Hivatala méltósága és a francia király követelései között egyensúlyozott V. Kelemen pápa, az első „avignoni fogoly”

2021. április 20. 13:47 MTI

1264 körül született Raymond Bertrand de Goth néven az akkor angol birtok Gascogne tartomány Villandraut városkájában. Előkelő és összetartó családból származott, több rokona viselt egyházi méltóságot, így ő is papi hivatásra készült. A legkiválóbb iskolákba járt: Toulouse-ban bölcsészetet, Orléans-ban és a rangos bolognai egyetemen civil- és kánonjogot tanult.

Tanulmányai befejeztével Bordeaux-ban kanonok, majd később a lyoni érsekség fővikáriusa lett. Angol és francia kapcsolataira, helyismeretére felfigyelt a két ország közötti konfliktus megoldásán fáradozó VIII. Bonifác pápa is, aki előbb pápai káplánná, majd Comminges püspökévé, 1299-ben pedig a kulcsfontosságú (a franciák által az angoloktól visszakövetelt területen fekvő) Bordeaux érsekévé nevezte ki.

VIII. Bonifác pápa 1303-ban meghalt, akárcsak egy évvel később az őt követő XI. Benedek, s a bíborosi konklávé 11 hónapig hasztalanul kereste a megfelelő személyt Szent Péter trónjára. 1305. június 5-én kompromisszumos megoldásként választották meg a 195. pápát, a bíborosi ranggal nem rendelkező Bertrand de Goth személyében, aki V. Kelemen néven lépett hivatalba. Az új pápa az itáliai zűrzavaros állapotokra hivatkozva nem utazott Rómába, így 1305. november 14-én Lyonban tették a fejére az elsőként általa viselt pápai hármas koronát, a tiarát.

Kelemen pápa egyszer sem lépett Itália földjére, ahonnan az egész pápai Kúriát francia földre költöztette. Bordeaux-t, Poitiers-t és Toulouse-t is székhelyül választotta, végül 1309-ben a franciák befolyása alatt álló, de pápai hűbérbirtokként jegyzett Avignonban telepedett le, megkezdve a római katolikus egyházfők hét évtizedes ún. avignoni fogságát.

Első intézkedései között 10 új bíborost nevezett ki, 9 franciát és 1 angolt, így a bíborosi kollégiumban addig példátlan módon az itáliaiak kisebbségbe kerültek. Racionalizálta a pápai hivatalnokrendszert, jogászpápaként nagy gondot fordított a kánonjogi gyűjtemény, a Corpus Juris Canonici bővítésére, az általa írt részt Klementináknak is nevezik. A tudomány támogatására Orléans-ban és Perugiában egyetemet alapított.

Itália ügyeit és az ottani egyházi birtokokat leginkább unokaöccsein keresztül ellenőrizte. Az 1308-as lázadás során kigyulladt lateráni Szent János Bazilikát, a pápák addigi koronázó templomát újjáépíttette. Amikor a Velencei Köztársaság megtámadta Ferrarát, megvédte és Rómával együtt Róbert nápolyi király gondjaira bízta a várost, ezzel megőrizte a félsziget hatalmi egyensúlyát.

1308-ban pápai legátusként Magyarországra küldte Gentilis de Monteflorum bíborost, akinek közbenjárására 1308 novemberében az Anjou-házból származó Károly Róbertet koronázták magyar királlyá. A Német-római Birodalom császárának megválasztásakor IV. (Szép) Fülöp francia király öccse, Valois Károly helyett titokban VII. Henriket támogatta, akit Kelemen követei 1312-ben koronáztak meg Rómában.

Közel tíz évig tartó pontifikátusa alatt több-kevesebb sikerrel a pápaság tekintélyének megvédése és IV. Fülöp arrogáns nyomásgyakorlása között egyensúlyozott. Halogatással, a királynak nyújtott szívességekkel (az egyházi tized öt évre való átengedésével, a Fülöp ellen kiadott bonifáci bullák visszavonásával) igyekezett kibújni a francia uralkodó követeléseinek teljesítése alól.

Fülöp két ügyet szorgalmazott fáradhatatlanul: az általa gyűlölt VIII. Bonifác pápa eretnekké nyilvánítását, a pápák listájáról való törlését, valamint a templomos lovagrend megszüntetését. V. Kelemen a Bonifác elleni per megindítását egy ideig elodázta, de végül összehívta az ügyben illetékes egyetemes zsinatot. Az 1309-ben Avignonban összeült egyházi bíróság előtt azonban kijelentette, hogy hisz VIII. Bonifác ártatlanságában, ezért nem tanúskodik ellene, s végül az 1311-12-es Vienne-i zsinat sem ítélte el a néhai pápát.

A templomos lovagok ügyében az egyházfő elvetette az uralkodóknak hitelező, nagy vagyonnal rendelkező lovagrend elleni vádakat, de Fülöp katonai erővel „jobb belátásra” bírta. V. Kelemen 1312. március 22-én hirdette ki Vox in excelsis kezdetű bulláját a rend megszüntetéséről, ebben rendelkezett arról is, hogy a lovagrend vagyona a johanniták kezébe kerüljön. A templomosok vagyonának jelentős részét végül Szép Fülöp kaparintotta meg, a rend vezetőit pedig máglyára vetették. A legenda szerint a templomosok nagymestere a máglyán megátkozta Fülöpöt, az ő kancellárját, Guillaume de Nogaret-t és Kelemen pápát, akik – ezért vagy másért – egy éven belül mindhárman meghaltak.

V. Kelemen 1314. április 20-án Avignon közelében, Roquemaure-ban hunyta le örökre a szemét. Utolsó cselekedeteként nagylelkű hagyatékkal gondoskodott rokonairól, ami megingatta az egyház anyagi helyzetét, ezért utóda, XXII. János megtámadta a végrendeletet.