Hogyan szorította ki Sztálin a hatalomból Trockijt?
2018. december 6. 11:30 Múlt-kor
1922 májusában, mindössze néhány hónappal a vörösök polgárháborús győzelme után, a szovjet kommunista vezetőt, Vlagyimir Iljics Lenint szélütés érte. Miután a következő hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a bolsevik vezér nem fog felépülni, megkezdődött az örökségéért folytatott küzdelem Lev Trockij, a Vörös Hadsereget megalapító kozmopolita entellektüel, valamint Joszif Sztálin, a magát a kommunista párt főtitkári posztjáig felküzdő korábbi papnövendék között. A két teljesen eltérő személyiség összecsapásának végkimenetele alapvetően meghatározta a Szovjetunió 20. századi történelmét.
Az első összecsapás
A grúz szegényparaszti családból származó, idővel az orosz nacionalizmus eszméinek követőjévé váló Joszif Visszarionovics Dzsugasvili 1912-ben vette fel a Sztálin („az acélember”) nevet, hogy ezzel is oroszságát hangsúlyozza.
A vidéki nagybirtokos családban született, a munkásmozgalomba már fiatalon bekapcsolódó Lev Davidovics Bronstein 1902-ben Trockij álnéven menekült el szibériai száműzetéséből Londonba, és az átmenetinek szánt név egész életén át végigkísérte. A világjáró Trockij a forradalom előtt 12 évet töltött emigrációban. Megfordult Londonban, Párizsban, Münchenben, Bécsben, Zürichben és New Yorkban is.
Sztálin kezdettől fogva rajongott Leninért. „Teljes szívemből szeretem” – mondta egy alkalommal a bolsevik vezető nővérének. Trockij ezzel szemben sokáig hadakozott az ősatyával. 1902-ben követte Lenint Londonba, ahol megkezdődtek vitáik a pártszervezésről. Trockij a mensevikeket, az orosz szociáldemokraták mérsékelt frakcióját támogatta, és elátkozta „Lenin szörnyű, romlott és demagóg írásmódját”.
Az önfejű, kiszámíthatatlan, vetélytársait lekezelő Trockijban először Lenin is csak egy pózőrt látott, kapcsolatuk azonban a mozgalmár 1917. májusi hazatérése után megváltozott. Trockij július végén belépett a bolsevik pártba, és Lenin stratégiai elképzeléseinek egyik legfőbb híve lett, később pedig már azzal dicsekedett, hogy a kommunista vezér „nem ismert nála jobb bolsevikot”. Lenin minden kétség felett álló hűségé miatt is dicsérte Trockijt, aki egyik legfőbb bizalmasává lépett elő.
A zseniális szervezőkészséggel megáldott Trockij elévülhetetlen érdemeket szerzett az októberi szocialista forradalom sikerében, és 1918-ban külügyi népbiztosként nagy szerepe volt a németekkel kötött különbéke tető alá hozásában is. Szintén a háborús tapasztalattal nem rendelkező, katonai dilettánsnak tartott Trockij volt az, aki megszervezte, és a polgárháborúban győzelemre vezette a Vörös Hadsereget.
Két és fél éven át frontról frontra járva összesen több mint 100 ezer kilométert tett meg páncélozott vasúti kocsijában, ahonnan hidegvérrel kormányozta hadseregét. A parancsmegtagadókkal, árulókkal, gyáván viselkedő katonákkal kegyetlenül leszámolt. A háborús vezér brutális módszerei ellen még Karl Kautsky és Rosa Luxemburg, a német szocialisták vezetői is tiltakoztak.
Bár a pártvezetés két vezető személyisége kezdettől fogva ellenérzéssel viszonyult egymáshoz (Trockij Sztálint „tipikus kuláknak” tekintette, akit műveltségbeli hiányosságai és szűklátókörűsége miatt mélységesen lenézett), konfliktusuk kezdete a polgárháború időszakára datálódik. Sztálin figyelmeztette Lenint, hogy Trockij – mivel a bolsevik vezetők nem rendelkeztek számottevő katonai tapasztalattal – korábbi cári tisztekkel töltötte fel a hadsereget, valamint felhívta a figyelmet a polgárháborús vezér gyanúsan kései megtérésére is. Lenin azonban arra törekedett, hogy megbékélésre bírja a két ellenfelet, és Trockij 1920-ban újabb feladatot kapott: kinevezték közlekedési népbiztosnak.
Míg azonban a humánus megfontolásokat semmibe vevő, és katonai módszereit a munkaszervezés egyéb területére is kiterjeszteni igyekvő Trockij rengeteg ellenséget szerzett magának a munkások és a katonák között, Sztálin szorgosan maga köré gyűjtötte szövetségeseit, és a Szervezőiroda vezetőjeként jó kapcsolatokat épített ki a helyi bolsevik vezetőkkel. 1922. április 3-án a Központi Bizottság (KB), a párt legfelsőbb grémiuma, Lenin egyetértésével a párt főtitkárává nevezte ki a grúz politikust.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
