Hogyan látták a magyar írók az 1. világháborút?

2014. november 5. 16:04 MTI

"A kiállítás méretét nemcsak a nagy háború tényének a magyar történelemben játszott súlya és hatása határozza meg, hanem az irodalom magánéletének és közéletének, az élet a háborúban témának gyűjteményünkből vett rendkívül gazdag bemutatási lehetősége versek, levelek, képek, tárgyak és zenei művek segítségével" - hangsúlyozta a tárlat megnyitóján E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója.

"Van egy rendívül zaklatott, sok traumával telített 20. századunk", amellyel egyrészt szembesíteni kell az embereket, másrészt nagy szükség van ezek kibeszélésére Európa szerte, a most nyílt kiállításhoz hasonló bemutatókon keresztül - fogalmazott Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár.

A Maradni szégyen, veszni borzalom - Magyar írók az első világháborúban című tárlat elsősorban a korabeli irodalmi művekből és személyes, elbeszélő forrásokból építkezve az egyéni tapasztalatok közvetítésére vállalkozik, valamint bemutatja az írók számára a hátországban és a fronton adott új szereplehetőségeket. Ez a kettősség a terek kialakításában is megjelenik: a bemutató két, egymással párhuzamos bejárást tesz lehetővé a látogató számára közös kiindulóponttal, illetve végponttal.

A felvezetést a háborút megelőző időszakok jövőre vonatkozó, de a kor technikai fejlődésébe vetett hitéből táplálkozó utópiái adják, amelyek idilljét felborítja a szarajevói merénylet és a hadüzenet. A sorozás megjelenítése adja a választóvonalat a két lehetséges út között, hogy a látogató a front felé, vagy a hátország felé indul.

A háborús írói, újságírói szereplehetőséget az otthon maradtak oldaláról Ady Endre, Babits Mihály, Lengyel Menyhért és Móricz Zsigmond képviseli, míg a katonák oldalán Gyóni Gézával, Tersánszky Józsi Jenővel, Szép Ernővel és Balázs Bélával lehet találkozni. A helyszíneket a hadifogság és az internálás élethelyzeteinek feldolgozása gazdagítja: átmeneti szerepekben látható a haditudósító Molnár Ferenc, Biró Lajos, Vészi Margit, akik a csaták és a lövészárkok világát csak megfigyelik és a cenzúra fokozott figyelme mellett közvetítik a hátország számára. A cenzúra erejéről a bemutatott korabeli kéziratok, sajtótermékek tanúskodnak.

Az írók levelei, visszaemlékezései, naplói beszámolnak a háborús hangulatokról és közvélekedésről, a hadikórházak mindennapjairól, a lövészárkok életéről és a hátország megváltozott világáról, de számot adnak a művészek háborús világgal és önmagukkal kapcsolatos töprengéseiről, érzéseiről is. A háborús témájú publicisztikai írások és szépirodalmi művek megismerésével a látogató az európai értelmiség első világháborús elköteleződésének természetéről és a "háborúkultúra" magyarországi megjelenéséről is képet kaphat.

Nemcsak a kezdeti lelkesedés és a fokozatos kiábrándulás mutatkozik meg a bemutatón, de az elutasítás és az egyre erősödő pacifizmus is, így a háború allegóriájaként egy kórházba helyezve jelenik meg az őrület témája, ami a tömegek háború eleji pszichózisát és a fokozatos lelki és testi megroppanását is kifejezi. Ez vezeti fel a szimbolikus értelemmel felruházott temetést, amely konkrét formában Ady Endre búcsúztatásaként jelenik meg a kiállítás alkalmából restaurált, Melocco Miklós alkotta Ady-oltárral.

A kiállításban az írók személyes használati tárgyai, kötetei és kéziratai mellett korabeli képzőművészeti alkotások, plakátok, fotók is láthatók, a téma feldolgozását interaktív számítógépes tudáspontok segítik. A tárlat november 6-tól 2015. január 10-ig látogatható.