Hét évtizede varázsol el minket a természet csodáival David Attenborough
2023. május 8. 16:05 Múlt-kor
Természetfilmek és tanúvallomás
Az Élet a Földön 1979-ben jelent meg, majd ezt követően teljesedett ki a sikerszéria, amelynek epizódjai a korabeli természetfilmezés szakmai csúcsát jelentették. Legismertebb alkotásai – mint az Élet a fagyban, A madarak élete, Az emlősök élete vagy Az élet megpróbáltatásai – úttörők voltak a természetfilmezés és az ismeretterjesztés történetében.
Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a legendás Dian Fossey is megengedte a stábnak, hogy lefilmezzék a kutatócsoport napi munkáját a hegyi gorillákkal. Az élet megpróbáltatásai elsőként jelenített meg olyan filmkockákat, amelyek bemutatják a gyilkos bálnák fókavadászati szokásait vagy a csimpánzok „kolobusz-hajszáit” (utóbbit magyarul zászlós farkú majomnak is nevezik).
Az egyre tapasztaltabb Attenborough egyszerre több projekten is tudott dolgozni, így a saját filmjei mellett egyre több narrációt (A természet világa és a BBC Vadvilág sorozata) vállalt. Következő nagy sikere A kék bolygó című sorozat, amely elsőként mutatott átfogó képet a vízalatti világ csodáiról.
A 2000-es évektől a dokumentumfilmjeinek és természettudományos sorozatainak hangsúlya a természetvédelem irányába tolódott el. A 2000-es Látlelet a Földről című sorozat már ennek az új hangnak volt az előfutára: az elmúlt 20 évben a főbb témák között elsősorban a globális felmelegedés, a túlnépesedés és a veszélyeztettet fajok szerepeltek.
Évtizedek munkájának tetőpontja a 2020-as évben, a Netflixen bemutatott Egy élet a bolygónkon című film, amely nem elsősorban amiatt vonul be a filmtörténelembe, mert először láttunk rozmárokat sziklákról lezuhanni, hanem Attenborough tanúvallomásáról, aki sok évtizeden keresztül megfigyelhette, ahogy az emberi tevékenység összezsugorítja az immár tőlünk függő növények és állatok élettereit. A kényes témákra – hogyan kell megváltoznunk, hogy élet maradjon a Földön – ugyan bizonyossággal ő sem válaszolhatott, de jelezte az utókornak: már az utolsó órában vagyunk.
Az Oxfordi Egyetemen Richard Ovenden (b.), Stephen Hawking (k.) és David Attenborough (j.) (Kép forrása: Wikipedia / John Cairns – The Bodleian Libraries / CC BY 4.0)
Attenborough ma is aktív, a visszavonulását firtató kérdésekre így válaszol: „Ha szenet bányászva keresném a kenyerem, nagyon örülnék, ha abbahagyhatnám. De én nem ezt az utat járom. Felfedezhetem a világot és mesés dolgokat látok. Szerencsés ember vagyok.”
2014-ben a Televisualnak adott interjújában kijelentette, hogyha ma lenne kezdő, szinte nem lenne esélye, hogy munkát kapjon: „Azért kaptam munkát, mert senki nem akart 1954-ben természettudományos műsorokat készíteni. Ha most felkerülne egy hirdetés, hogy egy lelkes fiatalt keresünk, aki a Serengeti oroszlánjait filmezné, akkor 5000 olyan jelentkező adná le pályázatát, akik legalább annyira képzettek, mint én.”
Valóban szerencsés ember, mert kvalitásait egy olyan ügy szolgálatába állíthatta, amely életpályájának kezdetén még „tabula rasa” volt. Kommunikációs és oktatói képességének köszönhetően korunk egyik legjobb műsorkészítőjeként tartjuk számon. Gyerekeket megszólító ismeretterjesztő tartalmakat patronál, nevét világszerte ismerik.
Amikor a National Geographic 2008-ban arról kérdezte, hogyan vált ennyire ismertté és elismertté, egy frappáns, de rövid választ adott: „Azért, mert örökké a munkámnak éltem és a közönség azt láthatta, hogy mindig újra felbukkanok.”
Munkáját az ENSZ idén áprilisban díjazta, a szervezet Környezetvédelmi Programja a Föld bajnoka címmel tüntette ki David Attenborough-t.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
