Hátborzongató kínzásról mesélnek az ősi koponyák

2015. május 20. 08:35

Az Andok középső vidékein bőséges művészeti bizonyíték árulkodik arról, hogy a prekolumbián népek előszeretettel távolították el ellenségeik fejét a nyakuktól - kőszobrok és egyéb freskók istenségeket ábrázolnak baltával az egyik, míg a frissen levágott fővel a másik kezükben. Ám mindezidáig a régészek úgy vélték, ezek a művészeti emlékek csupán elméletiek, s a gyakorlatban nem voltak ennyire erőszakosak az indiánok ősei a (mai Bolívia és Peru határánál elterülő) Titicata-tó partján, hiszen fizikai bizonyítékok eddig igen kevés helyen bukkantak fel.

Sara Becker, a Kaliforniai Egyetem régésze, valamint Sonia Alconini, a Texasi Egyetem munkatársa a Latin American Antiquity folyóiratban közzétett tanulmányuk szerint ez a kép a most fellelt, lemészárolt emberi fejeknek köszönhetően merőben megváltozott.

A dermesztő felfedezés csonttani elemzése során kiderült, a három koponya egy férfié és két nőé volt. Mindnyájuk koponyaboltozatán felfedeztek egyfajta mesterséges behatást, amely arra a kötelező ősi gyakorlatra utal, amelynek megfelelően a gyermekkorban a még puhább koponyacsontot hegyesebb, kúp alakúra kívánták formázni. Emellett komoly fizikai sérülések (csonttörés, vágások, mély karcolások) mutatták, hogy a haláluk előtt megkínozták őket. „Minden egyes koponya dermesztő történetet mesél” - írta Becker.

A nyaki csigolyák és a koponya egyéb sérülései alapján arra lehet következtetni, hogy az egyik felnőtt nőt megskalpolták és lefejezték. A felső arccsontjánál, a szemüreg környékén szintén vágott sérülések jelzik, hogy minden bizonnyal a szemeit is kiszúrták.

A bal szemgödör csontjain található vízszintes vágásnyomok arra utalnak, hogy az áldozatnak kivájták a szemét

A férfi begyógyult orrcsontja arról árulkodik, hogy nem először került összeütközésbe a „törvénnyel”, ezenkívül egy oldalsó koponyatörést is megállapítottak nála, amelyet éles szögből a halántékára mért, erős ütés okozott. Minden bizonnyal ez lehetett a halál oka. A szemüregben nála is mély vájatokat állapítottak meg, valószínűleg az ő szemét is kiszúrták. A másik női koponya szintén brutális végről mesél: az asszony halálát egy koponyára mért, igen erős ütés okozta. A fejéről a húst lemetszették, a szemeit pedig kivájták.

A maradványok állapota és kora miatt a régészek csak következtetni tudnak, hogy milyen események vezethettek a három ember erőszakos halálához. „A hús lefejtésére minden bizonnyal a lefejezés után kerülhetett sor, ám a férfi a megskalpolásánál elképzelhető, hogy még életben volt. Az utóbbi két áldozatnál a fejre mért ütés lehetett az első, utána pedig a szem kivájása következett, ami a mocsék és az inkák gyakori kínzási eljárása volt” - írták a kutatók.

Becker és Alconini szerint az ősi dél-amerikai koponyákat nem egyfajta trófeaként kell értelmeznünk, ugyanis nem állították ki, s nem lógatták fel sehova. „Minden bizonnyal e brutális eljárásmód arra szolgált, hogy a három személy erejét véglegesen megtörjék, hogy vakon és fejetlenül menjenek be a túlvilágra” - véli Becker. A felfedezés bebizonyította, hogy a lefejezés eljárása nem egy elszigetelt andoki esemény volt, ugyanis a warik, a mocsék és nazcák mellett a Titicata-tó mellett élő wata wata népnél is találták rá bizonyítékot.