Hét történelmi híresség utolsó vacsorája
2022. április 16. 12:50 Kulcsár Ádám
Az elmaradt ebéd
John Fitzgerald Kennedy 1963. november 22-én a texasi Fort Worthben egy teljesen tradicionális reggelit fogyasztott el a helyi demokraták körében. Bár JFK kedvenc ételei közé tartozott többek között a fogolypecsenye mimózasalátával, a kőrák – erős paprikát és narancsot is tartalmazó – máltai mártással, valamint a hyannisi kagylóleves is, ezúttal mindössze két lágytojást, valamint bacont evett pirítóssal és narancslekvárral, majd az egészet narancslével és kávéval öblítette le. Jól sikerült a reggelinél elmondott beszéde is, bár a nagyobb érdeklődést elsősorban felesége, Jackie és rózsaszín Chanel kosztümje keltette. Ekkor még senki sem sejthette: az azóta ikonikussá vált ruhadarab néhány órával később elnöki vérrel és agyvelővel szennyeződött.
A küldöttség még dél előtt megérkezett Dallasba, és mivel a 250 ezer fős tömeg mellett ragyogó napsütés, valamint 20 °C várta, levetették a limuzin golyóálló üvegtetejét. Az elnöki konvoj csupán fél órára volt a szállodától, ahol az ebéd várta Kennedyéket. Azonban 13.00-kor, amikor a jóképű, atletikus, mosolygós, fiatal és – bakijai ellenére – igen népszerű elnöknek jóízűen falatoznia kellett volna, már a halálát jelentették be, 12.30-kor ugyanis egy máig tisztázatlan és talányos merényletben több lövéssel leterítették.
Órák hosszat a telefon mellett
A múlt század egyik legerotikusabb színésznője, Marilyn Monroe esténként gyakorta tett úgy, mintha forgatókönyv szerint élne: leült a telefon mellé, kinyitott egy üveg champagne-t (kedvence az 1953-as évjáratú Dom Perignon volt), és órákon át trécselt. Nem pusztán a barátnőivel, olykor magát az Egyesült Államok elnökét hívta fel.
Számos elmélet látott napvilágot, hogy maga John F. Kennedy elnök vagy éppen öccse, Bobby vállalhatott szerepet a szexszimbólum korai halálában. Sőt egyesek azt is tudni vélték, hogy utóbbi, az igazságügy-miniszter 1962. augusztus 4-én este, Monroe halálának előestéjén tiszteletét is tette újdonsült szeretőjénél, aki mexikói estet tartott. Többek között gazpachóval, húsgombóccal, tacomártással és babpürével, valamint mexikói pávával (avokádós csirkemell) és pármai borjúval kedveskedett vendégének, aki azonban mindenfajta gyengédséget nélkülözve viselkedett Marilynnel.
Miután Bobby elhagyta a lakást, a színésznő fel is hívta egy újságíró barátját, mondván, hívjon össze egy sajtóértekezletet két nap múlva, ahol mindent kitálalhat a Kennedykről – szól az egyik legenda. Valójában a szőkeség halálának napján brentwoodi otthonában csupán a Playboy fotósával, a masszőrével, valamint az orvosával találkozott. Este pedig – szokás szerint – néhány telefont is lebonyolított, például exférjével, Joe DiMaggióval is beszélt. Házvezetőnője hajnali háromkor felébredt, és látta, hogy fény szűrődik ki Marilyn ajtaja alól, rögtön felhívta az orvost, aki kiérkezése után gyógyszer-túladagolást állapított meg. Az összeesküvéselmélet-gyártás pedig rögtön elkezdődött.
Tea és marhanyelv
„Istennek hála, teljesítettem kötelességemet” – mormolta Horatio Nelson altengernagy a trafalgari csata angol zászlóshajója, a Victory hajófenekén utolsó mondatainak egyikét. A sors kegyes volt hozzá, halálos sebesülése ellenére még láthatta, ahogyan hadihajói megsemmisítő vereséget mérnek a túlerőben lévő francia–spanyol hajóhadra.
Az öntörvényű, ám a nagyközönség által bálványozott Nelson külön gondot fordított arra, hogy matrózainak asztalára, amikor csak lehetséges, friss ételek kerüljenek. Tisztjei epekedve várták, hogy meghívást kapjanak a lordtól egy-egy közös étkezésre. Habár maga az altengernagy szerényen falatozott, az ételek minősége – ahhoz képest, hogy igencsak spártai körülmények között kellett a hajószakácsnak megfelelnie – messze földön híres volt. Mindez jórészt annak volt köszönhető, hogy számos élő állat várta a hajófenékben, hogy főfogásként végezze.
1805. október 21-én reggel – miközben a britek csigalassúsággal siklottak a Trafalgar-foknál felsorakozó ellenség felé – a félkarú és félszemű parancsnok elfogyasztotta a teából, forró zsemléből, pirítósból, hideg marhanyelvből álló reggelijét, és még végrendeletírásra is maradt ideje.
Kora délután a mélyen az ellenséges sorok közé befurakodott Victory fedélzetén osztotta a parancsokat az altengernagy, amikor egy közeli hajó árbócának kosarából – mindössze 15 méteres távolságból – egy francia pontlövész átlőtte a tüdejét. Az órákkal később elhunyt Nelson testét más szer híján – kissé ironikus módon – egy hordó francia konyakban tartósították.
Munka vacsoraidőben
I. e. 44. március 14-én este Julius Caesar másik tíz szenátorral együtt vacsorázott Marcus Lepidus házában. A vendégek tengeri kagylót, nagy garnélarákot, zöldbabot, fügés csirkét és párolt bárányhúst, desszertként pedig ambróziát fogyasztottak. A pártusok elleni hadjáratra készülő politikus azonban sokkal inkább a feladataival volt elfoglalva, mint az ételekkel. A puritán életmódot folytató Caesar a legionáriusai között felvett szokásaival nem kívánt sosem szakítani, és többnyire megtartóztatta magát a finom ételektől és más luxuscikkektől. Az állítólagos epilepsziája miatt mindennap gyümölcslevet ivó hadvezér emiatt rendkívül népszerű volt katonái körében.
Élete utolsó napján elköltötte ropogós kenyérből, olívaolajból, citromléből és mézből álló szokásos reggelijét, majd elindult a szenátusba. A legenda szerint felesége, Calpurnia – aki egyébként igencsak megorrolt rá, hogy Rómába hozatta az „egyiptomi szajhát”, azaz Kleopátrát – hiába marasztalta. A politikus amúgy maga is ódzkodott az indulástól, mivel rosszat álmodott, és a madárjósok jelentése sem volt túl biztató. Csakhogy a nép körében terjedt a hír: Caesar állítólag nagyon beteg, nem képes a feladatát elvégezni, így hát cáfolnia kellett. Útközben ugyan még átnyújtottak neki egy jelentést, ami az ellene készülő összeesküvésre figyelmeztette, de pechére ebbe sem olvasott bele. A szenátus épületében hatvanan rontottak rá, a 23 szúrásból azonban csupán egy volt halálos.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
