Kamcsatkai fogságból is megszökött egyszer Madagaszkár önjelölt magyar királya

2020. május 23. 12:59 MTI, Múlt-kor

Benyói és urbanói Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost 1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón (ma Vrbové, Szlovákia). Apja lovassági tábornok, anyja bárónő volt, ő maga tizennégy évesen kezdett katonáskodni. Lovassági parancsnokként vett részt a poroszok elleni hétéves háborúban (1756-1763), és több csatában is kitüntette magát.

Rokonaitól, akik ezalatt elfoglalták örökségét, fegyverrel próbálta jussát megszerezni, ezért Mária Terézia száműzte. Lengyelországban élő nagybátyja hívására annak birtokán telepedett le, meg is nősült, felesége később követte Madagaszkárra.

Hollandiai és angliai útjain kitanulta a hajózást, eljutott Amerikába is. 1768-ban csatlakozott az orosz befolyás ellen alakult lengyel nemesi konföderáció seregeihez, haditettei révén ezredes, majd tábornok lett. 1769. május 20-án orosz fogságba esett, s Kazanyba deportálták. Innen megszökött, ám ismét elfogták, s most már a távol-keleti Kamcsatkába, Bolsereck telepre száműzték, ahová egy évnyi gyaloglással jutottak el.

Itt viszonylagos szabadságra tett szert, ezt kihasználva 1771 áprilisának végén lázadást szított az elítéltek között, 96 társával elfoglaltak egy felfegyverzett hajót, és megszöktek.

Először Amerika felé indultak, de emberei fellázadtak, a zendülésen Benyovszky diplomáciai ügyességét kihasználva lett úrrá. Ezután a Bering-szoros bejáratát érintve Alaszka és az Aleut-szigetek partjai mentén értek el Japánba, majd Formosába (Tajvan), végül Makaóra. Itt a szökevények a hajó eladásából jutottak pénzhez, s Isle de France (a mai Mauritius) és Madagaszkár szigetének érintésével Franciaországba utaztak.

Benyovszkynak sikerült kieszközölnie, hogy XV. Lajos fogadja, és azt javasolta a királynak, hogy Franciaország gyarmatosítsa Madagaszkárt. Kétszázötven emberével 1774 februárjában szállt partra, s megalapította a "fővárost", Louisbourg telepét. Jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le.

A malgasokat megtanította írni-olvasni, s annyira megnyerte őket, hogy 1776-ban (legalábbis Benyovszky állítása szerint) királlyá választották. Irigyei azonban befeketítették az udvarnál, ezért az időközben francia bárói rangra emelt utazó lemondott, és - miután Mária Terézia megkegyelmezett neki - hazatért Magyarországra.

A bajor örökösödési háborúban kitüntette magát, 1778-ban a királynőtől grófi címet kapott. Az 1779. évi békekötés után kalandvágytól tüzelve Amerikába utazott, hogy a függetlenségi háborúban a lengyel légióhoz csatlakozzon, de dolgavégezetlenül tért haza.

Ezután terveket készített a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, többek között a fiumei kikötő fejlesztésére. A nyughatatlan Benyovszky elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását, de sem Bécsben, sem Londonban nem talált támogatókra, végül baltimore-i kereskedők segítségével szerelte fel hajóját.

1785 júliusában szállt partra Madagaszkáron, s egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál felépítette az új "fővárost", a saját magáról elnevezett Mauritania erődjét. A feldühödött franciák büntető expedíciót küldtek ellene, s az összecsapásban Benyovszky 1786. május 23-án elesett. Erődje tövében temették el, sírját elnyelte a trópusi erdő.

Utolsó vállalkozása előtt született francia nyelvű memoárját már 1790-ben lefordították angolra és németre, a mű alapján írta meg 1888-ban Jókai a kalandos életű gróf élettörténetét. Kamcsatkai szökéséről az osztrák Kotzebue írt drámát, amely arról emlékezetes, hogy az 1814. október 19-i baltimore-i előadás előtt énekelték először nyilvánosan az amerikai himnuszt.

Benyovszky emlékirata földrajzi szempontból is jelentős, ő írta le először a St. Lawrence-sziget őslakóit, a Rjúkjú-szigeteket és részletes beszámolót adott Formosáról. Jó megfigyelőképessége, műveltsége révén sok értékes anyagot rögzített, bár földrajzi helymeghatározásai sokszor pontatlanok.

Felfedezéseivel, tengeri teljesítményével mindmáig az egyik legnagyobb magyar hajósnak számít, jóllehet szerepét máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák.

Színes életét magyarul Jókai mellett Gaál József, Radó Vilmos és Rónaszegi Miklós, németül Kotzebue és Mühlbach dolgozta fel, Doppler Ferenc 1847-ben operát írt róla. 1975-ben magyar-csehszlovák tévéfilmsorozat készült Vivát Benyovszky! címmel, az életéről készült táncjátékot 2015-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.

Halála századik évfordulóján Madagaszkáron obeliszket emeltek emlékére, a sziget fővárosában utca viseli nevét, az első magyar Benyovszky-expedíció résztvevői 2003-ban állítottak neki Madagaszkáron emléktáblát és szobrot. A 2016-os emlékévben felállították Benyovszky szobrát a Magyar Földrajzi Múzeumban és kiállítást rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban.