Hogyan lett a pandadiplomácia a kínai külpolitika egyik leghatásosabb eszköze?
2017. március 27. 13:31
Az Egyesült Államokban és Tajvanban valóságos panda-láz tört ki hatására, Malajziával egy komoly diplomáciai feszültséget sikerült feloldani vele, de nem kizárt, hogy a kínai külpolitika nemzetközi háttéralkuk megpecsételésére is alkalmazta már a pandadiplomáciát. A rendkívül ritka állatok más országoknak való ajándékozása már legalább 1300 éve képezi a kínai állam diplomáciai eszköztárának részét.
Pandaláz Amerikában, avagy hogyan zárult Kína 25 évnyi elszigeteltsége?
A 7. század utolsó évtizedeiben a Kína feletti hatalmat Vu Cej-tan özvegy anyacsászárné gyakorolta, előbb az agyvérzése miatt uralkodni képtelen férje, majd gyermekeik nevében, végül 690–705 között már a saját jogán – mint a hatalmas távol-keleti ország történelmének egyetlen császárnője. Uralkodásának eseményeit elbeszélő forrásokból kiderül, hogy egy alkalommal egy pár medvét – feltehetően pandákat – ajándékozott Japánnak. Valószínűleg ez az első ismert feljegyzése a kínai külpolitikai előszeretettel alkalmazott fogásának, amit a 20. században egyszerűen csak „pandadiplomácia” néven szokás emlegetni. A sokszázéves hagyományt Peking a második világháború évei alatt, 1941-ben elevenítette fel, amikor az Egyesült Államok Japán elleni hadbalépését követően, hálából két pandát ajándékozott a bronxi állatkertnek. Később Mao Ce-tung ugyancsak szívesen ajándékozott pandákat kommunista szövetségeseinek – így például Észak-Korának és a Szovjetuniónak.
A pandák diplomáciai ajándékként való „hasznosítása” 1972-ben vált igazán ismertté világszerte, amikor is Richard Nixon amerikai elnök híres kínai látogatásával lezárult a Kínai Népköztársaság 25 éves nemzetközi elszigeteltségének korszaka. Két hónappal a látogatást követően két 18 hónapos óriáspanda érkezett a Fehér Házba. A Hsing-Hsing és Ling-Ling névre keresztelt pandapár óriási szenzációnak számított az Egyesült Államokban. Az amerikai állatkertek lobbistái vérre menő küzdelmeket vívtak a Fehér Ház folyosóin, hogy maguknak szerezhessék meg a ritka állatokat.
Végül a főváros, Washington D.C. Nemzeti Állatkertje diadalmaskodott és vált a pandák új otthonává és rövidesen kiderült, hogy mi is volt a tétje a nagy rivalizálásnak. A History cikkéből kiderül, hogy Hsing-Hsing és Ling-Ling csak az első napon több mint 20 ezer látogatót vonzott, majd néhány nappal később, az első vasárnapon már 75 ezer amerikai kígyózott a közel fél kilométeres sorokban, hogy megcsodálhassa a kínai kormányzat szenzációs ajándékait. A két panda fényképei elárasztották az újságokat, a játékgyárak pedig ontották magukból a mintájukra készült plüssállatokat. Washington pedig hamarosan két pézsmatulkot küldött Kínának viszonzásul.
Hsing-Hsingnek és Ling-Lingnek öt bocsa született a washingtoni állatkertben, de sajnos egyik sem élt tovább néhány napnál. Ling-Ling 23 évesen, 1992. decemberében szívrohamban, Hsing-Hsing pedig 28 évesen, 1999. novemberében halt meg veseelégtelenség következtében.
Az amerikai-kínai állatcsere olyannyira sikeresnek bizonyult a két ország kapcsolatának javítása tekintetében, hogy 1974-ben Edward Heath angol miniszterelnök maga is pandákat kért Kínától diplomáciai látogatása során. Csea-Csea és Csing-Csing néhány héttel később pedig már meg is érkezett a Londoni Állatkertbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
