Hét rendkívüli dolog, amelyet egyes középkori hercegnők megtehettek
2019. április 5. 13:05 Múlt-kor
Utazó középkori hercegnők
Az intrika és a tragédia arra kényszerítette Eduárd legkisebb lányát, Erzsébetet, hogy 1300 nyarán hazatérjen Hollandiából Angliába, miután 18 évesen megözvegyült. Elkeseredetten látni szerette volna újra édesapját, így Erzsébet Németalföldről Londonba érkezve tovább is indult az északi Carlisle-ba, ahol utolérte Eduárdot. A tengeri és szárazföldi út megtétele két hónapnyi csaknem folyamatos utazást igényelt, Erzsébet azonban nővéreihez hasonlóan hozzá volt szokva az utazó életmódhoz, amellyel a korban elképesztőnek számító távolságokat tettek meg az uralkodók és gyermekeik.
1300-ban az angol udvar még nem volt egy helyen „megtelepedve”. Egyáltalán nem hasonlított a későbbi évszázadok versailles-i vagy whitehalli udvaraira, sokkal inkább egy vándorcirkuszra, melynek középpontjában a király állt. Az uralkodó, hitvese, és körülbelül nyolcéves koruktól gyermekeik is fel-alá költözködtek az országban, óriási kíséretükkel – lovagokkal, írnokokkal és különféle rangú szolgákkal – együtt, lóháton és szekéren. Gyakran csak egy vagy két éjszakára álltak meg egy királyi birtokon, egy arisztokratáén, vagy egy kolostorban, mielőtt továbbálltak. A folyamatos mozgás célja a birtokok ellenőrzése volt, valamint az, hogy mutassák magasztosságukat az alattvalók előtt.
Az Erzsébethez hasonló hercegnők rengeteget utaztak szüleikkel, de idővel saját háztartásukkal is. Többnyire kényelmesen, egy puha nyereggel ellátott, kisebb termetű poroszkán utaztak, vagy – ami kevésbé volt kényelmes – a kor fix tengelyes szekerein, amelyeket ugyan nagy számú bársony párnával tömtek ki, ez azonban keveset ért a rossz állapotú földutakon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
