Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Mi történt a szülinapomon?

Keresési feltételek:
Hónap: január  •  Nap: 28
26 találat
[1]

1077. január 28.

IV. Henrik Canossa várában behódol VII. Gergely pápának

Az 1073. április 22-én pápává választott VII. Gergely kemény kézzel látott neki a reformoknak. Már 1074-ben eltiltotta a szolgálattól a nős és simóniás papokat, 1075-ben megtiltotta, hogy a laikusok egyházi hivatalt adományozzanak, és külön rendeletben azt is, hogy a német-római császár az invesztitúrát gyakorolja. IV. Henrik ennek ellenére a régi mód szerint nevezte ki a kölni és a milánói érseket, sőt, a feldühödött uralkodó Wormsba birodalmi gyűlést hívott össze, ahol a német püspökök letették VII. Gergelyt, aki `már nem pápa, hanem ravasz barát`. A Szentatya válaszul a legfélelmesebb fegyverhez nyúlt: kiközösítette a császárt, alattvalóit pedig felmentette hűségesküjük alól. Mivel a német fejedelmek az alkalmat megragadva úgy döntöttek, hogy ha Henrik a kiátkozás évfordulóján sem lesz tagja az egyháznak, a trónt üresnek tekintik, az uralkodónak meg kellett alázkodnia. Így IV. Henrik elzarándokolt Canossa várába, ahol a pápa éppen időzött és a fagyban egy szál csuhában, mezítláb vezekelt három napig a bezárt kapu előtt - azaz Canossát járt. A pápa kénytelen volt megadni a feloldozást a `bűnösnek`, noha tudta, hogy az hatalmát visszanyerve még ádázabb ellenfele lesz.

[2]

1264. január 28.

A tatárral ne szövetkezz!

IV. Orbán pápa felszólítja IV. Bélát és István ifjabb királyt, hogy utasítsák el a tatárok újabb szövetségi ajánlatát, házassági kapcsolatot ne létesítsenek velük

[3]

1299. január 28.

III. András a sárosi, eperjesi és szebeni (Sáros vm.) hospeseknek városi kiváltságot ad

[4]

1547. január 28.

Meghal VIII. Henrik

55 éves korában meghal VIII. Henrik angol király. A Tudor-házból származó uralkodót hat felesége (akik közül kettőt koholt vádak alapján kivégeztetett) és gátlástalan uralkodásmódja tette hírhedtté. 38 éven át tartó uralkodása alatt a katolikus egyház rovására megerősítette a királyi hatalmat és Rómától független anglikán nemzeti egyházat hozott létre (1534. XI.). VIII. Henrik több háborút is vívott Franciaországgal, Skóciával és 1542-ben ír királlyá koronáztatta magát. Reneszánsz életet élő fejedelem volt, költők és kiváló festők mecénása, maga pedig zeneszerzőként is ismert.

[5]

1573. január 28.

Parasztlázadás tör ki Horvátországban

A horvát parasztlázadás, amely a földesúri önkény és kizsákmányolás ellen küzdött, Matija Gubec (Gubecz Máté) uradalmi tiszttartó vezetésével bontott zászlót. Gubecz Máté életéről kevés információ maradt meg, Felnőttkora kezdetén katonának állt be és lovasként számos párviadalban győzött. A felkelés rövid idő alatt nagy területekre terjedt ki, de Draskovic György horvát bán seregei mégis gyorsan leverték. 1573. február 15-én Gubecet a zágrábi Márk-téren, Dózsa Györgyhöz hasonlóan, kivégezték. Neve a nép körében sokáig tovább élt, alakja körül legendák keletkeztek, s horvát nemzeti függetlenség egyik hősének tekintik még ma is.

[6]

1596. január 28.

