Idilli körülmények között, Capri szigetén készült fel későbbi forradalmára Lenin
2023. szeptember 27. 14:23 Múlt-kor
Arisztokrata bűvölet
Capri már akkoriban is a „Földközi-tenger gyöngyszemének” számított, a 18. századtól a Grand Tour, az arisztokraták európai körutazásának egyik fontos állomása volt. Hercegnők és gazdag mágnások, ingatag egészséggel rendelkezők és botrányos dandyk, írók és száműzött politikusok ringatóztak nyugtalanságukban és hisztériájukban a fényes nappalok enyhe melegségében, vagy bujtatták el lelkük piszkos nyomorúságát luxusrejtekhelyeiken.
Capri szigete a Nápolyi-öbölből fényképezve
1908 áprilisában Gorkij arra biztatta Lenint, hogy tegyen nála látogatást, ami egyelőre azonban „lehetetlen” volt – hangzott a válasz. Meg kellett szilárdítani az orosz szociáldemokrata párt 1907-ben, a londoni kongresszuson elért sikereit, ahol biztosították a forradalom pártján álló bolsevikok fölényét a reformpárti mensevikekkel szemben.
A dolgok azonban rosszul alakultak, és Vlagyimir Iljics más belátásra jutott az utazással kapcsolatban, amiről egy levelében a következőképpen fogalmazott: „A teringettét, az ötlet, hogy Caprin meglátogassam valóban egy édes kísértés, olyan csábító képet festett, hogy végül úgy döntöttem, muszáj elmennem”.
A rivális
A Blaesus-villában tartózkodott Alekszandr Bogdanov, Lenin három évvel fiatalabb briliáns és művelt riválisa is, aki sokat hallatta a hangját a londoni kongresszus alkalmával is, ahol saját marxizmus-értelmezését is bemutatta. Úgy gondolta, hogy a tömegek bevonása érdekében szükséges lenne, hogy a mozgalomnak egyfajta misztikus-vallási színezetet is adjanak, egy Isten-pártot hozzanak létre.
Lenin (b, kalapban) sakkozik Bogdanovval, miközben Gorkij (áll, kalapban) és mostohafia, Zinovij Peskov (k, szemüvegben) figyelik játékukat
Lenin szemében ez „eretnekség, a marxizmus veszélyesen perverz” értelmezése volt, Bogdanov Istenépítésként definiált filozófiája viszont követőkre talált az azúrkék szigeten. Támogatta Anatolij Lunacsarszkij, Bogdanov több nyelven beszélő, filozófus-szónok sógora, és Vlagyimir Bazarov, Lev Tolsztoj személyi orvosának fia is, tehát a Gorkij capri szalonjában megforduló fiatal orosz értelmiség nagy része.
Bogdanov és társai nekiláttak a bolsevik mozgalom értelmiségi alapjainak letételéhez egy, az orosz történelemről és kultúráról szóló forradalmi enciklopédia megalkotásán keresztül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: „Inkább hagynám magam felnégyeltetni, minthogy egy ilyen mű kiadásában, vagy ilyen csoport munkájában vegyek részt” – írta Lenin.
A filozófiai vita lassacskán egyre inkább erőszakosabbá és személyeskedőbbé vált, a szlávkutató Vittorio Strada szavaival harc folyt „a bolsevikok között a valódi, autentikus bolsevik címért”, főként, hogy Bogdanov mindig képes volt anyagi forrásokat gyűjteni a párt számára, Leninnek viszont ez többnyire nem sikerült. A dolgok kezdtek kicsúszni a kezekből, bár Caprin talán még lett volna lehetőség a helyzet rendezésére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
