Úgy tartják, hogy a méreggel való gyilkolás női technika, a történelem azonban – miként az mérgezéstörténeti összeállításunkból is kiderül – nem egy olyan esetet ismer, amikor férfiak is eme módszert választották ellenfelük likvidálására. 

Esti mese helyett ciánkapszula

„Apu! Miért nem esik sohasem, mikor dörög az ég?” – kérdezgették édesapjukat a Goebbels gyermekek 1945 áprilisában. A náci propagandagépezet vezetőjétől azonban a hat csemete egyszer sem kapott megnyugtató választ. Valójában nem vihar tombolt Berlin felett, hanem a Vörös Hadsereg nyomult előre megállíthatatlanul, ami elől Hitler egyik leghűségesebb híve, Joseph Goebbels a Führerbunkerrel közvetlen kapcsolatban álló Vorbunkerbe menekítette a gyermekeit.

A bezártság miatt egyre szomorúbb 5–12 éves gyermekek – akiknek fanatikus szüleik Hitler után H kezdőbetűs neveket adtak – énekléssel és a Führer kutyájával, Blondival való játékkal múlatták az időt. A Harmadik Birodalom vezetője gyakran meglátogatta őket, s mindig hozott egy kis csokoládét. Hitler nagyon szerette munkatársa gyermekeit, s még azt is megengedte nekik, hogy használják a fürdőszobájában lévő kádat, amely az egyetlen volt az Új Birodalmi Kancellária kertjei alatt lévő, hatalmas területű légoltalmi pincében.

A Führer öngyilkossága utáni napon, amikor már nemcsak a külső csatazaj, hanem az öngyilkosságba menekülő tisztek fejlövései is megzavarták a bunker csendjét, este 8 órakor a Goebbels szülők parancsára Helmut Kunz SS-fogorvos morfiuminjekciókat adott a lefekvéshez készülődő gyermekeknek. Mikor már öntudatlan állapotba kerültek, valószínűleg az édesanyjuk, Magda cianidot tartalmazó ampullákat tett a szájukba, majd állkapcsaikkal összenyomta azokat. E szörnyűséges tett után a szülők a Kancellária kertjében öngyilkosságot követtek el. A visszaemlékezések szerint Magda nem akarta, hogy a gyermekei túléljék a háborút, mert akkor a valószínűsíthető tárgyalások közepette nőttek volna fel, s állítólag azt mondta, hogy a reinkarnáció talán majd megadja utódainak a jobb sorsot.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. tavasz számában olvasható.