Hét történelmi babona, amiben ma is hiszünk
2015. március 25. 15:46
Ön is triszkaidekafóbiában szenved?
Kevés babona vált annyira a modern nyugati ember hétköznapjainak részévé, mint a 13-as számtól való félelem, amelyet triszkaidekafóbiának is nevezünk. Péntek 13. pedig sokak számára rettegett dátum a nyugati világban.
A tizenhármat megelőző tizenkettes szám az európai hagyomány fontos része, s már a görög mitológiában is feltűnt (Héraklész tizenkét munkája). Igazi jelentőségét viszont a kereszténységben nyerte el, az evangéliumok szerint Krisztusnak is tizenkét tanítványa volt, így a tizenkettes szám a középkori keresztény művészet kedvelt számjegye lett. A tökéletes számot azonban a baljóslatú tizenhármas követi, amely a keresztény hagyományban szerencsétlennek számít, mert az utolsó vacsorán is tizenhárman vettek részt. Korábban maguk a rómaiak, majd később a vikingek is balszerencsés számként tekintettek rá.
A 13 a skandináv mitológiában is visszaköszön: Loki, a bajkeverő isten hívatlan tizenharmadikként vett részt egy olyan vacsorán, amely egy másik vendég tragikus halálával végződött. E történetek nyomán az európaiak évszázadokon keresztül szentül hitték, hogy egy tizenhárom főből álló asztaltársaság tagjai közül aki először feláll a helyéről, az egy éven belül eltávozik az élők sorából. A 16. századi boszorkányvadászok szájából pedig gyakori érvként hangzott el a tárgyalásokon, hogy mivel a boszorkányok tizenhárman voltak az összejöveteleken, bizonyára az ördöggel cimboráltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
