James Joyce feleségéhez címzett pajzán levelei többféle perverzióról is árulkodnak

2018. július 24. 17:54 Múlt-kor

„Segged tele volt finggal azon az éjszakán, drágám, én pedig kibasztam őket belőled, jó nagyokat, hosszúakat és szeleseket, gyors kis vidám pukkanásokat és sok kis apró pukikát, melyek végül egy hosszú eresztésben végződtek lyukadból. Csodálatos dolog egy fingó nőt baszni, mikor minden mozdulat kinyom belőle egyet. Azt hiszem, Nora fingását felismerném bárhol. Azt hiszem, ki tudnám választani az övét egy fingó nőkkel teli szobában is. Meglehetősen lányos hang, nem olyan, mint a nedves, szeles fing, amilyennek a kövér feleségekét képzelem. Hirtelen és száraz és mocskos, mint amilyet egy szemtelen lány mulatságból elereszt éjjel egy iskolai kollégiumban. Remélem, Nora végtelenül sok fingját ereszti még el arcomba is, hogy szagukat is megismerhessem.”

Elsőre a fentiek nem tűnnek olyan dolognak, mint ami minden idők egyik legjobb írója tollából származik, valójában azonban maga James Joyce írta egy feleségének, Norának címzett levélbe. Joyce a 20. század elejének neves ír írója volt, modernista regényei – mint az 1922-es Ulysses vagy az 1916-os Ifjúkori önarckép – sokak szerint minden idők legjobb irodalmi művei közé tartoznak. Ha valaki furának találná azt, hogy egy ilyen köztiszteletben álló regényíró ilyen részletekbe menő sorokat ír a szellentésről feleségének, Joyce vélhetően maga is egyetértene:

„Ma többször is feljajdulva álltam meg az utcán, ahányszor eszembe jutottak a levelek, amelyeket tegnap éjjel, és az azelőtti éjjel írtam neked. Biztosan szörnyen hangzanak a hideg nappali fényben. Talán undort keltett benned durvaságuk (…) Azt hiszem, válaszom vad mocskossága és obszcenitása túlment a szerénység minden határán.”

Joyce és felesége kapcsolata a megszokottnál jóval hevesebb volt fizikailag.

James Joyce és Nora Barnacle 1904-ben ismerkedett meg a dublini utcán. Joyce-t rabul ejtette Barnacle szépsége – legalábbis amennyit látott belőle, mivel híresen közellátó volt, és az utcán nem viselte szemüvegét. Joyce randevúra hívta Barnacle-t, de a nő nem jelent meg. „Lehet, hogy vak vagyok” – írta ezután Joyce Barnacle-nak, „hosszú ideig néztem egy vörösesbarna hajkoronát, mire rájöttem, nem a tiéd. Igen búsan mentem haza. Szeretnék egy újabb időpontot megbeszélni... ha nem felejtettél még el.”

Joyce és Barnacle végül tettek egy sétát Dublin Ringsend nevű negyedébe. A randi igen jól sikerült, ha hihetünk Joyce későbbi levelének:

„Te magad voltál, te csintalan, szégyentelen lány, aki előrement. Nem én érintettelek meg téged először oly régen, lent Ringsendnél. Te csúsztattad kezed a nadrágomba, gyengéden arrébb tűrted ingemet és hosszú, csiklandozó ujjaiddal a faszomhoz értél, majd fokozatosan megmarkoltad az egészet, amely már dagadt és kemény volt, és lassan kiverted, míg el nem élveztem ujjaid között, és mindvégig lehajoltál, bámulva rám csendes, szentszerű szemeiddel.”

Az év végére a pár már együtt költözött az akkor az Osztrák–magyar Monarchiához tartozó Triesztbe. Az elkövetkezendő évtizedekben Joyce nagyvárosból nagyvárosba költözött Európában, és nehezen tartotta fenn magát az írásból. Eközben Barnacle Triesztben maradt gyermekeikkel. Úgy tűnik, a feleség kezdte az erotikus levelezést, talán abban a reményben, hogy férje így nem téved prostituáltak karjai közé.

