Kegyetlen megtorló hadjárattal tudta csak megszilárdítani hatalmát Anglia felett Hódító Vilmos
2018. december 10. 16:41 Múlt-kor
Az 1069-es válság
Vilmos uralma elején még helyi, angolszász earlöket helyezett Northumbria élére, hogy fékezzék a népet: előbb Copsigot, majd Gospatric-et. Mindketten kudarcot vallottak: Copsigot egy riválisa meggyilkolta 1067-ben, míg Gospatric 1068-ban átállt, Edwint és Morcart támogatva. 1069-ben Vilmos végül saját emberei egyikét, Robert Cumint küldte egy hadsereg élén, hogy foglalja el erővel a területet – a seregen azonban Durhamnél rajtaütöttek, és lemészárolták.
A legrosszabb csak ezután következett a normannok számára. 1069 nyarán számos ellenségük egyszerre indította útnak seregét. Ezek közül a legerősebb a northumbriai nemesek szövetsége volt, amelynek része volt Gospatric is, vezetője azonban Edgar Ætheling volt, a rövid uralkodású Edmund Ironside (uralkodott: 1016) unokája. A mindössze 17 éves Edgar egyszer már bejelentette igényét a koronára: 1066-ban, Harold halála után Ealdred yorki érsek őt kiáltotta ki királlyá Edwin, Morcar és a londoni nép támogatásával.
A northumbriai fenyegetést augusztusban tetézte, hogy egy 240-300 hajóból álló dán inváziós flotta érkezett a Humber folyóra, ahonnan korábban számos alkalommal támadtak már. A northumbriaiak hamar összefogtak a dánokkal, és együtt támadták meg Yorkot. Eközben további gondok akadtak a walesi határnál, ahol Vad Eadric ismét szövetségre lépett a helyi királyokkal, és ez alkalommal a határhoz közeli Chester város lakosaival is. Ezzel egy időben Devon és Cornwall lakossága is lázadt, azonban nem valószínű, hogy összehangolt akcióról lenne szó. A krízishelyzet mindenesetre a végsőkig próbára tette a normannokat.
Vilmos helyetteseire bízta a délnyugati probléma kezelését, míg ő maga nyugatra indult. Elsőként Staffordnál szétverte Eadric és szövetségesei seregét, majd továbbindult északnak. Röviddel karácsony előtt érkezett Yorkba, ahol azzal szembesült, hogy közeledéséről értesülve a northumbriaiak és a dánok taktikai visszavonulót fújtak – előbbiek az erdőkbe és hegyekbe, utóbbiak a Humberen horgonyzó hajóikhoz.
A királyt dühítette, hogy nem sikerült csatára kényszerítenie ellenségeit. Stratégiát váltott: először titokban kapcsolatba lépett a dánokkal, és jelentős mennyiségű ezüstöt ajánlott fel nekik azért cserébe, hogy tavasszal hagyják el Angliát – ebbe könnyen beleegyeztek. Ezután a makacs northumbriaiak felé fordította figyelmét: 1069 karácsonya után portyázó csapatokra osztotta fel seregét, és elindította őket, hogy véghez vigyék „az észak elpusztítását”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