Vérhasban meghal Sir Francis Drake

Sir Francis Drake, a Földet körülhajózó angol tengeri hős Panama partjai előtt meghal vérhasban. Drake-et az angol tengeri uralom megalapozójának tekintik, amelyet 1588-ban (VII. 27-VIII. 8.) a spanyol Armada legyőzésével sikerült megszilárdítania. Anglia viszonylag későn, az 1570-es években próbálta megvetni a lábát az Újvilágban. VI. Sándor pápa az újonnan felfedezett kontinensek feletti uralom monopóliumát Spanyolországnak és Portugáliának ítélte oda (1494. VI. 7.). Csak angliai I. Erzsébet vette fel a kihívást, s jelentkezett versenytársként a két legnagyobb tengeri hatalommal szemben. Támogatta - kezdetben titokban, a Spanyolország feletti győzelem után mind nyíltabban - a kalózokat, akik spanyol hajókat ejtettek zsákmányul és közép-, illetve dél-amerikai spanyol gyarmatokat támadtak meg. A kalózok közül Francis Drake volt a legsikeresebb, akit Erzsébet 1580-ban nemesi rangra emelt, majd admirálisnak nevezett ki (1572). Drake Spanyolország elleni vállalkozásai mindinkább egy gazdaságilag is jövedelmező magánháborúra emlékeztettek. Drake, 1577-től 1580-ig az első angolként hajózta körül a Földet. 1584-ben fedezte fel Virginiát.

[7]

1608. január 28.

Megszületett Giovanni Alfonso Borelli olasz fizikus

Az orvosi fizikai iskola megalapítója Nápolyban látta meg a napvilágot. 1649-ben Messinában, 1656-ban Pisában lett a matematika professzora. 1667-ban visszatért Messinába, 1674-tól Rómában, Krisztina svéd királynő udvartartásában élt. Legismertebb műve Az állatok mozgásáról (1680-81), melyben az izmok működését mechanikai elvek alapján próbálta magyarázni. Ő az iatrofizikai (orvosi fizikai) iskola megalapítója. 1666-ban írta a Jupiter holdjaira gyakorolt vonzóerejét tárgyaló értekezését. Ebben kifejtette, hogy a bolygókat a Nap körüli pályán a Nap vonzása és egy ugyanakkora, ellenkező irányú erő egyensúlya tartja. Ez volt az általános gravitáció elméletének kezdete. Pier Maria Mutoli álnéven írt, 1665-ös levelében elsőként vetette fel, hogy az üstökösök parabola pályán mozognak. Matematikával és csillagászattal is foglalkozott. Ő fedezte fel a kapillaritást, 1670-ben kimutatta, hogy a hajszálcsövesség jelenségei nem függnek a légnyomástól, légüres térben is jelentkeznek. Azt is felismerte, hogy a folyadékoszlop magassága fordítottan arányos a cső átmérőjével, de megmagyarázni nem tudta a jelenséget. Rómában hunyt el 1679. december 31-én.

[8]

1706. január 28.

Megszületett John Baskerville angol nyomdász

1740-ben lakkozó műhelyt hozott létre, melynek nyereségéből betűöntő kísérleteket folytatott. Könyvnyomdát nyitott és 1757-ben megjelentette első munkáját, egy Vergilius-kiadást, melyet egy Milton-kötet követett. 1762-ben egy különösen szép Horatiust jelentetett meg, amelynek sikere újabb latin szerzők kiadására bátorította fel. A Cambridge-i Egyetem kinevezett nyomdászaként vállalkozott 1763-ban egy Biblia-kiadásra, amelyet mesterművének tartanak. Kiadványainak kimagasló minősége az erősen fényezett felületű papír, és az általa felfedezett, valódi fekete festék használatából eredt. A díszítés nélküli könyv mestere volt. A Bodoni-féle puritán könyvtipográfia előfutárának tekinthetjük egy olyan korszakban, amikor még egész Európában a rézmetszetekkel túldíszített könyvek típusa uralkodott. Halála után Beaumarchais francia drámaíró vásárolta meg betűmintáit, amelyeknek további sorsa ismeretlen. A megmaradt mintákat és matricákat 1917-ben felismerték, és 1953-ban a Cambridge-i egyetemnek ajándékozták. A Baskerville-betűk újjáéledtek, tisztaságuk és kiegyensúlyozott rajzuk elősegíti a folyamatos olvasást.

[9]

1830. január 28.

Megjelent gróf Széchenyi István Hitel című munkája

Megjelent gróf Széchenyi István `Hitel` című munkája, mely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program-összefoglalója. Széchenyi István ekkor már széles körű hírnévnek örvendett. Ismerték alapításait, az Akadémiát, a nemzeti Kaszinót, a lovakról írott művét. A `Hitel`-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adás-vételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudális ipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok - `a haza legszámosabb` és így legfőbb tekintetre méltó részének, `minden terhek türelmes viselőjének` - munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a Habsburg Birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség. `Nem ám pengő sarkantyú, vitézkötés - tán vitézség nélkül -, s nem panyókás mente, nem sivár borítós paszomány, kócsagtoll, Attila-kalpag, Zrínyi-dolmány fogják [...] honunkat felemelni...` A "Hitel"-ben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a "Világ"-ban és a "Stádium"-ban. Sürgetni a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának - gondolata is.

