Hogyan szerezte meg a legújabb szovjet vadászrepülőt a Moszad 1966-ban?
2018. július 23. 19:13 Múlt-kor
A Moszad az egyik legismertebb, és széles körben az egyik legjobbnak tartott hírszerző szervezet a világon. A szervezet rengeteg hajmeresztő küldetést hajtott végre sikeresen az évtizedek során, ami miatt csodálók és ellenzők között egyaránt tisztelet övezi. Az egyik leghíresebb művelete a „Gyémánt-hadművelet” nevet viselte, célja pedig a kor legújabb szovjet vadászrepülője, a MiG–21 egy példányának megszerzése volt.
Egy ellenséges repülőgép megszerzése békeidőben nem egyszerű feladat: az esetek nagy többségében a hírszerzőknek egy pilótát kell meggyőzniük, hogy átrepüljön vele országuk vagy egy szövetséges ország területére. Az 1959-ben hadrendbe állt MiG–21 megszerzésére irányuló izraeli próbálkozások eleinte nem voltak sikeresek. Legelőször Egyiptomban tettek kísérletet egy pilóta beszervezésére, akivel végül megegyeztek, hogy egymillió amerikai dollárért átrepül egy MiG–21-gyel Izraelbe. A pilóta, Adib Hanna azonban ehelyett feladta beszervezőit az egyiptomi hírszerzésnek, az izraeli csoportból 1962 decemberében két embert kivégeztek, többeket pedig börtönbe zártak.
A második beszervezési kísérletet az iraki légierő körében kísérelték meg, itt két pilótával is megegyeztek. A Moszad ez alkalommal időben tudomást szerzett arról, hogy a két pilóta nem szándékozik állni a szavát. Súlyos bántalmazással ideiglenesen el tudták őket hallgattatni, így nem érte emberveszteség az izraeli hírszerzést. A Moszad végül 1964-ben kapott újra lehetőséget: egy Juszuf nevű iraki zsidó férfi kapcsolatba lépett a teheráni izraeli nagykövetséggel (az 1979-es iszlám forradalom előtt Izrael és Irán között rendes diplomáciai kapcsolat állt fenn), és közölte, hogy barátnője egyik ismerőse egy iraki pilóta, Munir Redfa felesége.
Redfa asszír keresztény volt, ami az akkori iraki haderőnél hátrányt jelentett mind előrelépési lehetőségei, mind az általános belé vetett bizalom szempontjából. Emellett zavarták a belföldön végrehajtott, kurdok elleni műveletek is, amelyekben részt kellett vennie. Juszuf közölte az izraeliekkel, Redfa készen áll elhagyni Irakot. A Moszad egy női ügynököt küldött, hogy Redfa bizalmába férkőzzön. A pilóta elmondta az ügynöknek, hogy családjától távol kénytelen lakni, és csupán az adott feladathoz elegendő legminimálisabb mennyiségű üzemanyaggal engedik felszállni, mert vallása miatt nem bíznak benne felettesei.
Redfát meggyőzték, hogy találkozzon Európában további izraeli ügynökökkel. Itt kerültek megbeszélésre a részletek: Redfának egymillió dollárt, izraeli állampolgárságot, és munkát ígértek a vadászrepülőért cserébe. Redfa kikötését, hogy családját is menekítsék Izraelbe, a Moszad elfogadta, és több ügynököt is Irakba küldött ennek előkészítésére.
A pilóta feleségét és gyermekeit európai nyaralás címén Párizsba küldte – habár azt ígérte az izraelieknek, hogy felkészíti feleségét az elkövetkezendő eseményekre, végül nem mondott el neki semmit. Amikor az új izraeli útlevelet birtokló Moszad-ügynök kapcsolatba lépett Redfa feleségével, az először pánikba esett, és a párizsi iraki nagykövetséghez akart fordulni, végül azonban elmagyarázták neki a helyzetet, és rendben Izraelbe menekítették. Redfa családjának többi tagját az iráni határhoz vitték, ahol kurd gerillák segítségével átjutottak Iránba, innen aztán Izraelbe vitték őket.
A pilóta Izraelben is járt időközben, ahol megmutatták neki, hol fog landolni, és találkozott az izraeli légierő főparancsnokával, Mordechai Hod vezérőrnaggyal is. Innentől már csak a disszidálás lehetőségét keresték Redfával. Ez 1966. augusztus 16-án érkezett el: Redfa Jordánia északi része fölé repült, majd innen Izrael felé vette az irányt. A jordániai légvédelem követte őt radaron, és szír repülőnek vélve Szíriával léptek kapcsolatba a MiG–21 szándékait illetően. A szír légierő arról biztosította Jordániát, hogy a repülőgép hadgyakorlaton vesz részt.
Redfa a korábban az izraeliekkel egyeztetett útvonalon repült – amely szűkös üzemanyagához volt kalkulálva –, majd Izrael határát átlépve csatlakozott hozzá az izraeli légierő két Mirage III vadászrepülője, és a Hacornál található légibázisra kísérték. Egy későbbi sajtótájékoztatón Redfa azt mondta, „az utolsó csepp üzemanyaggal” ért a kifutóra a MiG–21-gyel.
A szovjet repülőgépet hosszasan elemezték az izraeli szakértők, továbbá próbarepüléseket végeztek vele tulajdonságai mélyebb megismerése érdekében. Több hadgyakorlaton a megszerzésének módjára utalva 007-es sorszámúra átkeresztelt MiG–21 játszotta az ellenség szerepét, ami felbecsülhetetlen értékű tapasztalatnak bizonyult az 1967-es hatnapos háborúban: a légiharcok során az izraeli vadászpilóták hat szír MiG–21-est lőttek le a Golan-fennsíkért folyó harcok alatt, saját veszteség nélkül.
1968-ban a 007-est átadták az Egyesült Államoknak elemzésre, ez a gesztus megkönnyítette Izrael számára a későbbiekben az amerikai F–4 Phantom típusú vadászrepülők vásárlását, amelyek eladásától az Egyesült Államok korábban elzárkózott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
