Japán különleges népe, amelynek asszonyai bajuszt tetoválnak maguknak
2017. április 7. 13:56
Japán északi szigeteinek őslakói, az ainuk teljesen más kultúrát képviselnek, mint a japánok (ráadásul a kinézetük alapján is inkább egy polinézre gondolna az ember, mint egy japánra), ezért évszázadokon hátrányos megkülönböztetések érték őket. A ma közel 25-100 ezer fősre becsült nép (ma már többnyire asszimilálódott) tagjai alacsonyabbak a japánoknál, világosabb bőrük, robosztus testalkatuk és rövidebb végtagjaik vannak, mint délebbi „rokonaiknak”. Szemük nem mandulavágású, valamint a mongoloid arcberendezkedés sem jellemző rájuk, továbbá hullámos a hajuk, és dúsabb a testszőrzetük. Egy bizonyos kor után a férfiak nem borotválkoznak, és a hölgyekhez hasonlóan vállmagasságig hagyják megnőni a hajukat. A hagyománykövető ainui nőknek jellegzetes tetoválásuk van az ajkuk körül. A szájtetoválás készítése egykor gyermekkorban kezdődött, ekkor azonban még csupán egy kis folt készült el a felső ajkak felett, majd később egyre terebélyesebb lett a tetoválás, amely megnagyobbította és „mosolyra fakasztotta” az ajkakat, míg mások szerint egyfajta bajuszt imitáltak ezzel.
A jellegzetes nádfedeles kunyhókban lakó ainuknál a halálbüntetés sohasem létezett, sőt börtönbüntetésre sem ítéltek senkit, ők a véresre verést tartották célravezetőnek. Gyilkosság esetén az orr vagy a fülek levágásával vettek elégtételt. A hagyományosan szellemlényekben hívő, a medvéket igen tisztelő ainuk az iomante (medveünnep) nevű vallási ünnepük során a közösség által felnevelt állatot, mint az istenség megtestesülését három napon át különféle hálaadó szertartásokkal illetik, mint prém- és húsforrást, majd rituálisan levágják, hogy eredeti istenalakjába visszatérhessen. Mára ez a rituálé csupán turistacsalogató látványossággá silányult.