[10]

1841. január 28.

Megszületett Henry Morton Stanley angol felfedező

Intézetben nevelkedett, majd 15 éves korában hajósinasnak szegődött. 1859-ben New Orleansban partra szállt, ahol egy Henry Hope Stanley nevű kereskedő támogatta, kinek hálából felvette a nevét. Részt vett az amerikai polgárháborúban, szolgált kereskedelmi és hadihajókon, újságot írt a vadnyugat meghódítása idején. Törökországba is eljutott, útjáról könyvben számolt be. 1867-ben a New York Heraldhoz szegődött, s a brit expedíciós csapatokkal eljutott Abesszíniába, ahonnan beszámolt Magada 1868-as elestéről. Tudósított az 1868-74-es spanyol polgárháborúból, majd lapja megbízta az eltűnt Afrika-kutató, David Livingstone felkutatásával. Livingstone 1866-ban indult el a Nílus forrásvidékének és a közép-afrikai vízválasztó felkutatásra, majd semmi hír nem érkezett róla. Stanley 1871 januárjában érkezett Zanzibárba, s márciusban folytatta útját a kontinens belseje felé. Jól felszerelt karavánjával a Tanganyika-tó partján lévő Ujijiba, Livingstone utolsó ismert tartózkodási helyére ment, ahol 1871. november 10-én meg is találta az idős és beteg utazót, akit már teherhordói magára hagytak, s készletei kimerülőben voltak. Ekkor hangzott el a nevezetes mondat: `Nemde Mr. Livingstone-hoz van szerencsém?` Barátság alakult ki közöttük, s együtt utaztak tovább. Stanley hazatért, majd Livingstone halála (1873) után elhatározta, hogy folytatja barátja munkáját. 1874-1877 közötti expedícióját - melynek során keresztülvágott az egész kontinensen, több konfliktusba keveredett a bennszülöttekkel s 350 emberéből 114 maradt - Utazásom Közép-Afrikában című művében írta le. Forrásától végigkövette a Kongó folyót, bebizonyítva ezzel, hogy a Kongó egyetlen nagy folyamrendszert alkot. Mivel nem sikerült a britek érdeklődését felkeltenie a Kongó-medence iránt, II. Lipót belga király szolgálatába állt, aki a terület megszerzésére törekedett. Stanley 1879-től 1884-ig tartózkodott a Kongó-vidéken, utat épített, s gőzhajókat indított a folyam felső szakaszán, végső célja Kongó Szabadállam megteremtése volt. Itt kapta a Bula Matari, vagyis Sziklatörő nevet. Munkájáról Kongó és szabad államának megalapítása című könyvében számolt be, 1885-ben. Utolsó afrikai útján - Tanganyika térségében - felfedezte az Albert és az Edward-tavat. Útjáról A legsötétebb Afrikában című könyvében számolt be, melyet a Királyi Földrajzi Társaság aranyéremmel jutalmazott. Londonban halt meg 1904. május 10-én.

[11]

1849. január 28.

Perczel Mór lemond

A hadügyminisztérium utasítja Perczel tábornokot, hogy a II. hadtesttel vonuljon vissza a Tisza bal partjára. (A megsértődött Perczel Mór lemond.) Windischgratz tábornagy megbízottja Rózsahegyen (Liptó vm.) fölkeresi Görgeyt. (A tábornok elutasítja a feltétel nélküli fegyverletételt; elküldi Windischgratznek a január 5-i váci nyilatkozat egy példányát.)

[12]

1853. január 28.

