Hátborzongató emberrabló programot folytatott Japánban az észak-koreai rezsim
2021. január 12. 18:05 Múlt-kor
Az elrabolt japánok élete Észak-Koreában
Az észak-koreai ügynökök hamar kialakították sajátos módszertanukat áldozataik foglyul ejtésére. A két országot elválasztó Japán-tengert nagyobb méretű hajókon szelték át, amelyek több kisebb, civil halászhajónak tűnő, nagy teljesítményű motorral szerelt hajót szállítottak. Ezekkel az 1980-as évek folyamán legalább egy tucat további embert elraboltak Japánból.
Egyes áldozatokat, például a húszéves joghallgató Haszuike Kaorut és feleségét, Okudo Jukikót kényelmes, ám fallal körülvett és fegyveresek által őrzött falvakba vitték, és sokféle munkát végeztettek velük, japán dokumentumok fordításától észak-koreai ügynökök japán nyelvi oktatásáig. Egy kevéske fizetést is kaptak, amellyel gyarapodó családjuk számára – két gyermekük is született Észak-Koreában – élelmet vásárolhattak.
Szabadságuk természetesen igen korlátozott volt. Az észak-koreaiak felügyelőket rendeltek melléjük, és arra kötelezték őket, hogy naplót vezessenek gondolataikról. A naplókat rendszeresen ellenőrizték, illetve a párnak részt kellett vennie „agymosó” képzéseken, amelyeken a dzsucse ideológiára igyekeztek nevelni őket. „Kitisztítom és elmosom a régi gondolataidat, és a dzsucse forradalmáraként alkotlak újjá” – mondta Haszuikénak egyik felügyelője.
Haszuike beszámolója szerint az elvégzett munkájukért cserébe azt ígérték az elraboltaknak, hogy visszatérhetnek majd Japánba – miután a dzsucse forradalma végigsöpört Ázsián. Az egyik emberrabló úgy fogalmazott fogvatartottjainak: „Visszatértek majd Japánba, ahol itteni tapasztalataitok által az új japán rezsim legtetején szereztek pozíciót!”
A menekülés bármiféle reális lehetőségének nyilvánvaló hiánya miatt az elrabolt japánok beletörődtek sorsukba, és megszokták a számukra központilag kijelölt életet – lakást, házastársat és felügyelőket –, és várták az idő múlását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
