Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: augusztus • Nap: 26
Hónap: augusztus • Nap: 26
14 találat
[1]
1204. augusztus 26.
Imre király megkoronáztatja fiát, Lászlót
III. Béla 1196-os halála után fia, Imre örökölte a magyar trónt, ez azonban nem nyerte el a másik gyermek, András tetszését. Imre a dalmát-horvát hercegség átadásával próbálta testvére hatalomvágyát csillapítani. Ennek ellenére András több ízben szervezkedett a király ellen. Az 1204-es koronázással Imre gyermekének, Lászlónak a trónigényét szerette volna biztosítani. A kis királyfi gyámja András lett, aki az ország kormányzatát is átvette. Imre november 30-i halála után III. Lászlót az anyakirályné, Aragóniai Konstancia Bécsbe, VI. Lipót osztrák herceg oltalma alá menekíti. III. László azonban 1205. május 7-én meghal, így András lett Magyarország királya.
[2]
1278. augusztus 26.
I. Rudolf megszilárdítja uralmát
Dürnkrutnál, a morvamezei csatában legyőzi ellenfelét, II. Ottokár cseh királyt. Az összecsapásban számíthatott IV. (Kun) László csapataira is. I. Rudolf Habsburg grófot 1273. szeptember 11-én Cornwalli Richárd utódaként választják német királlyá. Megválasztása Németországban az interregnum végét és a Habsburgok felemelkedésének kezdetét jelentette. A leghatalmasabb birodalmi fejedelem, II. Ottokár cseh király a választáson nem vett részt, mivel saját maga megválasztatására semmi esélyt nem látott. A választófejedelmek szemében ő máris túl befolyásosnak számít. I. Rudolf kormányzási programjában a következő célokat állította fel: béke a pápával és az egyházzal, a békés és rendezett állapotok visszaállítása a birodalomban és a koronajavak, az 1245 óta a választófejedelmek beleegyezése nélkül idegen uralom alá került vagy elzálogosított birodalmi területek biztosítása. Ez a rendelet II. Ottokár ellen irányult, akinek hűbéri beiktatása Ausztria és Stájerország hercegségekbe vitatott volt.
[3]
1346. augusztus 26.
Az angolok győzelmet aratnak Crécynél
A crécyi csatában III. Edvárd angol király 16 000 katonából álló serege legyőzi II. Fülöp francia király 30 000 főből álló lovagi seregét, és ezzel megalapozza a hatalmi helyzetét a kontinensen. Az angolok a csatában eltérnek az addig szokásos taktikától. Az angol lovagok gyalog harcolnak, és védekezésben maradnak, a támadás a nagy hatótávolságú íjászok feladata. Első ízben vetnek be tűzfegyvereket. Az angol csapatok Párizs felé való menetelésük során először menekülésre késztették az ellenséget, majd a crécyi erdőben kellett magukat elsáncolniuk. Walesi Edvárd, a tizenhat éves "fekete herceg" dönti el a csatát, életkorához illő heves rohamával.
[4]
1723. augusztus 26.
Meghal a mikrobiológia megteremtője
Antoine van Leeuwenhoek holland természettudós, meghal 91 éves korában. A neves tudós, akit a mikrobiológia megteremtőjeként tartanak számon, 1654-ben egy textilkereskedő alkalmazottjaként dolgozott, és szabad idejében végzett kutatásokat mikroszkópjával. Az első mikroszkópot egy holland szemüvegkészítő szerkesztette meg 1590-ben, miután a lencserendszer elve már 1538-ban megszületett Itáliában. Leeuwenhoek újítása főként a felhasználás módja. Tudományos előképzettség nélkül önmaga fejlesztette ki és készítette el mikroszkópjait, melyekkel növényi, állati és emberi szöveteket vizsgált. Kutatásai során feltárta az emberi test fontos alkotóelemeit és elsőként fedezte fel, hogy a vízben és a levegőben eddig ismeretlen apró élőlények (hollandul "dierjes", latinul "animaculi") találhatók. Leeuwenhoek megfigyelte, hogy az esőcseppben eleinte nincsenek élőlények, azonban amint a vízcsepp a földre hull, tömegével jelennek meg benne a parányi állatkák. Mivel a természet kutatása során a természet egységes osztályozhatóságának gondolatából indultak ki, a felfedezett apró élőlényeket a már ismert élőlények rendszerébe illesztették bele. Csak Louis Pasteur fejleszti tovább Leeuwenhoek mikroorganizmusokról nyert megfigyeléseit. A holland tudós legfontosabb felfedezései: 1673-1674-ben a vörösvérsejtek, 1674-ben az infusoriák, 1677-ben a baktériumok és a hímivarsejtek, valamint 1682-ben a harántizmok hisztológiai szerkezetének felfedezése.
[5]
1789. augusztus 26.
