Múlt-kor.hu

Himmler és köre „árja” miszticizmusa váltotta volna fel a kereszténységet a Harmadik Birodalomban

2021. március 3. 15:16 Múlt-kor

Halálos beavatás

Az SS központja a féleszű varázsló javaslatára tehát a Padernborn melletti Wewelsburg kastélya lett. 1934-ben Himmler 100 évre vette bérbe a korábban ifjúsági szállóként működő erődítményt, amelynek germán okkultista szentéllyé történő átalakítása azonnal megkezdődött.

A kastély szobáit a nácik által az egyik legnagyobb becsben tartott tárgy, az ún. Szent Lándzsa előző birtokosairól nevezték el. Úgy tartották, hogy Longinus római centurio – halálát ellenőrizendő – ezzel a tárggyal döfte át Krisztus oldalát. A legenda szerint a lándzsa titkát megfejtő személy olyan tudás birtokába kerülhetett, amelynek segítségével akár az egész világot uralma alá vonhatta. Ez persze felkeltette Hitler érdeklődését, és szinte rögtön az Ausztriába történő bevonulás után a tulajdonba vette az addig a bécsi Hofburgban őrzött tárgyat.

A lándzsát Hitler nem Wewelsburgba, hanem a nürnbergi Szent Katalin-templomba szállíttatta, ám az SS-központban, Himmler szobájában helyet kapott a szent tárgy másolata, és – bár a terv végül nem valósult meg – az erődítményt úgy akarták átépíteni, hogy felülről nézve a lándzsára hasonlítson.

A rend vezetői – Himmler irányításával – minden évben egyhetes lelkigyakorlatot tartottak a kastélyban. Hitler wewelsburgi látogatásai alkalmával Rőtszakállú Frigyes szobájában, Himmler pedig I. (Madarász) Henrik lakosztályában szállt meg, mivel a Liudolf-ház első uralkodójának reinkarnációjaként tekintett magára.

A náci ifjúsági szervezetek legígéretesebb tagjainak lehetősége volt bekerülni a szervezet legbelső köreibe, ám előtte egy három és fél éves, misztikus beavatási szertartássorozaton kellett átesniük. Bár a szertartásról nem maradtak fenn részletes leírások, Michalski számításai szerint a beavatás első évét – az öngyilkosságokat is beleszámítva – a „novíciusok” 37 százaléka nem élte túl.

Az épület felújítása sokáig lassú ütemben haladt, ezért az SS vezetője 1939-től igénybe vette az általa alapított niederhageni koncentrációs tábor lakóinak munkaerejét. Bár az épület kibővítése a korábbinál gyorsabban haladt, az építkezés során több mint ezren haltak meg, 1943-ben pedig a birodalom más részein fellépő munkaerőhiány miatt le kellett állítani a munkálatokat.

A „felsőbbrendű” germánok 1945 márciusában már tökéletesen tisztában voltak vele, hogy el fogják veszíteni a háborút, ezért Himmler elrendelte a kastély felrobbantását, ám megfelelő mennyiségű robbanóanyag híján végül fel kellett gyújtani az erődítményt. A kastélyt a 40-es évek végén helyreállították, és ekkortól kezdve ismét ifjúsági szállóként működött tovább.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Himmler és köre „árja” miszticizmusa váltotta volna fel a kereszténységet a Harmadik Birodalomban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz: Megrázó másnapok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra