Hogyan „szivárogtatták ki” a D-nap terveit egy gyanútlan iskolaigazgató keresztrejtvényei?

2018. május 28. 12:31 Múlt-kor

A második világháború első évei komoly megpróbáltatást jelentettek az angol civil lakosság számára. A sorozatos német sikerek, majd a Luftwaffe hosszú hónapokon keresztül tartó pusztító bombázásai miatt Churchill kormánya joggal aggódhatott amiatt, hogy a hátország lelkesedése és kitartása egy ponton megtörik, és akkor végleg minden elvész. Ennek megelőzése érdekében szigorú cenzúrát vezettek be az angliai sajtótermékekre. Az újságokban így nem jelenhettek meg a lebombázott épületekről szóló fényképek és az akkor még nem éppen bíztató hadi helyzetet sem mutatták be minden részletében.

A cenzúrának a lakosság moráljának fenntartása mellett egy másik nyilvánvaló célja is volt: el akarták kerülni, hogy bármiféle katonai jelentőségű információ a németek kezére jusson. Ahogy pedig a cenzorok egyre inkább paranoiásak lettek, úgy váltak a lapok egyre inkább tartalomnélkülivé.

Mindazontáltal volt egy szekciója az újságoknak, amelyet még a cenzúra is békén hagyott. A korábban is népszerű keresztrejtvények igazi aranykorukat élték ekkor, minthogy kiválóan alkalmas időtöltésnek bizonyultak az óvóhelyeken, vagy éppen az élelmiszerboltok előtti sorbanállással töltött órák idején.

1942-ben aztán egy különös egybeesés mégiscsak a keresztrejtvényekre irányította a brit kémelhárítás, az MI5 szemét. Montgomery El-Alamein mellett aratott fontos győzelmét követően, a nyugati szövetségesek merész lépésre szánták el magukat. Augusztus 19-én egy nagyszabású „próbatámadást” hajtottak végre egy normandiai kikötőváros, Dieppe ellen. A rajtaütés egyetlen katonai célját sem érte el: nem tudták elfoglalni a kikötőt, nem tudtak információkat gyűjteni a németek szárazföldi állásairól és különösebb károkat sem sikerült okozni az Atlanti fal erődítményeiben. A támadás ugyanakkor fontos tanulságokkal szolgált a szövetségesek számára, amelyeket két évvel később jól tudtak hasznosítani a normandiai partraszállás során.

Alig néhány nappal a Dieppe-i rajtaütés előtt azonban egy, a Daily Telepgraph-ban megjelent keresztrejtvényben az egyik sor megfejtése éppen Dieppe városa volt (a feladvány szerint egy francia kikötőt kellett keresni). Amint ezt észrevették, a titkosszolgálat azonnal berendelte kihallgatásra az 53 éves Leonard Dawe-t, aki amelett, hogy egy kis fiúiskola igazgatója volt, részmunkaidőben keresztrejtvényeket írt a tekintélyes napilapnak.

Az igencsak meglepett Dawe-nak fogalma sem volt arról, hogy mi történik körülötte, a nyomozók pedig semmit sem találtak, ami alapján rábizonyíthatták volna, hogy valójában ő egy német kém. Végül a nyomozás zárójelentése is csak annyit tartalmazott, hogy Dieppe feltűnése a keresztrejtvényben nem volt több egy óriási véletlennél.

Nem sokkal ezután Churchill és Sztálin megállapodtak arról, hogy a németek legyőzése érdekében mindenképpen szükséges egy nyugati front megnyitása is. A normandiai partraszállást hosszú készülődés előzte meg, amelynek során érthető okokból kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a német hírszerzés fontos információkhoz juthasson. Ennek érdekében a terv szinte minden részletét kódnevekkel illették. A partraszállást „Overlord” hadművelet néven emlegették, a támogató tengeri hadművelet a „Neptune” nevet kapta és még a kinézett partszakaszokra is kódnevekkel – Juno, Gold, Sword, Utah és Omaha – hivatkoztak. A titkolózást annyira szigorúan vették, hogy amikor egy amerikai tábornok egy esti koktélpartin, kicsit már kótyagosan arról kezdett találgatásba, hogy mikor is fog sor kerülni a partraszállásra, azonnal lefokozták és hazaküldték az Egyesült Államokba.

El lehet képzelni, hogy mekkora volt mindezek után a felfordulás az MI5 székházában, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a Daily Telegraph egyik keresztrejtvényében az „Az Egyesült Államok egyike” meghatározásra „Utah” volt a megoldás. Hát még akkor, amikor rájöttek, hogy a rákövetkező napokban sorra tűntek fel az „Omaha”, az „Overlord”, a „Neptune”, majd a „Mulberry” szavak is (utóbbi a partraszállás során alkalmazott mesterséges szigetek neve volt).

Ez már nem lehetett véletlen. Az MI5 azonnal letartóztatta Leonard Dawe-t, aki azonban épp oly értetlen volt, mint az első alkalommal. A nyomozók ezúttal tényleg minden követ megmozgattak, de a világon semmiféle kapcsolatot nem tudtak felfedezni a vidéki iskolaigazgató és a Harmadik Birodalom között.

Később aztán kiderült, hogy Dawe nem is volt egy minden rá utaló nyomot eltüntető német-szuperkém, de nem is véletlenül kerültek bele keresztrejtvényeibe a D-nap szigorúan titkos kódszavai. A megoldás azonban meglehetősen prózai volt. Az iskola, ahol Dawe tanított nem esett messze egy amerikai katonai bázistól, ahol a katonák körében egyre gyakrabban forogtak közszájon ezek a kódszavak, ahogy közeledett a partraszállás kitűzött dátuma.

Az iskolában tanuló fiatal fiúk pedig gyakran lófráltak a laktanyák körében, beszélgettek a katonákkal – és rendszeresen hallották a számukra ismeretlen jelentésű kódszavakat is, amelyeket valamiféle katonai szlengnek véltek. A kifejezések így fokozatosan átszivárogtak az osztályterembe is, ahonnan pedig Dawe merített rendszeresen ihletet újabb és újabb keresztrejtvényeihez. Az szövetségesek nagy szerencséjére viszont, a németek valószínűleg sosem próbálták megfejteni az iskolaigazgató rejtvényeit.