Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Hogyan került amerikai jég Indiába?

2018. szeptember 13. 17:35 Múlt-kor

<

Helyi hatások

A jeget emellett bajok egész sorára alkalmazták csillapítóként, a láztól és emésztési problémáktól egészen a vesebetegségekig. A „jégaszályok” idején (amikor a hajók késtek, és fogytán volt a jég), a megengedett adagnál több jég vásárlásához orvosi papírra volt szükség. A könnyen hozzáférhető jég olyannyira természetessé vált, hogy egy 1850-es hiány Bombayben akkora felzúdulást keltett, hogy még a Telegraph & Courier című újság is tüntetésre szólított fel.

Habár a jég igazi áldás volt a brit gyarmatosítók számára, az indiaiak számára egy újabb terhet jelentett csupán. A legtöbb indiai túlságosan szegény volt ahhoz, hogy az importált fagyott amerikai vízből tudjon vásárolni, és az eleve súlyosan adóztatott lakosság nyakába újabb adókat aggattak a jégtárolók építése, majd bővítése céljából. További negatív hatást jelentett, hogy a korábban a folyadékok lehűtésére alkalmazott helyiek, az „abdarok” így elveszítették munkájukat. A nagyobb kórházakban előfordult, hogy indiai páciensek is kaptak jeget, a legtöbb helyi lakos azonban alig érhetett egyáltalán hozzá életében.

Ez alól is voltak természetesen kivételek. A legelső jégszállítmány például egy párszi társasághoz, a Jehangir Nusserwanji Wadia nevet viselő kereskedőkhöz került (a párszik egy iráni eredetű népcsoport Indiában, akik az iszlám előtti iráni vallást, a zoroasztrizmust gyakorolják). Ez a társaság adta aztán el a brit vásárlóknak a jeget.

Egy másik helyi jégkereskedő a szintén párszi Sir Jamsetji Jeejeebhoy volt, aki egyben az első indiai, aki baroneti címet kapott. A gazdag filantróp Jeejeebhoy volt az első, aki fagylaltot kínált Indiában, egy nagyméretű nyilvános fogadáson. A vendégek valósággal lakmároztak az édességből – néhány nappal később a Bombay Samachar című lap meglehetős önteltséggel írta, hogy mind a házigazdákat, mind a vendégeket azóta megtámadta a megfázás, amelyet meg is érdemeltek azok, akik az idegen étket megkóstolták.

Az 1860-as évekre azonban a jeget már Indiában sem tekintették különlegességnek. „Ahogyan a legtöbb komfort, amelyet a megszokás ismerőssé tesz, a jég is gyakorlatilag megszűnt luxus lenni” – írta Colesworthy Grant brit rajzművész édesanyjának egy levélben Kalkuttából, „és habár a kisgyermekek még mindig keresik, és cukorkaként szopogatják, már nem tartják akkora újdonságnak, mint akkor, amikor először fogták csaknem lebénuló ujjaik között, majd elképedve kijelentették, hogy megégette őket!”

Tudor egyeduralma a jégpiacon is az 1860-as évekig tartott, amikorra már megöregedett, és nem tudott lépést tartani a korral. Massachusetts állam tavait beszennyezte az új gőzmozdonyok füstje, így a belőlük kinyert jég sem volt már kívánatos, ezzel egy időben pedig teret hódítottak a mesterséges jéggyártó gépek (elsőként a Bengal Ice Company égisze alatt), és az egyre növekvő vasúthálózat megkönnyítette a jég szállítását India-szerte.

Napjainkban a jégkereskedelem ötlete szinte őrültségnek tűnik. Ma már Indiában is elterjedt a hűtőszekrény és a fagyasztó, amelyek ugyanolyan hűtést biztosítanak, mint bárhol máshol, emellett a légkondicionálás is létrejött a 20. században. Egyetlen „jégház” még áll Csennai Presidency College nevű felsőoktatási intézménye közelében. Az egykoron hatalmas jégtömböket tartalmazó épület később egy bíró otthonaként, majd szegény diákok szállásaként, végül Vivékánanda szvámi hindu szerzetes és tanító lakhelyeként is. Napjainkra Frederic Tudor nyomai eltűntek, és az épület Vivékánanda nevét viseli, aki világszerte ismert vallássá tette a hinduizmust.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Hogyan került amerikai jég Indiába?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra