Hetven éve üzemel a Guinness-rekorder Gyermekvasút a budai hegyekben

2020. augusztus 19. 08:36 Múlt-kor

A legfelsőbb politikai vezetés 1947-ben úgy döntött, hogy az ország újjáépítése jegyében egy olyan vasutat kell létrehozni, amelyen a szolgálatot gyermekek látják el. A koncepció egyáltalán nem volt a valóságtól elrugaszkodott: Magyarország szomszédjainál, Jugoszláviában és a Szovjetunióban már működtek ilyen vasutak. A helyszín kiválasztásánál szóba jött a Margit-sziget, a Népliget, sőt Gödöllő is. Nem véletlenül, mert a kiszemelt helyek sík területek voltak, így a vasúti pálya megépítése viszonylag egyszerűbb lett volna.

A Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága végül a budai hegyekben kialakítandó vonal mellett döntött. A hegyvidék már a 20. század elején is vonzó kirándulási célpontnak tűnt a főváros zsúfoltságából kitörni vágyóknak. A térség mellett szólt az is, hogy Csillebércen kiépülőben volt az Úttörő Köztársaságnak nevezett gyerektábor is, amely a kisvasút megépítésével, így tömegközlekedéssel is jól megközelíthető lett.

A Svábhegyet a fővárosból az 1870-es évektől már fogaskerekűvel is el lehetett érni, tehát adott volt, hogy a Gyermekvasút egyik végállomását a fogaskerekű valamelyik állomásának közelében kell kialakítani. A választás végül a Széchenyihegyi állomásra esett. A vasút eredetileg Zugligetig közlekedett volna, de a magas szintkülönbségek miatt végül Hűvösvölgyre esett a választás.

Az építkezés 1948. április 11-én indult meg és rohamtempóban, hatalmas lelkesedéssel zajlott. A fakivágásoknál és a keskeny nyomközű, 760 mm-es nyomtávú pálya lefektetésében rengeteg önkéntes vett részt. A szinte heroikus méreteket öltő munkának meg is lett az eredménye: az első, 3 kilométeres hosszúságú szakaszt határidőre, 1948. július 31-én sikerült átadni. Az építtetők csak úgy duzzadtak az önbizalomtól, hiszen az első építési szakasz utolsó állomását az Előre névvel illették.

A Népszabadság is hasonlóan optimista hangvételben írt a megnyitóról: „A vasút végállomásának a neve: Előre. Nem véletlen, hogy éppen erre kereszteltük. Tovább visszük kis vonatunkat egészen Budakesziig és onnan Hűvösvölgyig! Előre!”

Az üzemeltetésben az elgondolásoknak megfelelően gyermekek vettek részt, akiknek feladatkörét a Közlekedési Minisztérium egy, az Államvasutak Igazgatóságához címzett leiratban így határozta meg: „Közlöm az Igazgatósággal, hogy a Széchenyi-hegyi gyermekvasút megnyitását augusztus 1-re tűztem ki. A szóban forgó vasúton 12-14 éves fiúk és lányok fognak szolgálatot teljesíteni forgalmi szolgálattevői, váltókezelői, távírói, személypénztárosi és jegykiadó kalauzi minőségben.”

Az Úttörővasútra csak jeles és jó tanulók nyerhettek felvételt, a hármas osztályzatok kizáró okként szerepeltek. A szolgálatot évente közel hatszáz felső tagozatos gyermek látta el. Az intézmény népszerűségét jelezte, hogy minden évben többszörös túljelentkezés volt a meghirdetett helyekre. Az Úttörővasúton dolgozni nagy dicsőség volt.

A második szakaszt 1949. június 26-án nyitották meg. Az építése alatt a kisvasút történetének legnagyobb tragédiáját élte meg: egy pályamunkás egy kővel megrakott csille alá szorult és később a kórházban belehalt sérüléseibe. A vonalat teljes hosszában 1950. augusztus 20-án adták át, így megépült a Széchenyihegy állomástól a Hűvösvölgyig futó 11,2 km-es pálya.

Az Úttörővasútra a hetvenes évek folyamán évi egymillió utas váltott jegyet. A vasút a rendszerváltáskor új (pontosabban a régi) nevet kapott: 1990 óta mind a mai napig Gyermekvasútként üzemel. A szocialista éra állomásneveit átnevezték, a gyermekvasutasok pedig elhagyták az „Előre” köszöntést, és a vörös színű úttörő nyakkendő is lekerült a fiatal vasutasok nyakáról. A Gyermekvasút működtetése az Úttörőszövetség kezéből pedig a MÁV-hoz került.

A Gyermekvasút 2015-ben még Guinness-rekorder is lett, mivel a hegyek között tekergő csoda a leghosszabb olyan vasútvonal a világon, ahol a kereskedelmi és a forgalmi szolgálatokat kizárólag gyermekek látják el.