Megszületett José Marti kubai író és forradalmár

A kubai függetlenség szellemi atyja Havannában született. Spanyol, francia és angol nyelven rendkívül aktív írói, kritikusi tevékenységet fejtett ki. A kubai forradalmi mozgalom fő eszmei irányítója volt, bár élete nagy részét külföldön töltötte. Politikai írásaiban meghatározta Kuba és egész Latin-Amerika valóságos függetlenségének és társadalmi haladásának fő irányelveit. Költői és kritikai munkásságával az ún. modernismo úttörője lett, amely először emelte világirodalmi rangra a latin-amerikai irodalmat. Már 17 évesen havannai diákként a spanyolok kényszermunka-táborába került. Hamarosan Spanyolországba deportálták, ahol jogot végzett, s kétéves dél-amerikai kalandozás után 1880-ban visszatért a szigetre. Néhány év múlva a spanyol uralom elleni szervezkedés miatt ismét Spanyolországba toloncolták, ahonnan az Egyesült Államokba szökött, s pénzalapokat gyűjtött a Floridában élő kubaiak körében a forradalom számára. A száműzetésben megalapította hazája első politikai pártját, a Kubai Forradalmi Pártot. 1895 áprilisában ő is partraszállt Máximo Gómez tábornokkal a szigeten. Alig egy hónap múlva, május 19-én spanyol sortűz végzett vele. A Castro-rendszer történetírása a saját aktualitásának megfelelően hangsúlyozta Marti hazafiságát. José Marti azonban soha nem volt marxista, műveiben határozottan körvonalazódott a humanista, a polgári demokráciát igenlő gondolkodása. Politikai koncepciója, nemzet-fogalma az összefogásra, nem a kirekesztésre épült. A kubaiak a legnagyobb tisztelet jeleként, Apostolnak nevezték.

[13]

1869. január 28.

A szerbek egyenjogúságot követelnek

A szerb Nemzeti Liberális Párt nagybecskereki konferenciája a kiegyezés ellen és Magyarország teljes önállósága mellett foglal állást; a magyarországi szerbség nemzeti egyenjogúságát és önkormányzati jogát követeli.

[14]

1873. január 28.

Megszületett Sidonie Gabrielle Colette francia írónő

A XX. század első felének jelentős irodalmi egyénisége Saint-Sauveur-en-Puysaye-ban született. Pályája kezdetén férje hatására pornográfus műveket írt, majd válása után kezdett önállóbb, művészibb utakra lépni. Első komoly sikerét a két Chéri-regénnyel aratta, amelyben egy vén kurtizán és egy fiatal selyemfiú történetét megrázó drámává és jellegzetes háború utáni korképpé tudta mélyíteni. Alapvető témája szinte haláláig a szerelem maradt. Legmaradandóbb művei minden valószínűség szerint azok a részben novellaszerű, részben napló formájú emlékezések, amelyekben gyermekkoráról, szüleiről, élete egy-egy futó benyomásáról beszél remek stílusérzékkel prózai költeményekké nemesítve azokat. Párizsban hunyt el 1954. augusztus 3-án. Emlékére 1988-ban irodalmi díjat alapítottak Svájcban.

[15]

1876. január 28.

Meghal Deák Ferenc, a haza bölcse

Budapesten meghal Deák Ferenc államférfi. Jómódú középbirtokos nemesi családban Söjtörön született 1803. október 17-én. Szüleit korán elvesztette, rokonoknál nevelkedett. Jogot tanult, s vizsgáit letéve Zalában vármegyei szolgálatba lépett mint tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, majd helyettes alispán. 1833-tól a pozsonyi országgyűlésben kiemelkedő jogtudása, határozottsága, nagyszerű beszédkészsége, politikai érettsége, s erkölcsi tartása hamarosan a reformerek vezetői közé emelte. Az 1839-40-es diétán már országos tekintély övezte, társai pedig egyenesen az ellenzék vezérének ismerték el. Nagy része volt abban, hogy amnesztiát hirdettek, s fontos reformtörvényeket hoztak a gyárakról, a kereskedőkről, a hitelfeltételek javításáról. Az 1840-es években a vármegyei torzsalkodások és megrendült egészsége miatt visszavonult szűkebb pátriájába. Támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetített Széchenyi és Kossuth vitájában. A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1847-ben véglegesítette az Ellenzéki Nyilatkozatot, az alakuló Ellenzéki Párt programját. Vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: elfogadta az első felelős magyar kormányban a neki felkínált igazságügyi tárcát, melynek élén munkáját a napi feladatok elsődlegessége határozta meg: mérsékelni igyekezett Kossuthot, törvényjavaslatot dolgozott ki a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére, a béke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. Amikor 1848 szeptemberében Jellacic támadása miatt a kormány lemondott, Deák is távozott tisztéből, s képviselőként ténykedett tovább. Tagja volt a békeküldöttségnek, amelyet 1849. január 3-án Bicskén fogadott Windischgrätz herceg. A küldetés kudarcot vallott, s már nem tudott Kossuthék után menni Debrecenbe, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás viszontagságos első éveit, személyes példájával hirdetve a passzív ellenállást az önkényuralom ellen. 1854-től az év nagy részében Pesten, a Vendéglő az Angol Királynéhoz szállóbeli lakása lett a találkahelye azoknak, akik tőle várták az ellenállás irányítását. A Deák által követett kivárási taktika végül meghozta gyümölcsét. Ausztria katonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán az 1860-as években eljött az aktív ellenállás ideje. Deák az országgyűlésben 1861-től a Felirati Párt vezéralakjaként követelte az 1848-as törvények helyreállítását. Felismerte viszont, hogy egyedül a Béccsel való kiegyezés a járható út, s ennek adott hangot később a Pesti Naplóban 1865. április 15-én megjelent ún. húsvéti cikkében. Magyar részről ő vezette a tárgyalásokat, melyek eredményeként az 1867-es kiegyezés Magyarországnak legalább a belkormányzati önállóságát visszaszerezte. Érdemeiért kezdték mind többen `a haza bölcsének` nevezni. Az Osztrák-Magyar Monarchia új rendszerében már nem vállalt semmilyen hivatalos megbízatást, inkább a háttérből figyelte a fejleményeket. Számos író, költő, így Arany János, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál is a barátja volt, s részben így alakult ki az ún. irodalmi Deák-párt. Családot nem alapított, Vörösmarty árváit fogadta gyermekeivé. 1839-ben az MTA tiszteleti tagjává választották.

