„Inkább egy csepp méz, mint egy hordó ecet”: a jámbor lelki vezető, Szalézi Szent Ferenc
2022. január 24. 16:32 Múlt-kor
Szalézi Szent Ferenc, akinek liturgikus emléknapját január 24-én ünnepeljük, nemcsak szóban, hanem nyomtatott formában is terjesztette prédikációit. Ha kellett, röpiratok segítségével hirdette a katolicizmust, így nem csoda, hogy a szent életű Ferencet a katolikus egyház a zsurnaliszták és írók védőszentjeként is tiszteli. A reformáció és a vallásháborúk korszakában a meggyőzés és a szelíd szeretet erejében hitt, a puskapor „szaga és íze” a pokol tüzére emlékeztette a genfi püspököt.
Szalézi Ferenc egy ősi savoyai nemesi családba született 1567 augusztusában. A hithű katolikus környezetben cseperedő fiú tizenegy évesen már bejelentette, hogy papi pályára lép, ám szülei még korainak gondolták a pályaválasztást. Édesapjának más tervei voltak, jogászt szeretett volna faragni fiából.
Ferenc Párizsban a jezsuita Clermont-kollégiumban tanult, majd 1588-tól atyja akaratát követve jogot tanult Padovában. Érdeklődése a teológia iránt azonban nem lankadt, Aquinói Szent Tamás, Szent Jeromos, Loyolai Szent Ignác írásait tanulmányozta, és mindeközben aszkéta életet élt.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dc9fde7b3a63f20a154fca518c20e6ae.jpg)
Ebben az időszakban átesett egy súlyos betegségen is. Ferenc meg volt győződve arról, hogy hamarosan eltávozik az árnyékvilágból, ezért felajánlotta testét tudományos vizsgálatokra.
Az ifjúval azonban más céljai voltak a Teremtőnek. Ferenc felépült, megszerezte a jogi diplomáját és miután elzarándokolt Rómába és Loreto városába, 1592-ben hazatért Savoyába (ma Franciaország), ahol ügyvédként tevékenykedett volna. A savoyai herceg még egy szenátori pozíciót is felajánlott a frissen végzett jogásznak, de Ferenc visszautasította az ajánlatot.
Otthon színt vallott, bejelentette, hogy papnak áll. Szülei, akik már a házasságát szervezték, letörve fogadták a hírt. A patthelyzetet Ferenc nagybátyja, Szalézi Lajos oldotta fel azzal, hogy a genfi püspök segítségével egy magas egyházi pozíciót szerzett unokaöccsének.
Ferenc megkapta a genfi Szent Péter-káptalan préposti címét. A fontos kinevezés meglágyította az atyai szívet, Szalézi Ferencet 1593 decemberében pappá szentelték. Lelkipásztori tevékenységét, mivel Genf a kálvinistáké lett, Annecyben kezdte meg.
Papi hivatását rögtön egy nagy kihívással indította: Savoya kálvinistává vált tartományában, Chablais-ban misszionáriusi tevékenységet vállalt és megpróbálta rekatolizálni az ott élőket, a tartomány azonban makacsul tartotta magát.
Ferencet gyakran életveszélyesen megfenyegették, de ő nem adta fel a küldetését. Thonon-les-Bains városának egyetlen katolikus templomában hirdette az igét, rendszerint saját magának az üres templomban. A kálvinista város ugyanis rendeletben megtiltotta polgárainak, hogy katolikus istentiszteleten vegyenek részt.
Szalézi Ferenc az üres széksorok láttán az igehirdetés egy teljesen újszerű módját választotta: beszédeit röplapokra nyomtatta, így juttatva el az emberekhez a katolikus tanokat. A párbeszédtől sem zárkózott el, és titkos megbeszéléseket folytatott Kálvin utódjával, Théodore de Béze teológussal.
Eltökéltségét és sikereit látva VIII. Kelemen pápa négy pappal támogatta meg munkáját, amely eredményesnek bizonyult, hiszen a század végére Chablais lakosainak nagy része újra katolikussá vált.
Áldozatkészségének és sikeres hittérítő munkájának köszönhetően Granier genfi püspök halálát követően, 1602 decemberében Szalézi Ferenc került a genfi egyházmegye élére, amelynek székhelye Annecyben volt.
Ferenc püspökként sem távolodott el a hívőktől, a szegényektől a tehetős nemesekig és polgárokig mindenki előtt nyitva állt hivatala ajtaja. Igazi lelki vezető volt, aki prédikációiban a harcos hitviták helyett a szelídséget, az alázatot, és a jámborságot hirdette. Úgy tartotta, hogy „egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel”.
Egy nagyböjti prédikáció során 1604-ben találkozott Jeanne de Chantal asszonnyal, akivel szoros baráti kapcsolatba került. A francia nemesasszony és Szalézi Ferenc inspirálólag hatottak egymásra: 1610-ben megalapították a pápai jogú női szerzetesrendet, a vizitációs rendet.
Szalézi Ferenc, aki egész életében a szeretetet és a jámborságot hirdette, 1622-ben hunyt el. 1661-ben boldoggá, majd 1665. április 19-én szentté avatták. Munkái közül kiemelkedik az Értekezés az istenszeretetről vagy a Teotimus című mű, amely 1616-ban jelent meg és a lelki irodalom egyik klasszikusává vált.