Katekizmus és logisztika: Xavéri Szent Ferenc sikeres misszióinak titka Indiától Japánig
2020. december 3. 08:29 Múlt-kor
A jezsuita missziók egyik központi figurájának tekintett Xavéri Szent Ferenc nagy hatást gyakorolt a távoli tájakra induló szerzetesek következő generációira. Intellektusa és rendkívüli nyelvérzéke segítette a hittérítő munkában, de a tízparancsolat japánra fordításával neki is meggyűlt a baja. A spanyol származású misszionáriusra december 3-i ünnepnapján emlékezünk.
Ferenc Loyolai Szent Ignáccal és öt társukkal 1534-ben tett szerzetesi fogadalmat, négy évvel később szentelték pappá. Ők lettek a Jézus Társasága szerzetesrend megalapítói. Ferenc élete a misszionáriusi tevékenységben teljesedett ki, a pápa 1541-ben a Távol-Kelet pápai legátusává nevezte ki.
Ahhoz, hogy a hit az eltérő kultúrákban gyökeret verhessen, fontos volt a misszionárius személye, felkészültsége, kapcsolatteremtő képessége és annak felismerése, hogy a helyi viszonyok megértése és bizonyos fokú elfogadása nélkül nem lehet hatást elérni. Mindemellett a katekizmus ismeretének a hétköznapi, praktikus tudással kellett kiegészülnie, elengedhetetlen volt a jó toborzási, szervezői és oktatási munka.
Ezek lettek az elemei a jezsuiták térítési módszerének, amelynek kidolgozását az 1580-as években Kínában tevékenykedő Matteo Ricci nevéhez kötik. Ez az alábbi elemekből áll: 1) alkalmazkodás; 2) az európai tudomány közvetítőként való alkalmazása; 3) evangelizáció „fentről lefelé”; 4) a kínai értékek elfogadása. Az úgynevezett Ricci-módszer egy évszázadig meghatározó volt és a térítői munka alapját jelentette.
Mivel Ferenc legátusi megbízatása a Jóreménység-foktól Kínáig terjedt, ezért folyton úton kellett lennie, hogy minél több területre eljuthasson. 1542 májusában érkezett meg az indiai Goába, ahol a portugál kereskedőkről, tengerészekről és katonákról szerzett rossz tapasztalatok ellensúlyozásaként a keresztény szellemiség és viselkedés megmutatását tűzte ki célul és igehirdetésbe kezdett.
Innen az Indiai-félsziget legdélebbi pontjára, a Comorin-fokhoz hajózott, ahol a gyöngyhalászok között három év alatt mintegy húszezer embert keresztelt meg. Katekizmust tanított és a portugál kereskedők ügyeskedéseivel, a muzulmánok rajtaütéseivel szemben is igyekezett segítséget nyújtani számukra.
1546-ban a (ma Indonéziához tartozó) Maluku-szigeteken tevékenykedett, ahonnan Japán felé vette az irányt, ide 1549-ben érkezett meg. Küzdött a helyi viszonyokkal, szokásokkal és a nyelv megtanulásával is. A Japánban tapasztalt nehézségek és ellenállás a missziónak ezt a részét már nem tette olyan sikeressé, mint a halászok közötti térítést, ezért Ferenc innen a japán császárhoz utazott.
A látogatás után azonban átlátta, hogy a valódi befolyásos réteget a helyi földbirtokosok alkotják, így őket igyekezett megnyerni. A helyi viszonyokat egyre jobban átlátta, de ezzel együtt is két év alatt „csupán” 1500 embert sikerült megkeresztelnie – ami a korábbi eredményeihez képest – megmutatta a Japánban támadt nehézségei súlyosságát.
Innen Kínába vezetett az útja, ahol az utazások, betegségek és megpróbáltatások hatására szervezete legyengült és 1552-ben meg is halt. Xavéri Szent Ferenc az egyik legjelentősebb jezsuita misszionárius volt, akinek a távoli tájakról hazaküldött levelei nagy hatást váltottak ki és sokak számára tették vonzóvá a misszionáriusi munkát. A téritő tevékenység nagy hullámai elérték Amerika, Ázsia és Afrika lakosságát is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
