Hatalmas arénára bukkantak a római "kalóztartományban"

2015. október 7. 11:57

A török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium finanszírozott, mintegy egymillió lírába kerülő régészeti projekt részeként a délkelet-törökországi Adana tartományban található Anazarbus ősi kilíkiai városában – amely a mai Dilekkaya falu külterülete – 14 hónapja dolgoznak a kutatók. (Kilíkia tartománya egyébként kalózairól volt hírhedt az ókorban.)

A feltárásokat vezető Gülşen a BGN News angol nyelvű török hírportálnak elmondta, Anazarbus egykoron egy igen fontos település volt, stadionja pedig az Anatóliában található arénák közül a harmadik legnagyobb, ám a legjobb állapotban ez maradt meg mindközül. Egykoron több, magas, gránitból készült őrtorony kapott helyet a létesítményben, ahol a kiváló kilátásnak örvendő játékvezető foglalt helyet.

A város déli részén, közel a stadionhoz egy amfiteátrum épült, amely még mindig feltárásra vár. Az, egy ovális alapon épült amfiteátrum földalatti kamráiban várakoztak a gladiátorok, valamint az elkerített részen az oroszlánok és a tigrisek (valamint különféle egzotikus állatok), hogy harcba bocsátkozzanak egymással. „A következő ásatási szezonban azokat a szerkezeteket szeretnénk alaposabban megvizsgálni, valamint feltárni, amelyek az aréna működtetéséhez voltak szükségesek” – mondta Gülşen.

A szakemberek főként arra kíváncsiak, hogy a Rómától több mint 1500 kilométerre található arénában milyen eszközök segítségével emelték vagy juttatták a küzdőtérre a vadállatokat. A római Colosseumban, amelynek véres homokjában a legóvatosabb becslések szerint is több százezer befogott állat lelte halálát, egy ún. hypogeum kapott helyet, amely a küzdőtér alatti, labirintusokkal, kamrákkal és folyosókkal tűzdelt pincerész volt. Egy kifinomult, rabszolgákkal működtetett, 28 darab felvonót tartalmazó rendszer segítségével lehetett az aréna szintjére feljuttatni az állatokat, amelyek ketrecei a megérkezés után kinyíltak, s a vadállatok egy rámpa segítségével érhették el áldozataikat. A csapóajtók olyannyira masszívak voltak, hogy zárt állapotban is rá lehetett lépniük a gladiátoroknak vagy még a súlyosabb állatoknak is, anélkül hogy lezuhantak volna a mélybe. Ezeket a csapóajtókat ugyanakkor a színházi előadások során is kiválóan lehetett használni, hogy a darab feleslegessé vált kellékeit egyszerűen eltüntessék a színpadról.

Júniusban mutatták be az ókori lift pontos mását, amelyet a Colosseum: a római halálcsapda című dokumentumfilm kíséretében fedtek fel. A felvonót építő kutatócsapat különösen ügyelt a részletekre, ugyanis a Róma környéki erdőkből való fákból építette meg a szerkezetet, sőt még a fatörzseket is római kori fejszékkel vágták ki. A rendszert nyolc ember működtette egy tengely segítségével, amelyhez bonyolult csigarendszer, kötélhálózat, valamint ólomsúlyok tartoznak, és képes közel hatszáz kilogrammnyi súly mozgatására is. Az emberi erővel meghajtott emelőszerkezet viszont kissé lassan juttatja fel az arénaszintre utasát, amely a megérkezés után azonnal ki tud ugrani.

A Colosseum nem csupán Róma legnagyobb amfiteátruma volt, de az egész birodalom legvéresebb vágóhídja is. Körülbelül 450 éven keresztül, miután i. sz. 80-ban Amphiteatrum Flavium néven átadták, az aréna számtalan véres római sporteseménynek adott otthon: rendeztek itt halálig tartó gladiátorküzdelmeket, keresztre feszítéseket, de még tengeri csatákat is, amelyek során százával hulltak el, vagy fulladtak meg a beküldött rabok.

Ezek mellett egy másik népszerű római időtöltés volt, hogy a Colosseum, valamint a birodalom sok más amfiteátrumának küzdőterére vadállatokat engedtek be, amelyek vagy egymás ellen, vagy emberek ellen küzdöttek, miközben ötvenezer fős tömeg tombolt a lelátókon. Olykor képzett vadászok, latinul „venatores” vagy „bestiarii” néven nevezett harcosok csináltak show-t az egzotikus állatok (oroszlánok, tigrisek, párducok, medvék, farkasok, vaddisznók, krokodilok, elefántok) elejtéséből, amelyeket főként a birodalom határmenti területein fogtak be.

Visszatérve Anazarbushoz: a terület már minden bizonnyal évszázadokkal korábban is lakott volt, amikor i. e. 19-ben Augustus császár megalapította a várost (az Anazarbus szó szerinti jelentése: el nem veszett). Az ősi római település több ókori hírességnek számító lakossal is dicsekedhetett: itt lakott ugyanis a költő Opianusz mellett Pedaniusz Dioszkoridész is, akit farmakológia atyjának tekintünk, hiszen több mint ötven különböző helyi gyógynövény felhasználásával készítette gyógyszereit.