Hol rejtőznek a mórokkal először szembeszálló spanyol királyok sírjai?
2018. február 15. 09:27 Mészáros Márton
Egységes Spanyolországról a „katolikus királyok”, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella óta beszélhetünk. Azt megelőzően, hogy 1469-ben Aragónia Királyságának trónörököse, Ferdinánd és Kasztília Királyságának trónörököse, Izabella az aragóniai és a kasztíliai uralkodócsalád beleegyezése nélkül titokban házasságot kötött egymással, több különböző királyság létezett Hispániában. A területet kezdetben a rómaiaktól a vizigótok örökölték (máig a spanyol történetírás nagy vitáját képezi a vizigót korszak elbírálása), s a félsziget feudalizálódásában a helyi gót közigazgatás nagy szerepet játszott. A VIII. század elején kirobbant vizigót polgárháború idején az egyre többször betörő mór seregeket Pelayo, a legendás vizigót nemes állította meg Covadongánál, majd 718-ban, magát királlyá téve, megalapította Asztúria Királyságát.
A mór hegemóniában önálló, keresztény állam több mint kétszáz évig működött. Pelayo, aki 737-ben hunyt el, nyughelyét a covadongai csatamező közelségében, egy piciny asztúriai templomban (Iglesia de Santa Eulalia) találta meg. Az egykori fegyverhordozóból uralkodóvá vált Pelayo mellé temették feleségét is. Maradványai azonban csak félezer évig leltek békére: X. Alfonz kasztíliai király a XIII. században a covadongai szent barlangba, egy hegybe vájt szentélybe helyezte azokat, szintúgy, mint Pelayo hitvese és lánytestvére maradványait. A dinasztialapítót egyetlen fia, Favila követte a trónon. Noha az asztúriai király születési dátumával nem vagyunk tisztában, úgy tudni: 739-ben vadászat közben, egy medve ölte meg. Sírja a Cangas de Onís faluban álló Szent Kereszt Templomban található. A reconquista első templomaként felszentelt kápolna, amelynek alján még látható a kőtömb, amelyre a legenda szerint épült, csak bizonyos időközönként látogatható.
Eltűnt a király sírja
„Itt fekszik a Katolikus és Szent Király, Don Alfonso, első ezen a néven és hitvese, Doña Ermesinda, Don Favila lánytestvére, akit Alfonso követett a trónon. A király számos győzelmet aratott a mórok felett. Cangasban, a 757-es esztendőben hunyt el” – olvasható I. Alfonz síremlékén a covadongai sírhelyen, a Mi Asszonyunk szentélyben, ahova feleségével temették. Az asztúriai-leóni dinasztia további örököseinek temetkezési helye néhol homályba vész: például Aurelius sírhelyének hollétét illetően a középkori asztúriai krónikák nem értettek egyet, az újabb kutatás szerint valószínűleg Soria tartományban, egy már nem létező templomban nyugodott. Az Estoria de España című krónika úgy tartja, Silo – aki uralkodása alatt Cangas de Onísból Praviába tette át az Asztúriai Királyság központját – az általa alapított templomban nyugszik. Ez Santianesben, egy alig hatszáz ember által lakott településen áll, és csak akkor nyit ki, ha előtte értesítjük a turisztikai központot. Csakhogy egy évvel ezelőtt, amikor e sorok szerzője ott járt, a praviai turizmus éppen befuccsolt, s noha a városi könyvtár alkalmazottja kinyitotta volna a templomot, nem talált kulcsot Isten házához. Az uralkodó és hitvese a feltételezések szerint az oltár előtt lévő, egymás melletti – a felszínen – jelöletlen sírkamrákban nyugszanak. A történetírás szerint Bitorló Mauregato, Silo sógora, aki egy előző uralkodó házasságon kívül, mór rabszolganőtől született gyermekeként ragadta magához a trónt, szintén itt lehet eltemetve. Több asztúriai uralkodó is a maga építtette helyszínen talált menedéket a történelem viharai elől: II. Alfonz például a főépítésze által megteremtett román stílusú templomban, a San Tirsóban nyugszik.
Mészáros Márton cikke a Múlt-kor történelmi magazin 2017. téli számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
