Imák és babonák: öt különleges szerelmi praktika a középkori Franciaországból
2020. február 20. 16:06 Múlt-kor
Ahogy napjainkban, úgy a történelem minden korszakában fontos volt az emberek számára a szerencse a szerelmi életben. Sokan hajlandók szinte bármit megpróbálni, hogy növeljék esélyeiket, és ez nem volt másként a középkorban sem. A Rokkaevangélimok (Les Évangiles des Quenouilles) egy 15. századi francia mű, amely a nők által gyakran igaznak tartott és hangoztatott félkomoly tanácsokat tartalmaz az élet szinte minden területére vonatkozóan, beleértve a szerelmet és a vágyat.
Derítsd ki jövendőbeli férjed nevét
A szerelmet nem lehet siettetni a mondás szerint, azonban sokan találják nehéznek a várakozást. A jövőbe való apró kis betekintések mindig vonzották az embereket, különösen az olyan fontos kérdésekben, mint hogy kivel fogják leélni életüket. A Rokkaevangélimok a következő tanácsot adja:
„A fiatal lány, aki tudni kívánja jövendőbeli férje nevét, terítse ki ajtajánál az első cérnát, amelyet aznap font, és derítse ki az első elhaladó férfi nevét – biztos lehet benne, hogy ez lesz férje neve is.”
A középkori Franciaországban gyakori keresztnévismétlődések miatt ez az eljárás még akár be is válhatott, manapság azonban korántsem lehetne ennyire biztosan fogadni rá.
Akadályozd meg férjed a csalásban
A hűtlenség megakadályozására a legtermészetesebb középkori tanács az ima volt, a Rokkaevangélimok azonban egy másik technikát is javasol:
„Ha egy nő nem akarja, hogy férje elkóboroljon más nők után, Szent Avoie tiszteletére kell misét mondatnia három egymást követő hétfőn.”
A könyv arra hivatkozik a módszer biztosságát illetően, hogy ez a párizsi nők körében bevett szokás, tehát bizonyosan sikeres.
Tedd szerelmesebbé a férjed
A ma elterjedt közvélekedéssel szemben – miszerint a férfiakat sokkal jobban érdekli a szex, mint a nőket – a középkorban az emberek többsége úgy gondolta, a nők azok, akik alig képesek türtőztetni állati ösztöneiket.
A Rokkaevangélimok ezért arra ad tanácsokat a nőknek, hogyan késztessék férjüket arra, hogy lépést tartson velük a hálószobában. A titok nyitja pedig a macskamenta volt.
„Ez igaz [mondja az egyik nő], mert én is így tettem a férjemmel, és azzal készítettem salátát. De az a szerelem csupán hat hétig tartott ki, ezért úgy gondolom, gyakran meg kell ismételni.”
A tökéletes ajándék a tartós szerelemhez
Az ékszerek okkal örvendenek töretlen sikernek, amikor az ember szeretteit ajándékozza meg. A középkori hölgyek számára a Rokkaevangélimok szerint a leginkább értékelhető fajták azok voltak, amelyek nagyok és feltűnők, ugyanakkor praktikus szereppel bírnak, így a hölgy nem kerülheti el, hogy állandóan mutogassa:
„Ha a férfi nagyfejű brossokat ajándékoz hölgyének, szerelmük érzékibbé és tartósabbá válik.”
Ezzel ellentétben a legrosszabb ajándék a műben megszólaló nők szerint bármiféle kés.
A gondos tervezés meghozza gyümölcsét
A Rokkaevangélimok olyan tanácsokat is tartalmaz, amelyek rendkívül nagy rákészülést igényelnek, azonban állítása szerint tartós eredményekkel járnak:
„Ha a nő azt akarja, hogy férje szenvedélyesen szeresse, Szent Iván éjszakája előtti nonát [az utolsó napközbeni zsolozsmát] éppen megelőzően szedett diófalevelet helyezzen annak bal cipőjébe, és egészen biztosan csodálatosan fogja szeretni.”
Ahogy a mai hasonló eljárások esetében, úgy az itt felsoroltak hatékonysága sem garantált. Arra azonban kétségtelenül rávilágítanak, hogy az ember a történelem során mindig igyekezett valamilyen pótcselekvéssel megnyugtatni magát az olyan eseményekkel és folyamatokkal kapcsolatban, amelyekre nincs közvetlen ráhatása – legfőképpen mások iránta való érzéseit illetően.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
