Hat találmány, amely forradalmasította a háztartások életét
2021. szeptember 3. 09:36 Múlt-kor
A mosogatógép: időt és törött tányérokat egyaránt spórolni
A mai mosogatógépek története egy valódi egyszemélyes hadjáratként indult: a nemrégiben megözvegyült Josephine Cochran (egyes forrásokban Cochrane) sürgősen megoldást keresett az ünnepi alkalmakkor használt családi porcelánok épségének megőrzésére, ugyanis cselédjei mosogatás közben rendszerint sérüléseket ejtettek a nő állítása szerint a 17. században készült étkészlet darabjain.
Cochran valódi feltalálódinasztiából származott: anyai nagyapja azon túl, hogy harcolt a függetlenségi háborúban, az első Amerikában szabadalmaztatott gőzhajóval is előrukkolt, édesapja, John Garis pedig mérnökként kalló- és fűrészmalmok sorát felügyelte az Ohio folyó partvidékén.
Bár hasonló tanulmányok folytatására nem volt lehetősége – 19 évesen férjhez adták egy William A. Cochran nevű férfihoz –, amikor szorult helyzetbe került, talán a vérében levő találékonyság mentette meg. Josephine a negyvenes éveiben járt, amikor 1883-ban alkoholizmussal küzdő férje elhunyt, csekély vagyont és rengeteg adósságot hagyva maga után. Ekkoriban az asszony már gondolkodott a mosogatást az ember helyett elvégző gép készítésén, mivel unta, hogy cselédei helyett saját kezűleg mosogassa féltett porcelánjait. Férje halálával a gép feltalálása egyszersmind a pénzkeresés lehetséges módját is kínálta, ám a korabeli nemi sztereotípiák ismét közbeszóltak.
Josephine Cochran ugyanis több, mechanikai képzettséggel rendelkező férfival is konzultált az általa felvázolt gép megvalósításáról, velük azonban mindig ugyanazt az utat járta be: elvetették az eredeti tervet, és fejükbe vették, hogy ők – férfiak lévén – jobban meg tudják valósítani a mosogatógépet. Ez irányú erőfeszítéseik rendre kudarcot vallottak, és kénytelenek voltak beismerni, hogy Josephine terve volt a jobb – a megépítésében segíteni azonban már nem voltak hajlandók.
Cochran végül csellel járt túl az őt akadályozók eszén: szabadalmi kérelmet nyújtott be a szerkezetre, teljes neve helyett csupán „J. G. Cochran” néven, hogy eltitkolja nemét. A működőképesnek elismert szabadalom birtokában vonta be a munkába George Butters gépszerelőt, akivel sikeresen megalkották az első prototípusokat.
Bár a Garis-Cochran mosogatógép néven elhíresült szerkezet korántsem az első e célra hivatott eszköz volt, forradalmi újítást tartalmazott a korábbi hasonló gépekhez képest: nem kefék, hanem nagy nyomású vízsugarak segítségével tisztította a bele helyezett tárgyakat.
Az 1893-as chicagói világkiállításon már díjat nyert a szerkezet, az ítészek úgy dicsérték: „a legjobb mechanikai konstrukció, tartósság és a célnak való megfelelés” jellemzik. 1898-ra Cochran saját üzemet is nyitott, ahol mosogatógépeit gyártották: a legkifinomultabb modellek akár 300 dollárba (mai áron csaknem 10 000 dollárba, azaz majdnem 3 000 000 forintba) is kerülhettek.
Megjegyzendő azonban, hogy Cochran gépeit a legtehetősebb családokon kívül főleg szállodák és éttermek vásárolták: mivel rendkívül költségesek voltak, a nők nagy többsége pedig nem rendelkezett önálló jövedelemmel, és férjeik számára sem volt szempont az ő szabadidejük növelése, az otthoni mosogatógépek igazi forradalmára a 20. század második feléig kellett várni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