[16]

1898. január 28.

Életbe lépett a `rabszolgatörvény`

Életbe lépett `A munkások és mezőgazdasági munkaadók közötti jogviszony szabályozásáról` szóló 1898:II törvénycikk, melyet később `rabszolgatörvény`-ként emlegettek. A két ellenérdekeltségű fél közötti jogviszony szabályozása a munkavállalóra kedvezőtlen volt, mivel több tekintetben korlátozta állampolgári, sőt alapvető emberi szabadságjogait. Lehetővé tette a közigazgatási hatóság beleszólását a munkaadó és munkavállaló, tehát két magánfél viszonyába. Az állam magára vállalta a magánjogi szerződés megszegése (így munkamegtagadás) esetén a büntetést és az erőszak alkalmazását is. Ennek elsődleges célja az agrárszocialista mozgalom és a mezőgazdasági sztrájk - főleg a birtokos számára termések odaveszésével fenyegető aratósztrájkok - megakadályozása volt. Ugyanakkor a munkásigazolványok bevezetésével, a hatóság előtti szerződéskötés és bontás szabályozásával valamelyest védte a munkavállalót is a munkaadók túlkapásaival szemben. Jogot adott a munkásnak is a szerződés felbontására jogsértés esetén. A törvény tehát nemcsak "rabszolga"-ként kezelte a munkást, hanem megfogalmazott munkásvédelmi célokat is.

[17]

1901. január 28.

Megszületett Fábián Dániel

A köveskáli születésű Fábián 1926-ban a budapesti egyetemen orvosi oklevelet szerzett, s egész életében gyógyított: kórházakban és rendelőintézetekben sebészként dolgozott. Emellett sokat foglalkozott a társadalom problémáival is. 1927-től a haladó szellemű írókat, gondolkodókat tömörítő Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnöke volt, 1928-ban részt vett a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok érsekújvári kongresszusán és kapcsolatban állt a csehszlovákiai Sarló mozgalommal. Az Új Magyar Föld című folyóirat alapító szerkesztője volt. Főbb művei: Középosztályunk és a parasztság (1929), Ipari munkásságunk helyzete és jövője (1936), József Attila a Bartha Miklós Társaságban (1957), Berzsenyi, az első `falukutató` (1976), Móricz Zsigmond és a Bartha Miklós Társaság (1980), Füstbe ment terv (önéletrajzi visszaemlékezések - 1980). Budapesten halt meg 1980. március 8-án.

[18]

1928. január 28.

Meghal Vicente Blasco Ibanez spanyol író

A köztársaság eszméjét hirdető író Velencében született 1867. január 29-én. Radikalizmusa miatt többször bebörtönözték. Első művei kisregények, amelyekben szülőföldjének jellegzetes alakjait, szokásait vonultatja fel: Májusvirág (1896), A kunyhó (1896). Második írói korszakában lélekábrázoló regényeket írt: A székesegyház (1903), a Vérző aréna (1908). Harmadik ciklusát az Argentínában töltött éveitől ihletett regények alkotják: Mindenki asszony (1912). Legismertebb műve Az Apokalipszis négy lovasa (1916) című háborúellenes regénye. Írói stílusára főleg Zola naturalizmusa hatott. Korabeli népszerűségének titka szenvedélyességében, színes leírásaiban, gazdag, népies nyelvében keresendő. Menton-ban érte a halál.

