Így lett egy prostituáltból a kínai tengerek rettegett kalózkirálynője

2018. július 31. 18:58 Múlt-kor

Csen-ji Sao 1775-ben, Kanton városában látta meg a napvilágot Si Jang néven. Már fiatalon beszippantotta őt a kínai alvilág: prostituáltként kereste a kenyerét, és hamarosan már egy saját bordélyházat vezetett a tengerparti település kikötőjében. Az éleseszű madám jól kiismerte magát a kínai törvényenkívüliek világában, így egy jövedelmező kapcsolati hálót tudott kiépíteni.

Életében az 1801-es év hozott jelentős fordulatot, amikor a még mindig fiatal lány szépségével és eszességével lenyűgözte a korszak rettegett kalózvezérét, Cseng Jit. A becslések szerint 300 hajót és mintegy 20 ezer kalózt irányító Csen-ji nem csak feleségül vette Si Jangot, hanem lényegében második emberévé tette.

Ma már lehetetlen megállapítani, hogy a kalóz és a prostituáltjai révén mindig jól informált madám szerelmi házasságot kötött-e, vagy csak jól felfogott üzleti érdekből egyesítették erőiket. Az viszont bizonyos, hogy a pár egy szabályos házassági szerződést kötött, amelynek értelmében az újdonsült kalózkirályné elnyerte férje flottája felének parancsnokságát. Kettejük irányítása alatt aztán a „Vörös Flotta” 1804-re a kínai tengerek legerősebb kalózflottájává növekedett.

Amikor Cseng Jit 1807-ben, 41-42 éves korában érte a halál Vietnámban. Halálának pontos okát illetően régóta találgatnak a történészek, mivel egyes beszámolók szerint egy tájfun, mások szerint merénylet vetett véget életének. Halála után felesége – aki ekkor vette fel a Csen-ji Sao nevet (amely magyarul annyit tesz, hogy „Cseng özvegye”) – azonnal magához ragadta a Vörös Flotta egészének parancsnokságát. Hatalmát csak tovább erősítette, hogy viszonyt kezdett elhunyt férje fogadott fiával – és örökösének megtett –, Csan Paóval.

Az immár kalózkirálynővé előlépő Csen-ji Sao nagy tiszteletet vívott ki magának a kalózok körében. Követőit szigorú szabályokkal és büntetésekkel formálta fegyelmezett hadsereggé. Ennek alapja a megkérdőjelezhetetlen engedelmesség volt, és bárkit, aki megtagadta valamely feljebbvalójának parancsát, azonnal kivégeztek. Ugyancsak halál járt a foglyul ejtett nők megerőszakolásáért és kalózokat élelemmel és búvóhellyel segítő falvak lakosainak zargatásáért. Utóbbi szabály szigorú betartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kínai köznép jelentős része a Vörös Flottát támogatta a Csing-dinasztia hatóságaival szemben.

Ugyancsak részletesen szabályozták a zsákmány elosztását. Annak egy részét minden esetben egy közös kasszába irányították, és ebből fedezték a flotta hajóinak ellátását és javítását. A maradék részt a zsákmányoló kalózok és az adott hajóraj parancsnoka között osztották fel.

Csen-ji Sao és Csan Pao parancsoksága alatt a Vörös Flotta 1809-re érte el hatalmának tetőfokát. A legmerészebb becslések szerint ekkor már mintegy 80 ezer kalóz, 1000 nagy dzsunka és 800 kisebb hajó alkotta a félelmetes sereget, amellyel szemben sokáig eredménytelenül lépett fel úgy a Kínai Császárság, mint a régió politikáját ekkor már leginkább meghatározó brit és portugál gyarmati hatóságok.

A bukást végül Csan Pao egy túlságosan merész akciója hozta el. 1809 szeptemberében támadást vezényelt a portugálok egyik legfontosabb kikötője, Makó ellen. A támadás végül egy hónapokon keresztül elhúzódó ütközetsorozattá vált, amelyben a Vörös Flotta hatalmas veszteségeket szenvedett – becslések szerint 30 ezer kalóz és mintegy 300-700 hajó veszett el az 1810 januárjáig tartó tengeri csatározásokban.

A vereség hatására Csen-ji Sao és Csan Pao hatalma megrendült, vazallusaik sorra hagyták el őket. A pár ekkor úgy döntött, hogy éppen ideje „nyugdíjba vonulni”, ezért éltek a Csing-kormányzat által felajánlott amnesztia lehetőségével és vagyonukat megtartva hátat fordítottak a kalózlétnek. A kalózkirálynő szülővárosában, Kantonban telepedtek le, ahol összeházasodtak, és egy bordélyházat, valamint egy kaszinót üzemeltettek. Csan Pao 1822-ben, míg Csen-Ji Sao 1844-ben hunyt el végül.