Kiadják az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát
1789. augusztus 26-án adja ki a francia Nemzetgyűlés az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, mely összesen 17 cikkelyt foglal magában: "A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői... a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és a polgár alább következő jogait.". I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak. II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás. III. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered. IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanez jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg. V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senki kényszeríteni nem lehet. VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve. VII. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák közt lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell - s ha ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele. VIII. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében. IX. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol. X. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés, s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti. XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; tehát minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben. XII. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik. XIII. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint a polgárok összessége között egyenlően kell elosztani. XIV. A polgároknak saját személyükben vagy képviselőik útján joguk van e közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani, s azt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát. XV. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni. XVI. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs. XVII. Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen - senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg - ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében. (Mika Sándor fordítása)
[6]
1848. augusztus 26.
Dán-porosz fegyverszünet Schleswig-Holsteinben
A Német Szövetség nevében a háborúzó hatalmak (Dánia és Poroszország) képviselői aláírják Malmőben a hét hónapig érvényes fegyverszüneti megállapodást. A megegyezés Nagy-Britannia és Oroszország nyomására jött létre. Egyik hatalom sem szándékozott az elbai hercegségeket, Schleswiget és Holsteint Poroszországnak átengedni. A fegyverszünet a következő megállapodásokat tartalmazza: - a dán és a porosz (szövetségi) csapatokat kivonják a hercegségekből; - Schleswig-Holstein ideiglenes kormányát a Nagy-Britannia és Oroszország képviselői által ellenőrzött közös dán-porosz kormányzat váltja fel. A schleswig-holsteini kérdés körüli ellentétek a márciusi németországi forradalmi események nyomán éleződtek ki. A dán uralkodó, VII. Frigyes azon elképzelése, mely szerint Schleswiget be akarta olvasztani országába, Dániába, német nemzeti felkelést robbantott ki.
[7]
1883. augusztus 26.
A Krakatau vulkáni sziget elsüllyed a tengerben
A Szumátra és Jáva között fekvő Krakatau szigeten a vulkánkitörés során az egész sziget felrobban és eltűnik a 250 méter mély víz alatt. A vulkán 1883. május 20-án kezdte lövellni a lávát. A hamu 50-80 km magasra röpült. A hamueső 800 ezer km2-t borít be, de eloszlik majdnem az egész Földön, és a légkörben elsötétedést, félhomályt vált ki, amit még három évvel később is érzékelnek. A sziget elsüllyedése árhullámot okoz, Jáva és Szumátra között oda-vissza 35 méteres magasságot is elérő hullámok tombolnak és elpusztítják az egész partmelléket. A katasztrófa 36 ezer halálos áldozatot követel.
[8]
1906. augusztus 26.
Megszületett Albert Bruce Sabin, a gyermekbénulás elleni védőoltás felfedezője
A lengyelországi Byalistok-ban született. Szüleivel 1921-ben vándorolt be az Egyesült Államokba, s kilenc év múlva kapta meg az állampolgárságot. Először fogorvosnak tanult nagybátyja támogatásával, majd 1931-ben szerzett általános orvosi diplomát a New York-i egyetemen. Itt kezdte gyermekbénulással kapcsolatos kutatásait is. A New York-i Bellevue Kórházban dolgozott, majd 1935-től a New York-i Rockefeller Intézet kutatóorvosa volt. Itt sikerült először a gyermekparalízis vírusát emberi testből kivett idegszöveten szaporítania. 1939-ben a Cincinnati Egyetemen a gyermekgyógyászat docense lett, s a gyermekklinika fertőző betegségeket kutató részlegét is ő vezette. Később professzori kinevezést kapott. A II. világháború alatt Afrikában és a Csendes-óceán térségében eredményes küzdelmet vívott az amerikai katonák soraiban tömegesen pusztító betegségek, a sárgaláz, a mocsárláz és a japán encephalitis ellen. Hazatérve folytatta korábbi kutatásait, s kimutatta, hogy a paralízis elsősorban a tápcsatornán át fertőz. Abból indult ki, hogy a legyengített élő vírus szájon át beadva tartósabb védettséget eredményez, mint az elölt vírus befecskendezése. 1957-re mindhárom bénulást okozó vírusból sikerült olyan legyengített törzset találnia, amely már nem okozott betegséget, de kiváltotta az immunreakciót. Előbb önként jelentkezett elítélteken és saját magán próbálta ki, majd nemzetközi kísérletsorozatba kezdett a vakcina hatásosságának bizonyítására. 1957-ben javasolta annak általános bevezetését. A Sabin-csepp nemcsak immunissá teszi a bél falait, hanem a kórokozó szaporodását is meggátolja. Használatát 1960-ban engedélyezték az Egyesült Államokban, 1962-ben kapott szabadalmat. Magyarországon tették először kötelezővé. Sabin módszere a Salk-oltást szorította ki, amelynél hosszabb távú védelmet ad és szájon át lehet beadni a cseppeket. Sabin izolálta a B-vírust, s ő irányította a pappataci-láz és a dengue-láz oltóanyagának kutatásait is. Vizsgálta a vírusok elleni immunitás kialakulásának folyamatát, az idegrendszert támadó vírusokat, s szerepüket a rák kialakulásában, módszert dolgozott ki a toxoplazmózis diagnosztizálására. 1971-ben a Cincinnati Egyetemről vonult nyugalomba, majd 1974-82 között a charlestoni Dél-Karolinai Egyetem kutatóprofesszora volt. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1993. március 3-án hunyt el Georgetown-ban.
