Így hódította meg Simon Böske, a keszthelyi lány egész Európát
2021. október 28. 10:25 Kovács Emőke
Sápadt mosoly az esküvőn
De visszatérve a keszthelyi leányhoz: Böske már a párizsi rendezvény után azt nyilatkozta a francia újságírók jövőt firtató kérdéseire: „Férjhez akarok menni egy csinos, intelligens, vagyonos fiúhoz úgy, amint az kedvenc regényeimben szokott történni.”
Így is lett: 1930-ban férjhez ment a híres fővárosi Brammer Divatház tulajdonosának fiához, Pálhoz. Esküvőjén fotósok hada kísérte. Földig érő, de uszályos, nehéz fehér crépe georgette ruhát viselt, fehérselyem cipővel, nagy fehér kalappal. Mosolygott a felvevőgépek előtt, de nagyon sápadt volt, fehér arcán nem viselt se rúzst, se arcpírt.
Brammer Pál kecsesen vezette az anyakönyvezető elé a korántsem szépségkirálynőként föltűnő fiatal lányt. Az anyakönyvezető ünnepélyes beszédében kitért Böske érdemeire:
„Ennél a frigynél – mondja – a vőlegény képviseli a munkát. A menyasszony, aki a mi szépséges magyar tengerünk partján született és nevelkedett Keszthelyen, ahol az apja neves orvos, nemrégiben Párisban »Európa legszebb leánya« címét nyerte el…”
Közben egy fotóriporter osont be a terembe, aki megörökítette az ünnepi pillanatokat. Böske és Pál csak polgári esküvőt, egyházit nem tartott. A lakodalmat a Hungária szállodában ülték meg, ahová csak a hátsó kijáraton tudtak besurranni, mert ünneplő sokaság várta őket.
Az ifjú párt korabeli levelezőlapon is megörökítették, azonban Böskén látszott, hogy nem boldog; hamarosan el is váltak. Rövidesen újra férjhez ment, méghozzá Jób Dánielhez, a Vígszínház akkori igazgatójához, akivel túlélték a holokauszt borzalmait.
Böske 1945 utáni élete nagyrészt homályba vész. Sok helyütt – tévesen – az szerepel, hogy nem sokkal a II. világháború után elhunyt. Halálának helyes dátuma: 1970 októbere; a helyszín: a budapesti Szív utcai kórház. Menyhei Réka Simon Böskéről szóló, 2010-ben megjelenő könyvéből kiderül az is, hogy – egy idős néni elmondása szerint – Böske sosem dolgozott, a házaspár Jób Dániel fizetéséből élt. A férjet 1949-ben elküldték a színház éléről: utána már csak a műfordításokból keresett pénzt tudta hazaadni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