[19]

1930. január 28.

Spanyolországban megbukik a katonai diktatúra

Miguel Primo de Rivera tábornok spanyol miniszterelnök, aki 1923 szeptemberében (IX. 13.) a király támogatásával katonai diktatúrát vezetett be, lemondásra kényszerül. Primo de Rivera elnyomta az autonómiára irányuló törekvéseket, amelyek főként Barcelonából indultak ki, és az anarchoszindikalistákat, akik a szakszervezetekben voltak erősen képviselve, és híveik jelentős része a rosszul fizetett földmunkások és a parasztok köréből került ki. Primo de Rivera a munka világának békéje biztosítására ún. munkabíróságokat állított fel katonatisztek elnökletével. Munkahely-teremtési programja az 1929-es gazdasági világválság (X. 25.) miatt meghiúsult, a nép hiányzó támogatása mellett, szintén hozzájárult bukásához. A diktatúrát pártoló XIII. Alfonz király is elveszítette politikai súlyát, s a következő évben hivatalos lemondás nélkül távozott a trónjáról. Az állam és a társadalom vezető helyeit az iparosítást hordozó felső középosztály, a konzervatív nagybirtok, a hadsereg és a demokráciaellenes egyház foglalta el. Velük szemben álltak a köztársasági pártok és szakszervezetek.

[20]

1950. január 28.

A Katonai Főtörvényszék halálos ítéleteket hoz

A Katonai Főtörvényszék másodfokon halálra ítéli Roediger-Schluga Miklóst, a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. korábbi igazgatóját, Varga László volt MÁV-elnököt, Lux Ernő volt MÁV-igazgatót és Magasházy Ödönt, a csepeli Weiss Manfréd Művek korábbi főmérnökét. Pongrátz Jenőnét életfogytiglani börtönre ítélik. Az ítéleteket február 4-én hajtják végre.

[21]

1986. január 28.

A Challenger röviddel a start után felrobban

Az embert szállító űrhajók történetének eddigi legsúlyosabb szerencsétlensége során, 73 másodperccel a start után, 17 km magasságban felrobban a Challenger űrrepülőgép. A teljes személyzet - hat űrhajós és Christa MaAuliffe tanítónő - életét veszti. A robbanás oka a feltételezések szerint az egyik szilárd hajtóanyagú rakéta hibája lehetett, aminek következtében a rakéta behatolt az üzemanyagtartályba. A NASA, az amerikai űrhajózási igazgatóság felelősei régóta tudnak a szilárd hajtóanyagú rakéták gyenge pontjairól. A rakétát gyártó cég, a Morton Thiokol mérnökei még a start előtti éjjel is követelték -biztonsági meggondolásokból - a start elhalasztását. Minthogy azonban a startot időjárási viszonyok miatt már több ízben is elhalasztották, a NASA figyelmen kívül hagyta az aggályokat. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a NASA már előkészítés szakaszában többször áthágta saját biztonsági előírásait. A szerencsétlenség folytán először is leállították az Egyesült Államok űrrepülőgép-programját. 1987 közepéig megtiltották az ilyen típusú űrrepülőgépek indítását.

[22]

1988. január 28.