[9]
1920. augusztus 26.
Az amerikai asszonyok végre választhatnak
Az amerikai szüfrazsettek elérték céljukat: a nők az USA minden államában megkapták a választójogot. Néhány állam már korábban bevezette ezt, Wyoming például már 1867-ben. Mindenekelőtt a háború váltotta ki e változást. Míg a férfiak a fronton voltak, a nők sok feladatukat átvállalták: farmokon gazdálkodtak, gyárakban dolgoztak, ellátták a közigazgatási feladatokat, s gyakran nehéz körülmények között gondoskodtak családjukról. Mindennek során kiderült, hogy a nők a gyárakban és a közéleti feladatok végzésében is teljes értékű munkára képesek. Magától értetődővé vált a nők foglalkoztatása. A létfenntartásról egyedül gondoskodó asszony nem minősült többé másodrangú állampolgárnak. A gyárakban dolgozó nő már a múlt században is elterjedt jelenség volt. Most mind több lány törekedett arra, hogy szakképzésben magas színvonalú munkát vállalhasson. A háború megmutatta az asszonyoknak, hogy képesek a közéletben részt venni, s önállóan dönteni. Most, békeidőben, már nem akarták meghódított állásaikat feladni, s nem akartak a férfitól függő, vezetésre szoruló lény régi szerepébe visszaesni. A közvélemény mellettük áll. Hasonló fejlődés megy végbe máshol is, a háború után sok országban adják meg a nőknek a választójogot.
[10]
1921. augusztus 26.
Meghal Wekerle Sándor, Magyarország első polgári miniszterelnöke
Móron született 1848. november 14-én. Budapesten végezte jogi tanulmányait, 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, amelynek 1886-tól államtitkára lett. 1889 áprilisától 1895 januárjáig Tisza Kálmán, illetve Szapáry Gyula kormányában pénzügyminiszter volt. Nevéhez fűződött a pénzügyigazgatás átszervezése, a dualista állam adórendszerének átalakítása, a cukor, szesz és fogyasztási adók, a dohányjövedék bevezetése, a regálemegváltásról, az államadósságok konvertálásáról szóló törvények megalkotása. Ferenc József 1892. november 17-én személyében Magyarország első, polgári származású miniszterelnökét nevezte ki. 1895. január 14-ig tartó első kormányelnöksége idején megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és megszervezte az aranyvalutára való áttérést. Nevéhez fűződött egy sor liberális egyházpolitikai törvény elfogadtatása is. Az 1905-ös politikai válság után lett másodszor miniszterelnök, s 1906-10 között az ellenzéki pártokból álló, ún. `koalíciós-kormány` élén állt. Az inkább agrárius beállítottságú kabinetben elsősorban ő képviselte az ipari körök, a finánctőke érdekeit. Harmadik miniszterelnöksége 1917. augusztus 20-tól 1918. október 28-ig tartott. A Monarchia összeomlása után, a proletárdiktatúra idején, túszként őrizetbe vették. A kommün bukása után már csak gazdasági tevékenységet folytatott. A Közmunkák Tanácsának elnökeként kezdeményezésére Kispesten nagy területeket vásároltak fel munkáslakások építésére, s ezt nevezték el később Wekerle-telepnek.
[11]
1939. augusztus 26.
Hitler szeptember 1-jére elrendeli a Lengyelország elleni támadást
[12]
1944. augusztus 26.
A szovjet haderő magyar földön
A szovjet haderő az Uz és a Csobános völgyében, valamint az Ojtozi-szorosban átlépi a magyar határt.
[13]
1945. augusztus 26.
Meghal Franz Werfel
Beverly Hillsben meghal Franz Werfel, osztrák költő és író. Kereskedelmi tanulmányai után könyvkiadói lektor lett. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, a háború után Bécsbe költözött. 1938-ban a fasizmus elől Franciaországba emigrált, 1940-ben pedig az Egyesült Államokban telepedett le. Irodalmi munkásságát versekkel kezdte, és az expresszionista költészet egyik legnépszerűbb képviselőjeként vált híressé. Első verseskötetei különösen a fiatalság körében találtak lelkes fogadtatásra. Művei közül regényei bizonyultak a legmaradandóbbaknak. Nagy sikert aratott a Verdi. Az opera regénye című életrajzi munkájával. Legjelentősebb műve A Musza Dagh negyven napja című regénye, mely az örmények holokausztjának (1915-16) állít emléket. Későbbi műveit (Halljátok az igét!, Bernadette) háborúellenesség, vallásos, misztikus szemlélet jellemzi.
[14]