Hat kora újkori tanács a jó alváshoz
2019. március 13. 15:52 Múlt-kor
Beszélj Istenhez
Habár napjaink szekulárisabb világában jóval kevéssé bevett szokás, a 16. és 17. században még általános szokás volt az emberek körében az alvás előtti ima. A legtöbben úgy gondolták, az Istenhez intézett szavak az éjszaka folyamán védelmet biztosíthattak nekik. A kora újkori emberek tudatában az éjszaka veszélyekkel teli idő volt, amikor a test és a lélek veszélyes közelségbe kerül a halálhoz. Ahogy Thomas Browne orvos és lelkész írta leghíresebb művében, az 1643-as Religio Mediciben, az alvás „az a halál, amely által mondhatni naponta meghalunk (…) így hát hasonlóan a halálhoz, nem merek bízni benne ima nélkül.”
Browne azért féltette testét és lelkét a haláltól éjszaka, mert ekkor volt hite szerint a legnagyobb az ördög hatalma. Ahogy Thomas Nashe angol drámaíró kijelentette Az éjszaka rémei című 1594-es darabjában: „Az éjszaka az ördög fekete könyve, melyben feljegyzi minden kihágásunkat.” A korabeli hiedelmek szerint az ördögnek és csatlósainak hatalmában állt borzalmas dolgokat művelni éjjel, a test megszállásától a rettenetes rémálmokon át a test fizikai megkárosításáig. Széles körben elterjedt nézet volt, hogy az ördög éjszaka el tudja lopni vagy meg tudja csonkítani a férfiak péniszét, elragadva nemzőképességüket és férfiasságukat.
Habár az esti imát tartották a legjobb módnak e veszélyek elhárítására, nem ez volt az egyetlen lehetőség. Az emberek körülvették ágyaikat különféle amulettekkel és más, varázserejűnek tartott tárgyakkal. Amikor gyermekeik védelméről volt szó, a tárgyak sokkal zsigeribb tárgyakat alkalmaztak: farkasfogakat akasztottak a kicsik nyakába, illetve késeket vagy ollókat lógattak a bölcső fölé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
