Így állt ellen a „falvak népe” a kollektivizálásnak 

2025. március 12. 16:05 ArchívNet, Múlt-kor

Pál Zoltán: Hétköznapi ellenállás Fejér megyében a kollektivizálás után című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

1959 és 1961 között zajlott le az egyik legdöntőbb változás a 20. századi magyar társadalom életében. Ez volt a mezőgazdaság kollektivizálása, korabeli szóhasználattal: „szocialista átszervezése”, amikor nemcsak a tulajdonviszonyok alakultak át – a téeszesítési roham kezdetén az agrártermelők 80 százaléka dolgozott a magángazdaságokban, a kampány végére 75%-uk szövetkezeti tag lett, 1958 decemberében Magyarország szántóinak 13 százaléka volt a termelőszövetkezetek használatában, 1961 márciusában már csaknem 70 százaléka, a tsz-tagok száma 169 ezerről 1,2 millióra nőtt –, hanem a vidéki társadalom élete és ezzel párhuzamosan mentális állapota is.

A ravaszul, taktikusan ígéretekkel, kedvezményekkel, agitációval, lelki és fizikai kényszerítéssel végrehajtott folyamat során tömegesen számolták fel az egyéni paraszti tulajdont, s tették lehetővé új életforma kialakulását. Mindez egyéni traumák sokaságával járt együtt.

A „falvak népe” azonban nem volt teljesen passzív szemlélője a téeszesítési folyamatnak.

Mivel az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése óta nem volt lehetőség a nyílt ellenállásra, az emberek a mindennapi életükben alakítottak ki különféle ellenállási formákat – ami általánosan jellemző jelenség önkényuralmak idején.

A közreadott dokumentum erről a hétköznapi ellenállásról szolgáltat információkat. Az irat, melynek pontos címe „Példatár a jelentésnek a közéleti tisztaságra árnyékot vető magatartásokkal kapcsolatos általános megállapításaihoz”, egy 1963-ban keletkezett Fejér megyei jelentés melléklete. 

Az anyagot az 1963. október 18-i ülésén tárgyalta a Fejér megyei Párt Végrehajtó Bizottsága, tehát a dokumentum nem sokkal korábban keletkezhetett, és az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának iratai között maradt fenn.

Ez az osztály felügyelte az igazságügyi szerveket, továbbá a fegyveres testületeket, ezáltal a belügyi és honvédelmi tárcákat is, vagyis elvileg a politikai rendőrség pártellenőrzése is hozzátartozott.

Az osztály munkatársai igyekeztek figyelemmel kísérni a vidéken zajló eseményeket, ez különösen a kollektivizálás harmadik hullámának 1959-es megindítása után vált jelentőssé.

A pártszerveknek bőven volt okuk arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék a vidéki Magyarországot. Az erőteljesen zajló téeszesítési kampány során ugyanis kiderült: a Rákosi-korszakhoz hasonlóan az agráriumból élők tömegei továbbra sem lelkesedtek a közös gazdálkodásért.

Újra előkerültek az ötvenes évek elején kialakított túlélési taktikák: sokan a szövetkezeteken kívül kerestek munkát, a tsz-be családonként sokszor csak egy fő lépett be, ahol igen minimális munkát végzett stb.

Az ellenállás egy másik formája volt a tsz-ből való kilépés, ami éveken át súlyos problémát okozott az uralmi rendnek, hiába igyekeztek azt gátolni. 

Végül tekinthetjük a rezisztencia egyik formájának azt is, amikor a téeszek tagjai – ha már az egyéni boldogulást korlátozta a hatalom – titkon saját hasznukra kezdtek el dolgozni, vagyis a privát érdeket a kollektív érdek elé helyezték.

Pál Zoltán: Hétköznapi ellenállás Fejér megyében a kollektivizálás után című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.