Meghal Klaus Fuchs német fizikus, hírszerző

Rüsselsheim-ben született 1911. december 29-én, a lipcsei és a kieli egyetemen tanult fizikát és matematikát. 1930-ban belépett a Német Kommunista Pártba, majd a nácik 1933-as hatalomra jutása után elmenekült Nagy-Britanniába. Az Edinbugh-i Egyetemen fejezte be tanulmányait és szerzett doktorátust. Német állampolgársága miatt a II. világháború elején rövid időre internálták. Amikor szabadon engedték, bekapcsolódott az atombomba kutatásába a Birminghami Egyetemen. 1942-ben brit állampolgár lett. Mikor felismerte, hogy kutatásai milyen fontosak, elkezdett tudományos titkokat kiadni a Szovjetuniónak. 1943-ban az Egyesült Államokba került, ahol Los Alamosban részt vett az atombomba előállításában. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati információkat is továbbította a szovjeteknek. Tevékenysége révén a szovjet atombomba legalább egy évvel hamarább készült el. Fuchs a háború után visszatért Angliába, s a harwelli brit atomkutató intézet fizikai részlegének vezetője lett. 1950-ben fény derült kémtevékenységére és letartóztatták. Pere során beismerte, hogy 1943 óta adott át atomtitkokat a Szovjetuniónak, ezért 14 évi börtönre ítélték. Miután 1959-ben szabadult, Kelet-Németországba ment, ahol állampolgárságot kapott és a Drezda melletti, rossendorfi nukleáris kutatóintézet igazgatóhelyettese lett. Továbbra is elkötelezett kommunista maradt, s számos állami, párt- és tudományos kitüntetést kapott.

[23]

1989. január 28.

Pozsgay népfelkelésnek minősíti az 56-os eseményeket

Az MSZMP KB történelmi albizottsága állásfoglalása alapján Pozsgay Imre népfelkelésnek minősíti az 56-os októberi eseményeket

[24]

1990. január 28.

Románia kormányváltást követel

Több tízezer ember tüntet Bukarest utcáin a Ion Iliescu vezette kormány ellen.

[25]

1996. január 28.

Meghal Joseph Brodsky, Nobel-díjas költő és esszéista

Joszif Brodszkij Szentpétervárott született 1840. május 24-én. Iskolai tanulmányait félbehagyta, hogy szüleit eltarthassa. Több szakmában dolgozott. 1958-ban kezdett el verseket írni, de hazájában csak négyet publikáltak közülük. Műveit szuverén líraiság, eredeti és mély költői hangzásvilág jellemzi. Angol, spanyol, lengyel és szerbhorvát nyelvből tolmácsolt verseket, a műfordítás lett szerény kereseti forrása. 1964-ben `közveszélyes munkakerülés` vádjával letartóztatták, és koncepciós perben ötévi kényszermunkára ítélték, nagy nemzetközi nyomásra azonban másfél év után szabadon engedték. Hatalmas népszerűségnek örvendett, nemzedéke szinte istenként tisztelte. A hatóságok azonban folyamatosan zaklatták. Külföldi meghívásoknak sohasem tehetett eleget, végül 1972-ben kényszeremigrációba vonult az USA-ba. 1973-ban jelent meg az első angolra fordított verseskötete. Az irodalmi Nobel-díjat 1987-ben kapta, a díjat odaítélő bizottság főképp költészetének intellektuális és érzelmi gazdagságát méltatta. Nyelvi bravúrokkal átszőtt, néha ironikus, néha mélabús, mély érzésű verseiből kiérződik az önkény és a hatalom elítélése, a száműzetés örök keserűsége. Szívroham következtében hunyt el. 2005-ben mégis megadatott, hogy ha szoborként is visszatérjen szülővárosába. Az emlékmű Konsztantyin Szimun szobrászművész Brodszkij megjött című alkotása a költő fejét ábrázolja, amely egy kőtömbön áll. Főbb művei: Versek és poémák, Sivatagi megálló, válogatott versek, Egy csodálatos korszak vége, Új stazzák Augusztához. Magyar nyelven 1988-ban jelent meg kötete.

[26]

1996. január 28.

Meghal a Superman megálmodója

Jerry Siegel a glenvillei főiskolán tanult, ahol már megmutatkozott írói képessége és fantáziagazdagsága. Ekkor találkozott Joe Shusterrel, s a művészi hajlamú fiatalemberrel jó ötleteket vetettek papírra, iskolai magazinjukban, a The Glenville Torch-ban. Az iskola elvégzése után együtt maradtak és a profi képregény-írást, illetve rajzolást választották életcélnak. Az 1930-as évek elejétől számítják a képregény aranykorát. Az 1930-as évek végén született meg a Superman, a Krypton bolygóról érkezett csodalény ötlete. A bűvös erővel bíró képregényhőst Siegel találta ki és Shuster rajza jelenítette meg. 1948-ban látott napvilágot a rajzfilmsorozat, 1950-ben pedig már egy 6 részes televíziós film készült róla. A Warner filmgyártó cég 3,5 millió dollárért megvásárolta a megfilmesítés jogát és a Superman filmváltozatait azóta is nagy sikerrel játsszák a mozikban és tv-csatornákon világszerte.

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra