Kegyetlen atrocitások, népirtás és menekülthullám kísérte India és Pakisztán függetlenné válását
2021. március 1. 18:10 Múlt-kor
Dögkeselyűk Kalkutta felett
Az erőszak elsőként Kalkuttában szabadult el. 1946. augusztus 16-át a Muszlim Liga az. ún. Direkt Akció Napjává nevezte ki, amelyen a tervek szerint az indiai muszlim közösségek egy hatalmas tömegmegmozdulással igyekeztek volna felhívni a világ figyelmét, hogy nekik is joguk van a saját országukban – vagyis a jövőbeli Pakisztánban – élni.
Bár a testület vezetői békés cselekvésre buzdítottak, az események teljesen más irányt vettek. Hajnalban a muszlim nyomornegyedek népe botokkal és lapátokkal felszerelkezve rátámadt a város hindu lakosaira.
A csőcselék gyújtogatott, áldozatait megcsonkította, és sokak maradványait a csatornákba dobta. Válaszul a hindu lakosság is hasonló vadsággal állt bosszút hitsorsai halálán. A borzalmakat tovább fokozta, hogy a mintegy hatezer áldozatot követelő mészárlás után dögkeselyűk kezdtek el lakmározni az utcán heverő tetemekből.
A vérengzést követően India északkeleti és északnyugati részén is zavargások törtek ki. Bihár tartományban a hinduk rendeztek vérengzést a muszlimok között, a bengáli Navakhaliban pedig a muszlimok mészároltak.
A pandzsábi Ravalpindiben 1947. február-márciusban törtek ki zavargások. A muszlimok helyi szikh és hindu nők tömegeit erőszakolták meg, akik közül sokan az öngyilkosságot választották a megszégyenülés helyett. Sokan kislányukkal is végeztek, hogy megvédjék az erőszakoskodástól. A szikhek sem maradtak el a kegyetlenség tekintetében: gyakran levágták a muszlim férfiak péniszét, és előfordult, hogy női áldozataik szájába dugták a megcsonkított testrészt.
A szörnyű eseménysorozat jelentősége világos volt: ha nem jön létre a független Pakisztán, a polgárháború gyakorlatilag elkerülhetetlen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
