Imádták, üldözték, rálőttek, kifosztották: Gombaszögi Frida élete a színpadon kívül
2020. december 9. 17:15 Múlt-kor
Az örökösnő
Miklós Andor birodalma az ország legnagyobb újságkonszernjéből, Az Est Lapkiadó Részvénytársaságból, a legnagyobb nyomdaüzemből és a legtekintélyesebb könyvkiadó vállalatból, az Athenaeum Rt.-ből állt össze. A hatalmas vagyon és az azzal járó befolyás – amely ráadásul a sajtóra, a kor legerősebb közvéleményformáló intézményére épült – szúrta a mindenkori politikai hatalom szemét, főként azért, mert a szabad véleménynyilvánításban saját propagandájának gyengítését látta.
A Horthy-korszak, a második világháború utáni koalíciós időszak és a Rákosi-korszak országvezetői sem engedték az őt megillető tulajdonhoz. A „sajtócézár” Miklós Andor után maradt Est-lapok és a nyomdák akkora vagyont képeztek, hogy azt egyik hatalom sem akarta kiengedni a kezéből.
1938 elejétől egyre gyakoribbak lettek a baloldali és liberális lapok elleni támadások. A Horthy-érában a vállalat a „zsidó kapitalizmust” testesítette meg. Próbálták ellehetetleníteni, végül „adótartozás” címén szerezték meg. Teleki Pál miniszterelnök támogatásával és Reményi- Schneller pénzügyminiszter levezénylésével az állam „megmentette” az eladósodott vállalatot. Az Est pedig 1939. november 17-én megszűnt.
Gombaszögi Frida zsidó származása miatt színpadra sem állhatott a következő években. 1944 tavasza és 1945 januárja között Hachspacher Ilona erdélyi menekült szerepét „alakította", azaz eltitkolta személyazonosságát és hamis papírokkal bujkált a nyilasok elől. Megmenekülésében a barátok, de az első férje, Rajnai Gábor színész is segítségére volt.
A háború alatt mindene odalett, megmaradt papírgyára porig égett, lakását kirabolták, a ház bombatalálatot kapott. Ő azonban sokakkal ellentétben megmenekült. Hosszú pereskedés indult meg a Magyar Államkincstár ellen az Athenaeum visszaszerzése érdekében. Gombaszögi arra hivatkozott, hogy a kötött szerződés kizsákmányoló ügylet volt, másrészt kényszer hatása alatt írta alá.
A kommunista propagandalapok nem kímélték, nem a zsidó üldözöttet látták benne, hanem a „tőkést”. Még a halott Miklós Andor ellen is folytattak nyomozást egy feljelentés alapján, amelyet nyilván nem véletlenül időzítettek a bírósági tárgyalás idejére. A vád szerint Miklós Andor 25 évig „fasiszta szellemben” irányította lapjait. Ezt a vádat végül rövid időn belül ejtették és a nyomozást lezárták.
Nem volt ilyen gyors az eljárás Gombaszögi esetében. Miklós Andorné, az Athenaeum és a Magyar Kincstár közötti per folytatódott, született ítélet az özvegy javára, de a folyamatos fellebbezések miatt mindig újra kellett tárgyalni az ügyet, amelyre végül az államosítási törvény tette fel a pontot. 1948 júniusában hozták meg a végső döntést.
Ekkoriban Gombaszögi Amerikában tartózkodott, Irén húgánál töltött el egy félévet, sokak megdöbbenésére azonban hazatért, pedig ekkor már jól tudta, semmit sem fog visszakapni örökségéből. 1945-től újra szerepelt színpadon, a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban játszott. Az 1950-es évek elején azonban Budapestet is el kellett hagynia és csak vidéki társulatoknál léphetett fel. Amikor kérvényezte a fővárosba való visszatérését, kérését elutasították.
A Népművelési Minisztérium színházi főosztálya – szintén Zalai Katalin tanulmányában idézett – indoklásában azt írták, „Gombaszögi nem nagy tehetségű, kiöregedett színésznő. […] Gombaszögi Frida egyébként az Est lapok egykori vezetőjének özvegye, elhelyezését már csak ezért sem tartjuk fontosnak.” Egy év múlva térhetett vissza Budapestre, 1953-tól 1961-ig ismét a Nemzeti Színház művésze volt, de már csak apróbb szerepekben játszott. 1961 nyarán, 71 éves korában agyvérzést kapott és meghalt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
