Múlt-kor.hu

Indián törzsfőből showman

Indián törzsfőből showman

A letartóztatását követő lövöldözés során, 1890. december 15-én vesztette életét a hunkpapa sziúk vezetője, Ülő Bika, a nyugat felé terjeszkedő amerikaiak elleni indián önvédelmi harc egyik legendás vezéralakja. Neve elválaszthatatlanul összeforrt Little Bighornnal, azzal a csatával, amelyben az indiánok megsemmisítő vereséget mértek az amerikai hadsereg George Armstrong Custer által vezetett 7. lovasezredére. Egyszerre volt ő bölcs és vad, kérlelhetetlen spirituális vezető, aki az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy a rohamosan modernizálódó világban az őslakosok megőrizhessék régi életüket és kultúrájukat. Ülő Bika később éveken át a száműzöttek keserű kenyerét ette, majd kényszeredetten járta az országot cirkuszi mutatványosként, közel került a szellemtáncmozgalomhoz, s végül egy rezervátumban lelt végső nyugalomra.

A Mississippi és a Sziklás-hegység között elterülő, 1,3 millió négyzetkilométer területű Great Plains a világ egyik legnagyobb kiterjedésű füves tája. A mai Colorado, Kansas, Montana, Nebraska, Új-Mexikó, Észak-Dakota, Oklahoma, Dél-Dakota, Texas és Wyoming államokra, illetve a kanadai Alberta, Manitoba és Saskatchewan tartományokra kiterjedő síkság 1750 körül szinte lakatlan volt, s csak a folyók mentén lévő erdőkben és az erdőszéleken, a hegyek mellett élt néhány tucat vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozó indián törzs. A kontinens belső része a fehér telepesek számára még a XIX. század közepén is ismeretlen volt.

Amikor 1848. január 24-én kitört az aranyláz, a végtelen préri és a nyugati part hirtelen vonzani kezdte a fehéreket, elindítva az amerikai történelem legnagyobb népvándorlását. Jól szemlélteti ezt Kalifornia népességmegoszlásának alakulása. 1848 márciusában 157 ezer ember élt Kalifornia területén, akik közül 150 ezren születtek Amerikában, 6500-ra volt tehető a californiosok száma, s csak néhány százan voltak azok, akik az Egyesült Államok határain kívül látták meg a napvilágot. Alig húsz hónappal később utóbbiak 100 ezer fővel gyarapodtak, ám a népvándorlásnak még messze volt a vége: az 1850-es évek közepéig 300 ezer bevándorlóval nőtt az unióba 1850-ben felvett állam lakossága.A Csendes-óceán partja felé nyomuló több tízezer kalandor védelme érdekében a kormány 1851-ben tárgyalásokba kezdett a sziúkkal, a sájenekkel, az arapahókkal és más bennszülött népekkel. A kormány képviselői azonban nem voltak tisztában azzal, hogy a törzsfőnökök nem az egész népük, hanem csak a saját kis altörzseik nevében beszélhetnek – e félreértés egy végzetes megtorlássorozat kezdetét jelentette.

Vezér születik

Ülő Bika – sziú nyelven Tatanka Ijotake – 1831-ben született a mai Dél-Dakota államban található Grand River partján. A gyermeket először Ugráló Borznak nevezték, de miután tízéves korában sikerrel teljesítette első bölényvadászatát, majd négy évvel később a harcmezőn is tanúbizonyságot tett bátorságáról, a férfivá avatási szertartás során – lakota szokás szerint – az apja nevét adományozták neki.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. ősz különszám számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tél: Mesélő naplók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra