében lezuhant. A négy gépen összesen 266 ember utazott. A terrorakció következtében az amerikai hatóságok több napra lezárták az ország légterét minden polgári repülőgép előtt: ez volt az első alkalom, hogy az amerikai szövetségi légügyi hatóság teljes, országos repülési tilalmat rendelt el. Az akció legfőbb gyanúsítottja Oszama bin Laden szaúdi származású terrorista vezető, aki az Egyesült Államok `első számú közellensége`. A később közzétett hivatalos adatok szerint a New York-i ikertornyok elleni támadásban 2749-en haltak meg. 2001. szeptember 11-e az Egyesült Államokban összesen közel 3000 halálos áldozatot követelt. Bush elnök 2003-ban proklamációt írt alá, amelyben szeptember 11-ét nemzeti ima- és emléknapnak és a hazafiság napjának nyilvánította.