Hét híres történelmi személy, aki megérte a századik születésnapját
2017. március 18. 09:07
Olimpiai bajnok, aki földrengésbiztos épületeket tervezett, Nobel-díjas orvos, aki kilencvenéves múlt, amikor politikai pályára lépett és egy náci filmrendező, aki az afrikai törzsek között is forgatott. Száz év leforgása alatt rengeteg dologra juthat ideje az embernek. Következzen hét híres történelmi személy, aki megérte a századik születésnapját.
A királyné, aki férjéből és lányából is uralkodót faragott
A 21. század embere által már valószínűleg csak Erzsébet anyakirálynéként ismert Elizabeth Bowes-Lyon 1900. augusztus 4-én látta meg a napvilágot egy skót nemesi család sarjaként. Gyermekkorában sok időt töltött kilenc testvére társaságában a család skóciai székhelyén, Glamis kastélyában. Itt tartózkodott az első világháború évei alatt is, amikor a kastélyban kórházat rendeztek be a sebesült katonák számára, ahol a fiatal Erzsébet ápolónőként dolgozott.
1920-ban ismerkedett meg V. György angol király másodszülött fiával, a beszédhibás Albert herceggel, aki hamarosan feleségül is kérte. Erzsébet azonban elutasította a herceg közeledését, mondván „fél attól, hogy soha többé nem beszélhet és gondolkodhat majd szabadon”, ha beházasodik a királyi családba. Végül azonban Albert kitartó udvarlása meghozta a gyümölcsét és ha a második még nem is, de a harmadik leánykérés már sikerrel járt. 1923 áprilisában házasodtak össze az akkor még csak húszas éveikben járó fiatalok, akiknek rövidesen két kislányuk is született, akiket Erzsébetnek és Margitnak neveztek el.
A család életében az 1936. év hozott gyökeres változást. V. György halálát követően Albert bátyja, VIII. Edward került a Brit Birodalom élére, aki azonban alig néhány hónappal trónra lépését követően Anglia modernkori történelmének egyik legsúlyosabb alkotmányos válságát okozta. Edward ugyanis a brit kormány határozott tiltakozása ellenére feleségül kérte az akkor már kétszeresen elvált amerikai Wallis Simpsont. Mivel a házasság megkötésének esetére Stanley Baldwin miniszterelnök a lemondását is kilátásba helyezte, veszélybe került az angol uralkodók politikailag hagyományosan semleges szerepköre is. A nehéz választás elé kerülő Edward végül a szerelmet választotta a korona helyett és mindössze 326 nap után lemondott trónjáról.
Bátyja lemondásával az uralkodásra sosem nevelt Albert lett a király, aki VI. György néven lépett trónra, az udvari élettől a kezdetektől ódzkodó Erzsébet pedig egy csapásra Anglia királynéjává vált. Fontos szerepet játszott abban, hogy az uralkodó leküzdje dadogását és képes legyen lelket önteni a brit társadalomba a második világháború legsötétebb óráiban. Amikor London német bombázása során a kormány Kanadába akarta küldeni a királynét és lányait, híres szavaival ezt határozottan visszautasította: „A gyermekek nem mennek sehová nélkülem. Én nem megyek a király nélkül. A király pedig soha nem fog elmenni.”
A háborút követő években VI. György egyre súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdött, majd 1952-ben tüdőrákban elhunyt. A trónra az akkor mindössze 25 éves Erzsébet került, akinek édesanyja hosszú élete során mindvégig fontos támasza maradt. Anyakirálynéként is aktívan kivette szerepét a királyi család ceremoniális teendőiből és egészen 2002-ben, 101 éves korában bekövetkezett haláláig a brit monarchia egyik legnépszerűbb képviselőjének számított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
