Így buktatta meg a német atomprogramot a sítalpakon érkező norvég kommandó
2018. március 12. 09:47
Sítalpakon be és ki, észrevétlenül
A britek siklórepülős kudarcukkor nehézfegyverzetet, de még bicikliket is vittek magukkal, hogy a havas utakat követve frontális támadást hajtsanak végre a vegyi üzem ellen. A norvégok más stratégiát választottak: kitalálták, hogy egy kis csoportnyi elit síelőt az üzem körüli vadonba dobnak le, a könnyű fegyverzetű síelők gyorsan eljutnak az üzemig, küzdelem helyett lopakodva bejutnak a nehézvizet előállító terembe, és robbanóanyagokkal megsemmisítik azt.
Hat norvég katonát dobtak le, akik aztán csatlakoztak a már a helyszínen lévő négyhez. (A négy katona hetekkel korábban ejtőernyőzött le, feladatuk egy leszállópálya kijelölése volt egy tavon a brit siklórepülősöknek, akik végül sosem érkeztek meg.) A földön csatlakozott hozzájuk egy szintén norvég kém. A tizenegy fős csoport eleinte lassan haladt a zord időjárási körülmények miatt, de amint az idő végre kitisztult, gyorsan meg tudták közelíteni a célt a havas vidéken.
A Vemork üzem egy meredek domboldalba kapaszkodott egy mély szakadék és az abban futó Måna folyó felett, amelyet egy híd szelt át. A megérkező norvég kommandósok látták, hogy a nagy erőkkel őrzött hídon hiába próbálnának átkelni. Ezért inkább lemásztak a sötétség leple alatt a szakadék aljába, átkeltek a befagyott folyón, és felmásztak a szakadék túloldalán az üzemhez, teljesen elkerülve a hidat. A németek úgy gondolták, a szakadék felől lehetetlen az átkelés, így egyáltalán nem őrizték. A norvégok ezután észrevétlenül elkerülték az őrszemeket, és megkeresték a nehézvíz-előállító termet. Ehhez a norvég ellenállás az üzemben dolgozó tagjai által adott térképeket használtak. A teremhez elérve elhelyezték időzített robbanószerkezeteiket, majd a robbanás utáni káoszban sikerült elhagyniuk a helyszínt.
Az akcióban senki sem vesztette életét, és egyik oldal sem adott le egyetlen lövést sem. Az üzemből kijutva a norvégok visszamentek a szakadékon keresztül, majd kis csoportokra oszlottak fel, amelyek egymástól függetlenül kelet felé indultak sítalpakon a semleges Svédország felé. Végül mindannyian visszajutottak a Nagy-Britanniában állomásozó norvég egységükhöz.
A németeknek később sikerült helyrehozniuk az üzemet és folytatni a nehézvíz gyártását. A későbbiekben többszöri szövetséges bombázás sem tudta áttörni az üzem nehéz falait, így a gyártás tovább folyt, azonban a norvég kommandósok által előidézett időkiesés miatt a német atomprogram nem tudott sikert elérni a háború vége előtt.
Napjainkban nem sokat hallunk a nehézvízről, a modern nukleáris fegyvertechnológia már más utakon jár. Egykoron azonban ez volt az egyik legritkább és legveszélyesebb anyag a világon, és bátor katonák – britek és norvégok egyaránt – küzdöttek a termelésének leállításáért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
