Írek, indiaiak, új-zélandiak és angolok is álltak át a brit oldalról Németországhoz a világégések során
2018. október 24. 15:58 Múlt-kor
John Amery és a Szent György-légió
A függetlenség reményében német színek alatt katonáskodó indiaiaknál sokkal különösebb eset volt a Waffen-SS azon egysége, amely valóban brit, illetve a Brit Birodalom fennhatósága alatt álló területekről származó fehér katonákból állt. Az eleinte Szent György-légiónak, majd Brit Szabad Hadtestnek nevezett alakulat igen kis létszámú volt, azonban a Szabad India Légióhoz hasonlóan propagandaszempontból volt a legfontosabb szerepe. A „hadtest” létrehozásában fontos szerepet játszott egy John Amery nevű brit fasiszta.
Amery egy igen kiemelkedő státuszú családból származott: édesapja Leo Amery konzervatív parlamenti képviselő volt, aki Churchill kormányában miniszteri posztot is betöltött, és akinek édesanyja egy magyar zsidó asszony (a neves orientalista Leitner Gottlieb Vilmos testvére, Erzsébet) volt. Amery már gyermekként is nehezen kezelhető volt, kamaszként 16 éves korában otthagyta az igen neves Harrow School bentlakásos iskolát, és London gazdag Mayfair negyedében féktelen életmódjáról vált ismertté – züllött életvitelével adósságokba is verte magát.
Amery húszas éveiben addigi pusztán kommunistaellenes nézeteit nyíltan fasiszta elképzelések váltották fel, ezeknek katonai szolgálattal is hangot adott: a spanyol polgárháború során Francisco Franco tábornok fasiszta csapatai számára csempészett fegyvereket, illetve tevékenykedett hírszerzőként is. Spanyolországi szolgálata után az 1940-ben Németország által legyőzött Franciaország meg nem szállt, de kollaboráns kormány által igazgatott részén, az úgynevezett Vichy Franciaországban telepedett le.
Amery először azzal vívta ki Hitler elismerését, hogy angol nyelvű, németpárti rádióadásokat kezdett sugározni szülőhazájába. Stílusa meglehetősen egyhangú volt, üzeneteit azonban meglehetősen költői módon tálalta. „Bűnt követnek el éppen a civilizáció ellen” – mondta egyik adásában. „Nem csupán apáink, tengerészeink, birodalomépítőink felbecsülhetetlen értékű örökségét dobják félre egy olyan háborúban, amely nem szolgál semmiféle brit érdeket, de szövetségünk vezetője, Sztálin másról sem álmodik, mint apáink eme örökségének elpusztításáról.” 1942 végére megfogant benne az ötlet, hogy a keleti fronton vívott antikommunista háborúhoz brit hadifoglyokat toborozzon.
A brit egységet Amery a Francia Önkéntesek Bolsevizmusellenes Légiójához hasonlóként képzelte el – ezen alakulatnak a háború végére 5500 tagja volt. Amery Berlinbe utazott engedélyt kérni a brit hadifoglyok közt végzendő toborzásra. Az engedélyt megkapta, és szabad bejárást biztosítottak neki a brit hadifoglyokat őrző táborokba, ahol a Brit Birodalom minden tájáról származó fogvatartottak előtt adta elő tervét. Többek között azzal igyekezte meggyőzni honfitársait, hogy korántsem lenne árulás a németek mellé állni, mivel nem a britek ellen harcolnának, hanem a keleti fronton a szovjetek ellen. Első toborzókörútja egyetlen érdeklődőt sem eredményezett, 1943 közepére pedig mindössze két önkéntest sikerült meggyőznie, bár közülük is az egyik elállt a lehetőségtől, mielőtt belépett volna az SS-be.