Jobban vigyáztak a rómaiak a fogukra, mint mi

2014. október 29. 08:55

Kutatók 303, a dorseti Poundburyban talált, i.sz. 200 és 400 közötti időszakból származó koponyát vizsgáltak meg, de csak 5 százalékuknál találtak súlyos periodontitisra (fogágybetegség) utaló jeleket, holott a betegség ma tíz emberből hármat érint.

"Meglepődtünk a kutatás eredményén, miszerint a fogágybetegség jóval ritkább volt az ókori Britanniában, mint ma, mivel a kor embere nem használt fogkefét és nem járt fogorvoshoz" - fejtette ki Francis Hughes, a King’s College London professzora. "Periodontitisra utaló jeleket már az egyiptomi múmiáknál is találunk, s a babilóniaiak, a sumérok, az asszírok és a kínaiak korai írásaiban is vannak rá utalások" - tette hozzá.

A fogágybetegség (periodontitis) a fogakat tápláló ínyt és csontot károsítja. Fertőző, autoimmun és alattomos betegség, ami abban nyilvánul meg, hogy tünetei csak a romboló szakaszban ismerhetőek fel. A hivatalos adatok szerint a fejlett országok lakosságának 95%-a (beleértve a gyermekeket és serdülőket) szenved valamilyen fogágybetegségben, köszönhetően néhány rossz szokásnak, mint amilyen a dohányzás.

"A kutatás egyik mozgatórugója annak felismerése volt, hogy nagyon sok periodontális betegség a dohányzással és kisebb mértékben a cukorbetegséggel függ össze, s bár a szájhigiénia nyilvánvalóan fontos, nem ez az egyetlen olyan tényező, amely - ha nem ápoljuk fogainkat - krónikus fogbetegségekhez vezet" - közölte Hughes.

Bár a dorseti lelőhelyen feltárt leletek között a fogágybetegségek előfordulási aránya elenyésző volt, sokuknál fertőzésre, tályogra utaló jeleket találtak, minden második fogazatnál pedig rothadást azonosítottak. Az 1800 éve élt populáció tagjai között gyakori jelenség volt a fogkopás, ami a magvakban és gabonákban gazdag étrend következménye volt. A kutatás eredményeit a British Dental Journal nevű szaklapban publikálták.