Maga Joyce visszafogott modorú ember volt, akinek nem volt ínyére mások előtt a durva beszéd. Feleségének írt leveleiben azonban egy egészen más oldala mutatkozik meg. „Mint azt te is tudod, drágám, sosem használok obszcén kifejezéseket a beszédemben. Sosem hallottál tőlem, ugye, egyetlen illetlen szót sem mások előtt? Amikor férfiak előttem mesélnek mocskos vagy züllött történeteket, alig mosolygok. Te azonban úgy tűnik, szörnyeteggé tudsz változtatni.”

A levelekből betekintést nyerhetünk Joyce ízlésére a szexben, amely néha koprofil hajlamokat is mutat:

„Édes kis kurvás Norám. Úgy tettem, ahogy parancsoltad, te mocskos kislány, és kétszer is magamhoz nyúltam, miközben leveled olvastam. Örömmel tölt el, hogy szereted, ha seggbe basznak.”

Más levelekben még tisztábban látszik a tendencia:

„Bassz meg, ha tudsz, a gardróbban guggolva, a ruháidat felhúzva, mint egy trágyázó fiatal koca, miközben egy nagy, dagadt, mocskos kígyószerű valami jön ki a hátsódból (…) Bassz meg a lépcsőn a sötétben, mint egy óvónő a katonáját – gyengéden kigombolja nadrágját, kezét becsúsztatja sliccén, matat az ingével, miközben érzi, ahogy az nedvessé válik, majd gyengéden felhúzza, és két dagadó golyójával játszik, mielőtt végül bátran előhúzza a szerszámot, amelyet annyira imád markolászni, és lassan veri neki, miközben fülébe mocskos szavakat és mocskos történeteket suttog, amelyeket más lányok mondtak neki és amiket ő mondott, és mindvégig összehugyozza alsóneműjét az élvezettől, és puha, meleg, csendes kis fingokat ereget.”

Rátapinthatunk arra is, felesége milyen dolgokat írt Joyce-nak az író leveleiben található utalásokból. Úgy tűnik, ugyanannyira erotikusak voltak az ő levelei is.

„Azt mondod, ha visszaértem, leszopsz, és azt akarod, hogy nyaljam a pinádat, te züllött aljas haramia.”

Egy másik levelében így fogalmazott:

„Jóéjt, kis fingós Norám, baszni való kis madárkám! Van itt egyetlen szó, drágám, amelyet aláhúztál, hogy jobban ráránthassak. Írj többet erről és magadról, édesen, mocskosabban, mocskosabban.”

Joyce leveleit végül öccse, Stanislaus özvegye adta el a Cornell Egyetemnek 1957-ben – ennek köszönhetően tudunk egyáltalán róluk. Nora válaszai egyelőre nem kerültek elő, de ott lehetnek valahol egy dobozban, vagy egy könyv lapjai közé préselve. A meglévő levelek nem csupán megmosolyogtató betekintést nyújtanak Joyce magánéletébe, de többi levelével egybevetve utalnak a személyiségbeli változásokra, amelyeken az író keresztülment.

E korai levelek tele vannak erotikával, de ahogy a Joyce-szakértők rámutattak, az író középkorában éles váltás következik be tartalmukban. Itt már nem látjuk ezt a fajta szenvedélyt, helyette Joyce levelei az anyagi helyzete által okozott nehézségekről szólnak házasságukban, és egy kötelességtudóbb fajta szeretetet fejeznek ki felesége iránt.

Joyce 1941-ben halt meg, mindössze 58 évesen. Élete vége felé írt levelei arra utalnak, hasonló változáson ment keresztül, mint a legtöbb ember, amikor érzi a vég közeledtét. Az élete iránt érdeklődőknek egyedülálló betekintést nyújtanak levelei. Élete legintimebb elemeit is bemutatják, ami megengedi, hogy emberként lássuk őt, különös fétiseivel együtt.